Borromeo
Szent Károly
Neves grófi családból született 1538-ban. 25
éves volt, amikor a nagy műveltségű és mélyen vallásos fiatalembert, nagybátyja
IV. Piusz pápa 1563-ban szentelte pappá. 1565-ben nevezte ki a pápa a milánói
érsekévé. Bölcs szervezőerő, égő apostoli buzgóság jellemezte.
Az 1567. évi pestis idején, amikor a város
vezetői valamennyien elmenekültek Milánóból, ő hősies önfeláldozással állt
helyt a vész sújtotta városban, és ápolta a betegeket. Minden vagyonát az
ínséget szenvedőkre költötte, és ahol orvossággal már nem tudott segíteni,
vigaszt öntött a lelkekbe.
Károly a tridenti zsinat megújulásának
munkálója volt egyházmegyéjében. Tüzes lélekkel szolgálta Istent, élte és
hirdette az Ő szeretetét. Példája nyomán merjünk mi is bátran tanúságot tenni
Isten szeretetéről, hogy megerősödjön Egyházunk, és sokan hallhassák Isten
Igéjének hirdetését.
Ámen
F.F.
