Vizsgáljátok meg
az írásokat. Csütörtök
Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a
zsidóknak: „Ha én tanúskodom önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más
tanúskodik rólam, (az Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet
rólam tesz. Ti (Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az
igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért
mondom, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak
ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni.
Mellettem nagyobb bizonyítékok szólnak,
mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya akaratából
cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem. Tehát maga az Atya,
aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti viszont sem szavát nem hallottátok,
sem arcát nem láttátok. De még igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek
abban, akit ő küldött.
Vizsgáljátok meg az írásokat, hiszen azt
tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet! Éppen az írások tanúskodnak
mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni, hogy elnyerjétek az (örök) életet.
Emberektől nem fogadok el dicsőítést. Ismerlek titeket. Tudom, hogy nincs meg
bennetek az Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el.
Majd ha más valaki a saját nevében jön, azt elfogadjátok. Hogyan híhetnétek ti,
akik egymást dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől
származik?
Ne gondoljátok, hogy én leszek a ti
vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben pedig reménykedtek. Ha
hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő
írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én tanításomnak?”
