Évközi 22.
vasárnap 2019.
Bevezetés
A
mai evangéliumi szakasz arról számol be, hogy egy vezető farizeus vendégül
látja Jézust. Jézus figyelve a vendégeket, két fontos tanítást ad. Egyet a
meghívottaknak, a vendégeknek, és egy másikat a meghívónak, a házi gazdának. A
vendégeknek szóló tanács arról szól, hogy hogyan foglaljanak helyet az
asztalnál. A másik, a házigazdának szóló tanács, hogy kiket hívjon meg
vendégül. Mi, mint vendégek az első helyet keressük-e? És mint vendégül látók,
hívunk e szegényeket vendégségbe?
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié
litánia
Urunk! Bocsásd meg, hogy gyakran voltunk,
s vagyunk kevélyek. Uram, irgalmazz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy a nálunk
alacsonyabb műveltségi szinten élőket, lenézzük. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy a
szenvedélybetegeket és hajléktalanokat megvetjük, s emberszámba sem vesszük.
Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Az ókori keleten különösen fontosak voltak
az étkezési szokások. Az étkezési asztalnál a helyek a rangoknak megfelelően
voltak kiosztva. S a rangsor szerint kellett a vendégeknek helyet foglalni. Így
amikor megérkeztek, mindenki kereste, hogy melyik az ő helye
Jézus első példázata, első látásra egy
egyszerű tanácsnak indul. "foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a
házigazda odajön, így szóljon hozzád: „Barátom, menj följebb!” Milyen
kitüntetés lesz ez számodra. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megalázzák,
aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják”
A keresztény erények közül az egyik
legalapvetőbb erény: a szerénység, az alázatosság.
Az alázatosság ugyanis nem más, mint a
valóság tudomásul vétele. Önmagunk és embertársaink olyanként való elfogadása,
mint amilyenek vagyunk. Annak szerény - alázatos tudomásulvétele, hogy az
emberek létezésük első pillanatától kezdve különbözők.
Nem egyformáknak, nem egyenlőknek
születünk. Hamis a nagy forradalom tömegeket megszédítő egyenlőség jelszava.
Tragikomikus a férfi és nő közötti különbséget tagadó, liberálisok által támogatott
feminista tanítás is!
Az emberiség józanabbik része és
legnagyobbjai ennek mindig is tudatában voltak. Amikor Haydint, a nagy
zeneszerzőt 76.-ik születésnapján a Teremtés című oratóriumának előadásával
ünnepelték, a közönség tombolva ünnepelt, s az idős ember viszont csendet
intett és így szólt: "Nem tőlem, onnan felülről jön minden jó!"
Viszont senki sem kifogásolhatja az
egészséges önbizalmat és a helyes mértékű ambíciót sem. Ezeknek is megvan a
maguk jelentősége. Komoly hajtóerői életünknek! Tehetségünkbe vetett bizalom
vezérli lépteinket a sikerek csúcsa felé.
Az is természetes, hogy nem csak a
sportban de az emberi társadalomban szinte az élet valamennyi területén
megfigyelhető bizonyos versengés az első helyekért. Ezt sem kell eleve
elítélnünk, ameddig tisztességes, sportszerű eszközökkel történik mindez!
Mindenki jó helyen akar ülni a színházban,
a moziban, a vonaton, a sportpályákon. Sokan még a templomban is válogatják a
helyeket. Igaz itt nem az első helyeket, hanem az utolsókat. Helyesebben nem az
első padsorokat, hanem az utolsó pad-sorokat. Nem tudom miért, de eléggé
általános szokás. Nem hiszem, hogy azért, hogy elsők lehessenek távozáskor.
A munkahelyén is minden ember fölfelé
törekszik, a fizetés ranglistáján is.
Az is nyilvánvaló azonban, hogy nem
kerülhet mindenki az első helyre. De az sem kifogásolható, ha valaki
megérdemelten kerül a "főhelyre", amelynek a közösség látja a
hasznát. Ám vétkes, átkos, sőt tragikus is lehet az a hiúság, amely őt meg nem
illető helyre tör, és nem válogat az eszközeiben.
Ki ne emlékezne az idősebbek közül azokra
a gőgös hangokra, amelyek a második világháború alatt és utána uralkodtak
Európában? Hogy felmagasztaltatták egyesek magukat, akikért megszédített ezrek
rajongtak, s akiktől ugyanakkor józan milliók rettegtek.
S hová lettek ők? Hogy őrzi emléküket a
történelem?
Örökérvényűek a krisztusi szavak: Aki
magát felmagasztalja, megaláztatik.
A mai evangéliumi szakasz másik jézusi
példázata a vendéglátónak szól, s rajta keresztül nekünk. Egészen új körülményt
jelent, hogy közvetlenül a házigazdához fordul. Látva a helyekért való
tolakodást, Jézus még egy fontos figyelmeztetést mond hallgatóinak.
Jézus tökéletesen ismeri az emberi
gondolkodást! Az étkezési meghívásoknál a barátokat, rokonokat, ismerősöket és
a gazdagokat hívják meg. Jézus helyteleníti ezt a felfogást, mert ennek
hátterében a viszonzás lehetősége áll. Hátterében az a számítás áll, hogy amint
másokat meghívott asztalához, úgy ő is elvárhatja, hogy a meghívottak
viszonozzák a meghívást, és ők is vendégül lássák őt.
Jézus váratlan fordulattal, saját
elvárását adja elő. Hívd meg a szegényeket, a bénákat, sántákat, vakokat. Ők
nem tudják ezt neked viszonozni. Irreális elvárásnak tűnik ez a lakomát adók
számára. De a mögötte lévő gondolat megfontolandó. A krisztuskövetőknek sohasem
szabad megfeledkezniük azokról, akik nem tudják viszonozni jó tetteiket.
A liturgia szavaival kell kérnünk Urunkat,
aki szerette a szegényt, a beteget, a kitaszítottat és bűnöst. És nem ment el
részvét nélkül semmiféle ínség mellett. „Nyisd meg Urunk szívünket a
körülöttünk élő emberek iránt, hogy szeretettel megosszuk bánatukat és
aggodalmaikat, reményeiket és örömeiket, és utat mutassunk nekik az üdvösségre.
Ennél szebb, alázatosabb szolgálata nem
lehet a keresztény embernek.
Ámen.
