Évközi 32. vasárnap

Évközi 32. vasárnap.

Bevezetés

A mai evangélium, két egymással ellentétes magatartást tár fel. Az írástudók és az özvegy magatartására irányítja figyelmünket. Jézus az egyik példázatban óvja hallgatóit az özvegyek házát felélő, s színleg nagyokat imádkozó írástudók magatartásától, a másikban pedig példaként állítja hallgatói elé a két fillért perselybe dobó özvegyet. Jézus nagyra értékeli a kis adományt. Eszünkbe jut, a régi mondás: Néha kevés, több mint a sok.

A mi magatartásunk az írástudókéra, vagy a szegény özvegyére hasonlít-e? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Testvérek! Megteszünk e mindent azért, hogy ki ne vesszen lelkünkből a szolidaritás? Uram irgalmazz!

Amikor adakozunk, gondolunk-e a minden jó Adományozójára, gondviselő Istenünkre? Krisztus kegyelmezz!

Megtapasztaltuk e már az Írás szavait, hogy jobb adni, mint kapni? Uram irgalmazz!

Evangélium után

A szegény asszony két fillérje valaha fogalom volt a keresztény világban. A mai elvallástalanított világunkban csak egy érzelmes, unalmas jelenet az egyre ismeretlenebb evangéliumból, melyre egyre inkább úgy tekintenek, mint egy irodalmi alkotásra, nem pedig, mint az örömhírre. Unalmas az evangélium, mert nincs benne akció, humor, mint a ma divatos filmekben, amelyek tudatunkat nagyban meghatározzák. Legfeljebb egy-két gyenge fantasztikus jelenet van benne, amikor Jézus csodát tesz, előfordul benne egy kis vérengzés is, amikor Jézust keresztre feszítik.

Így is lehet olvasni, vagy inkább gyenge filmeken videóról megnézni az evangéliumi történeteket, tanításokat. Vagy hallgatni humorizáló szentbeszédet. Ma már, Nyugaton, elvárják, hogy a beszéd közben mondjon a pap egy-egy humoros dolgot is.

Helyes, vagy helytelen ez az igény? Nem tudom. De azt igen, hogy tudatunkban helyre kell állítani az evangélium tekintélyét, hogy valóban az legyen, ami: Isten üzenete az emberekhez, azért, hogy keresztény öntudattal, emberhez méltó életet élhessenek az emberek, továbbra is, Európában is, hazánkban is..

A szegény özvegyasszony történetét is vissza kell tenni arra a helyre, ahová Jézus szánta, amikor elleste ezt a csendes pillanatot a Templomban.

Mindenekelőtt a jobb megértéshez tisztázni kell azt, hogy mit jelentett Jézus korában özvegyasszonynak lenni.

Az özvegyasszonyok a társadalom peremén élő, jogok nélküli kisemmizett emberek voltak. Helyzetüket tekintve a koldusokéhoz, mai kifejezéssel, a mély szegénységben élőkéhez álltak közel. Ha egy nőnek meghalt a férje, s nem volt egy férfi, aki a rokonságából védelmébe vette volna, gyakorlatilag büntetlenül kiforgathatták a rá maradt örökségből.

S hogy ilyen eset még az istenfélő zsidóknál sem volt ritka, arra példa Jézus egyik kirohanása a farizeusok ellen, amikor azt veti szemükre, hogy "felfalják az özvegyek házát, és színleg nagyokat imádkoznak".

Ennek fényében most már megérthetjük, hogy az az özvegy, akire Jézus felfigyelt, valóban, megélhetését dobta, szent célra, a Templom perselyébe.

Cselekedetét józanésszel ellentétesnek tartjuk. Pedig Jézus ennek elmondásával, a józanésszel gondolkodóknak hívta fel figyelmét egy fontos tényre.

Isteni üzenet. Igen fontos az adakozás, az áldozattal, lemondással járó adakozás. Isten nem alamizsnát, nem a feleslegest, hanem lelki értelemben a teljes odaadást kívánja tőlünk. Nem elég csak egy kicsit hinni Istenben, nem lehet csak egy kicsit hinni a Gondviselésben, nem lehet csak egy kicsit vallásosan élni, hanem erős hittel kell hinni benne, a Gondviselésben is! S teljes szívből kell szeretni az Urat, s nem színleg, hanem hitelesen kell élnünk vallásos életünket.

Dicséretes dolog, de nem elég vasárnaponként szentmisére jönni, s azt passzívan végigülni, amiből legfeljebb az marad meg, hogy jól, vagy unalmasan beszélt-e a pap.

Dicséretes dolog, de nem elég sokat imádkozni, ha imánkat nem követik tettek.

A kereszténység életforma, s nem pedig hobby. - Hobby, ami azt jelenti, hogy valaki szabadidejében szívesen csinál valamit. - A kereszténységet nem elég szabadidőnkben művelni. Amikor ráérek, imádkozom, vagy eljövök templomba.

Azt szokták mondani, hogy a pap a nap 24 órájában pap, s nemcsak addig, amíg az oltárnál van.

Ugyanígy, a keresztény is a nap 24 órájában keresztény, s a hét 168 órájában keresztény, nem pedig csak addig, amíg imádkozik, vagy a vasárnapi misén jelen van.

Milyen szép lenne, ha mindezt meg is valósítanánk. De ne dugjuk a fejünket a homokba! Nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy nem így van. Még a papok és szerzetesek életében sem. Nincs meg a teljes odaadás, a lelki értelemben vett mindennek az odaadása Istennek!

Nagyon nehéz kivonni magunkat az uniformizáló, globalista környezet hatása alól. A hírközlő szervek - kevés kivételtől eltekintve - olyan vezetők kezében vannak, akik a keresztény eszméket üzlet-, profitrontónak tartják. Ezért a keresztény vallás kiirtandó az emberiség életéből. Az Európaiéból és hazánk emberének az életéből is.

Mintha lassan kinyílna Európa, s hazánk embereinek a szeme, és kezdené védeni, s egyre erősebben védeni a keresztény értékeket,

A minap olvastam egy szívet melengető hírt a Magyar Kurírban.,

Ezekben a hónapokban különösen sokat gondolunk minden keresztény hívőre és családjaikra, akik a szíriai konfliktusban különösen érintettek, vagy a háború áldozatai lettek, amely azzal a kockázattal jár, hogy a kereszténység közel kétezer éves jelenléte megszűnik ebben a térségben.

Ezért a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia úgy döntött, hogy az otthon maradottak ínségét enyhítve 10 millió forint segélyt küld számukra.

Budapest, 2015. november 4.

MKPK Titkársága

Büszke vagyok Püspöki Karunk e tettére. Bárcsak világhír lenne belőle! A Magyar Katolikus Egyház nem tartozik a gazdag egyházak közé, inkább a szegény egyházak közé. De miként a szegény asszony az ő két fillérével, úgy a magyar katolikus egyház is eme szerény adományával példakép napjainkban a keresztények és nem keresztények számára.

Ámen

F.F.