2019. augusztus 24., szombat

Évközi 21. vasárnap. 2019


21. évközi vasárnap. 2019
Bevezetés

A mai, évközi 21. vasárnap evangéliumában, a kereszténység korábbi századaiban sokat vitatott e kérdést halljuk majd: Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? És az Úr Jézus bölcs válaszát: Törekedjetek a szűkkapun bejutni.
Ha bennünket, ma élő embereket, nem is foglalkoztat az üdvözültek számának kicsiny vagy nagy volta, nem hiba. De nagy hiba lenne, ha nem foglalkoztatna a saját üdvösségünk. S még nagyobb, ha nem az oda vezető keskeny úton járnánk.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia
Urunk! Bocsásd meg, hogy számunkra, hívő létünk ellenére is, az üdvösség fogalma, lassan üressé váló fogalom. Uram irgalmazz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy nem, foglalkoztat minket kellően az üdvösségre jutásunk. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy életünkben sokszor nem az odavezető keskeny utat járjuk. Uram irgalmazz!

Evangélium után
„Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?", kérdésre az Űr Jézus kitérő választ adott.
Annak ellenére, hogy az Úr Jézus egyértelműen kitérő választ adott, azt azért nyíltan megmondta, hogy szűk kapu vezet az üdvösségre.
Azt sem mondta meg Jézus, hogy hányan rekednek kívül a kapun.
De azt igen, hogy lesznek olyanok, akik már későn zörgetnek.
Ha ugyanis mindenkit, akarata ellenére beterelnénk Isten országába, akkor az, inkább hasonlítana koncentrációs táborhoz, mint szabad emberek közösségéhez.
Az üdvösség elvesztésének veszélyére építő középkori, olykor még mai bűnbánati prédikációk hatására az evangéliumban fölvetett kép némileg módosult és másban csúcsosodott ki. Amire Jézus nem válaszolt, arra bátran válaszoltak, és válaszol még ma is egy-két hitszónok. A válaszuk tömören ez: csak kevesen vannak, akik üdvözülnek, csak a kiválasztottak, csak a predestináltak üdvözülnek.
Kérdezhetné valaki: miért szabta az Úr Isten szűkre az üdvösség kapuját? Miért nem tágítja olyan szélesre, amelyen mindenki, tolakodás, erőfeszítés nélkül átléphetne? Mert az Úr Isten nem hajlandó leszállított áron osztogatni az üdvösséget. Az Úr Jézus sokat fizetett értünk, nekünk is meg kell hoznunk érte a magunk áldozatát.
A vallásos életben, az ember erkölcsösebbé, nemesebbé, tökéletesebbé válását nem lehet elérni erőfeszítések nélkül, valami lelki robotgépekkel, háztartási gépekkel, computer programokkal.
Életünk megszentelése, hibáink leküzdése az erények megszerzése elképzelhetetlen lemondás, önmegtagadás, áldozat nélkül. Rossz hajlamainkat, szokásainkat, szenvedélyeink vadhajtásait nem lehet fájdalommentesen kioperálni. Az erények virágait nem lehet virágboltokban megvásárolni. Mindezekért nekünk naponta meg kell küzdenünk.
Nagyot tévednénk, végzetes kimenetelűt, ha feladnánk ezt a mindennapos küzdelmet, mondván nekünk már nem kell küzdenünk, mert már biztosítva van az üdvösségünk. Hiszen már kicsiny korunkban megkereszteltek. Később elsőáldozók lettünk. Még bérmálkoztunk is. Egyházi házasságban élünk, gyónunk és áldozunk, s támogatjuk anyagilag is egyházunkat.
Nincs senkinek sem privilégiuma. Nincs automatikus üdvözülés. Nem elég az, hogy van Bibliánk, de ki sem nyitjuk. S a rózsafüzér ott van az autónkban is a visszapillantó tükörre akasztva, de sohasem imádkozzuk azt. Mindenkinek egyformán szól az Apostol figyelmeztetése: Félve és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket! Üdvösségünk legnagyobb veszélye, ha nagyon biztosak vagyunk benne. A vallásos életben nincs magabiztosság! Nincs megállás! Aki nem halad előre, az visszafelé halad.
Ezért mondja az Úr Jézus, hogy Igyekezzetek! Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert könnyen előfordulhat, hogy bezárul előttünk az ajtó. Mert nem vettük komolyan a szűk kapuról szóló szavait, nem vettük komolyan krisztushívő voltunkból adódó kötelességeinket. Halogattuk az Úr Isten és törvényei melletti egyértelmű elkötelezettségünket.
Félelmet ébreszt bennünk az üdvösségre nyíló szűkkapun bejutni nem akaróknak mondott jézusi kijelentés is: Nem ismerlek Benneteket! Hiábavaló a kinnrekedtek mentegetőzése. Nem elegendő ugyanis Isten felületes ismerete. Az Isten nem ismeri övéinek azokat, akik nem kötelezték el magukat mellette.
A sokan jönnek majd Keletről és Nyugatról, Északról és Délről és helyet foglalnak Isten országában, magatokat pedig kitaszítva látjátok jézusi kijelentés is félelmet ébreszt bennünk..
Jézus eme kijelentése sok szentírás-magyarázó szerint a zsidóknak szól, akik saját magukat tartották kizárólagosan Isten országába tartozóknak.
És ez a jézusi mondás, egyben jelzése a kereszténység egyetemes jellegének.
„A sokan lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók,” jézusi mondás valamennyiünknek szól.
Mi hívők, az életben, sok vonatkozásban nem vagyunk az elsők. És ez nem tragédia! Nekünk egyben, a szeretetben kell elsőknek lennünk. A szeretet tesz bennünket képessé arra, hogy bejussunk a szűk kapun az örök életre.
És hallhatjuk majd a hívó szavakat: Jöjjetek atyám áldottai: Vegyétek birtokba a világ kezdetétől fogva nektek készített országot.
Ámen