Advent 1. vasárnapja
Bevezetés
A mai vasárnappal új egyházi évet kezdünk és belépünk az advent
karácsonyra, Jézusra váró időszakába. Zöld adventi koszorú díszíti templomunkat
és rajta a gyertyák, amelyek Krisztusra, a világ világosságára emlékeztetnek.
De nemcsak Őrá! Az önmagát felemésztő, s fényárasztó gyertya az emberi
sorsot is példázza. Arra figyelmeztetnek, hogy mi is égünk és elégünk egyszer.
A kérdés csak az, hogy hol és miért ég életünk gyertyája Isten oltárán-e vagy a
Mammon, a bűn sötét ravatalán? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Kirie litánia
Jézus
Krisztus, Aki után sóvárogtak az Ószövetség szentjei: Uram, irgalmazz!
Jézus
Krisztus, Akinek eljövetelére virrasztva és imádkozva készülünk: Krisztus,
kegyelmezz!
Jézus
Krisztus, Aki kegyelmet adsz nekünk, hogy méltóképpen készüljünk eljöveteledre.
Uram, irgalmazz!
Evangélium után
Az adventi időben a liturgia emlékezetünkbe idézi a zsidó nép babiloni fogságában
megfogalmazódott, s felerősödött, áttételesen az egész emberi nem Krisztus
előtti adventjét, Messiás, Megváltó várását
A világtörténelem órája Krisztusra volt és van beállítva.
Hosszú és sötét volt ez a Messiásra való várás. Isten azonban sohasem
hagyta magára az embert. Életünk egére föltűzte ígéreteinek fényes csillagát.
"Ujjongj és örvendj, Sión leánya, mert íme, eljövök!" - ígérte Isten
prófétái által. És az első karácsonykor beteljesítette ígéretét.
Advent azonban nemcsak az emberiség Krisztus előtti adventjére való
emlékezés. Az evangéliumok meglebegtetik szemünk előtt Krisztus második
eljövetelét, a végső időt is. Lukács korának megfelelő, igaz, ma már naiv, de
alapvetően tudományosan ma is csak megerősíthető tényt, az ég és föld elmúlását
mondja ki a végső időről szóló mondataiban.
Viszont ritkán gondolunk arra, hogy a végső időknek ez a képe, nemcsak
a világvégét közvetlenül megelőző időszakra vonatkozik. A végső idők
katasztrófáiról szóló jelképes beszéd a Megváltó eljövetele utáni egész
korszakra, a mi korunkra is, napjainkra is érvényes. Krisztus eljövetelével
beteljesedett az idő, és az idő, amiben azóta él az emberiség, végső idő lett!
A megváltás ugyanis már megtörtént, az üdvösség elnyerésének útja mindenkinek
biztosítva van.
Azután meg egy másik megfontolandó tény. Amikor tehát az evangéliumban
az Emberfiának eljöveteléről és az ítélet sötét színekkel történő ecseteléséről
hallunk akkor mi nemcsak a természeti csapásokra gondolunk, hanem azokra a
szellemi, erkölcsi csapásokra is, amik az emberiséget, az emberi társadalmakat
érik. Sokszor hallunk napjainkban ilyen kijelentéseket, hogy apokaliptikus,
pokoli világban élünk, hogy "elszabadult a pokol". Úgyis mondhatnánk,
hogy bizonyos eszmék szolgálatában álló emberek, pokollá teszik az ember életét
itt a földön. Ég és föld beleremeg azokba a rettenetes és változatos
eseményekbe, amelyek megkeserítik életünket.
Hónapok óta rettegésben él Európa és benne hazánk. Micsoda embertömeg
telepszik közénk. Micsoda terrorakciók! Micsoda nyílt támadás a kereszténység
legnagyobb ünnepének méltó megünneplése ellen. Vagy talán véletlen a terror
események időzítése?
Lelkünk mélyéből tör fel ilyenkor az evangélium előtt élt ember fohásza:
"Urunk, mutasd meg nekünk irgalmas szívedet és üdvösségedet add meg
nékünk!”
Az erkölcsi rend felbomlása miatt állandó stresszben és létbizonytalanságban
él a mai ember. A statisztika szomorú adatai szerint az európai embereknek,
több mint a fele, főleg hazánkban, stresszben él. Állandó fáradtságban. Rossz a
közérzetünk és ez megnehezíti a szervezetünk védekező rendszerének munkáját, s mindenféle
betegség hamarabb vesz erőt rajtunk. A betegséget pedig nehezebben győzzük le.
Teli vagyunk hát mindannyian aggodalmakkal és szorongásokkal. És ezért
fontoljuk meg erősen, és véssük mélyen a lelkünkbe az Úr Jézus ma hozzánk
intézett szavait: Virrasszatok hát és imádkozzatok!
Jézus Krisztus azt kívánja, hogy virrasszunk, hogy éberek legyünk és
imádkozzunk! Dolgozzunk és fáradozzunk azon, hogy a jelen jobb legyen! Emberibb
és istenibb! Hogy a sötétség felett a világosság, a bűn felett az erény diadalmaskodjék!
Fel kell készíteni magunkat a Krisztus-jövetelre.
A Krisztus jövetelére való felkészülés nem tétlen virrasztást jelent.
Nem semmittevést! Hanem felelősségvállalást jelenünkért és jövőnkért!
Krisztus napjára várni, virrasztva várni, nem azt jelenti, hogy
elvonulunk e világból, kivonjuk magunkat a társadalom életének alakításából.
Nem törődünk a körülöttünk alakuló jövővel, nem szólunk bele, abban nem veszünk
részt aktívan. Az ilyen semmittevő, jó és rossz között különbséget tenni nem
tudó és nem is akaró magatartásúak, unos-untalan azt hangoztatjuk, hogy milyen
rosszak a körülményeink, milyen rossz az emberek közérzete!
Mindnyájunknak tennünk kell és nem is akármit, s akármennyit. Mindnyájunknak megvan a saját kötelességünk!
És ezt tegyük mindannyian, s tőlünk telhetőleg remekül! Mindnyájunknak
önzetlenül kell fáradoznunk saját életünk, társadalmunk, hazánk krisztusibb,
boldogabb jövőjéért. Tennünk, hogy jobb legyen népünk élete, hogy nemzetünk
érdekeit szem előtt tartó, hiteles vezetői legyenek mindig e népnek.
Krisztus az evangéliumban virrasztásra, imádkozásra szólít minket. Ő
mondta: „Amit nektek mondok, mindenkinek mondom.”
A mai ember nem, vagy alig imádkozik. Nem imádja Istent, de annál
inkább imád sok mást.
Hívőknek mondjuk magunkat, de templomon kívül, hétköznaponként, imádkozunk-e
családunkért, egymásért, hazánkért?
És adventben, Úrjövetre készülve, buzgóbban, mint máskor?
Ámen
F.F.
