Én
vagyok a világ világossága
Ezt Jézus Krisztus mondta magáról.
Szomorúan tapasztaljuk, hogy ezen a világon milyen sötétség uralkodik. Gyakran
sötét erők irányítják az eseményeket, sötét szándékok húzódnak meg szépnek
látszó törekvések mögött, sötétben tapogatnak tömegek - néha meglepően nagy
önbizalommal -, és sokan élnek tudatlanságban Isten dolgait illetően. Aki
őszinte, az magát is rajta kapja, hogy olykor milyen sötét indulatok és
gondolatok mozdulnak meg benne, s néha olyan sötét cselekedeteken is tetten
érjük magunkat, amelyeket nem szeretnénk világosságra hozni (Jn 3,19-21).
Jézusról azt írja a Biblia, hogy vele „az
igazi világosság" jött el a világba. Az, ami leleplezi a sötét dolgokat,
aminél lehet helyesen tájékozódni, ráadásul Jézus nem azt mondta, hogy van nála
világosság, hanem hogy ő maga a világosság, tehát belőle árnyékmentes fény
árad.
A hegyi beszédben azonban elhangzott egy
másik állítása is. A benne hívőkről ezt mondta: „Ti vagytok a világ
világossága." (Mt 5,14) Ez nem ellentmondás a Bibliában, hanem örömhír a
számunkra. Jézus a világ világossága, de aki hisz benne, vagyis szoros lelki
közösségben él vele, annak az életére kiárad Jézus világossága, s mint
másodlagos fényforrás, tükrözi azt a világban.
Jézus pontosan ezt tette tanítványai
küldetésévé. Aki enged az ő hívásának, az kilép a sötétségből, megtanul
világosságban járni, elkezd világítani másoknak is. Isten országát képviseli
ebben a világban, s mutatja az utat a világ világosságához: Jézushoz. Teszi ezt
nemcsak szavakkal, hanem megszentelt, tiszta életével is. Az ilyenekről írja
Pál apostol: „romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és
elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban"
(Fil 2,15).
Világít-e így az életünk?