Kánaáni
asszony (szerda)
A mai evangéliumban Máté evangélista
kánaáninak nevezi azt az asszonyt, aki lánya gyógyulását kéri Jézustól.
Valójában ebben a korban kánaáni őslakosok már nem éltek, a zsidó gondolkodás
szerint meg is érdemelték sorsukat, hiszen bűnös nép voltak. Az evangélista itt
nem az asszony származását akarja megnevezni, hanem azt közli, hogy pogány
származású. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy Jézus küldetése nem
korlátozódik az ószövetségi választott népre, a zsidóságra, hanem egyetemes
módon kiterjed minden nemzetre.
Jézus először nem is válaszol, tovább
halad, mintha meg sem hallotta volna a kérést. Az asszony azonban nem távozik
lemondóan vagy csalódottan, hanem megismétli kérését. Kiáltozása már a
tanítványokat is zavarta, ezért ők azt kérik Mesterüktől, hogy küldje el az
asszonyt, amelyet úgy kell értenünk, hogy teljesítse kívánságát és akkor majd
távozik. Ekkor Jézus kijelenti, hogy küldetése csak Izrael népéhez szól.
Ez a válasz, amely pontosan tükrözi a
korabeli gondolkodást, első pillanatban elutasításnak tűnik, valójában azonban
csak próbára akarja tenni az asszony hitét és kitartását. Az asszony rögtön
megragadja a lehetőséget, végre vele foglalkozik Jézus! Most már egészen közel
kerülhet Jézushoz és lába elé borulva ismétli meg kérését. Ám Jézus válasza
ekkor is kitérő. S bár az asszony megsértődhetne azon, hogy kutyához
hasonlítják, mégsem ezt teszi, hanem a Jézus által felhozott példát tovább
gondolva erősíti meg kérését. Kitartása kivívja Jézus dicséretét és meghozza az
eredményt, lánya meggyógyul.
Mennyire vagyunk kitartóak az imádságban?
