2019. augusztus 21., szerda

Jaj nektek


Jézus a farizeusok és írástudók elleni vádjában a korabeli zsidóság legkirívóbb hibáit fogalmazza meg. A zsidók honfitársaikat nemhogy segítenék az üdvösség elérésében, hanem egyenesen akadályozzák őket. Elsőrendű feladatuk az volna, hogy lelkileg felkészítsék az embereket az Országba való belépésre, ők azonban a templom aranyával és az adományokkal foglalkoztak.
Máté a farizeusi magatartásban képmutatást lát. A farizeusok hamissága nem egyezik meg Isten akaratával, botrányosan megsérti az igazságosságot és a becsületességet. Hegyi beszédében Jézus az esküdözést marasztalta el. A farizeusok tehetősebb klienseiket jogi szőrszálhasogatással felmentették az Isten iránti kötelezettségeik alól. Finom megkülönböztetéseket tettek az arany és a templom, az oltár és a korbán (templomi adomány) között.
Ezek az üres gyakorlatok szöges ellentétben álltak azokkal az erényekkel szemben, amelyek Istennek tetszettek: igazságosság, irgalmasság és hűség. Isten mindig igazságos, mert mindig hűséges ígéreteihez, ugyanakkor irgalmas a bűnösökkel szemben. A Krisztus-követő embernek kötelessége megkülönböztetés nélkül szeretni a testi-lelki beteget, a kitaszította és a bűnöst.
Isten minden földi kincsnél értékesebb. Ő megérdemli, amikor gondosan és szépen berendezzük a templomát. Szükség esetén azonban a szükségben levő ember megsegítése fontosabb, mint a templomnak adott adomány. Isten a józan lelkűséget és a szerénységet jobban kedveli, mint a túlzott pompát vagy a felesleges kérkedést. Istennek ugyanis fontosabb a szívből adott adomány, mint a látszólagos nagy mennyiségű juttatások.
Istennek a legjobban tetsző adomány a bűntől és az igazságtalanságtól megtisztított szív. Nem kér többet, szívünk igazi hódolatánál, szeretetünknél.