Aki eszi az én
testemet
Jézus eucharisztikus beszédének utolsó
részletét olvastuk az evangéliumban, amelyben testének nevezi az általa adott
kenyeret és arra kér bennünket, hogy vegyük magunkhoz őt, együk az ő testét.
Hogyan valósítjuk meg azt a gyakorlatban?
Az Eucharisztia ünneplésén, a szentmisén
való jelenlétünk alkalmat ad arra, hogy ne csak kívülállóként szemléjük az
Oltáriszentség titkát, hanem valóban részesedjünk Krisztus áldozatából és
feltámadásából. A szentáldozáskor közösségre lépünk vele, ugyanakkor lelki
közösség jön létre mindazok között, akik az egy kenyérből részesülnek. Ebben az
értelemben Krisztus teste egységet teremtő és közösséget formáló szentség,
amely itt a földön összekapcsolja az újszövetség népét, s amely mindenkit
segít, hogy eljusson az örök életre.
Ha egy kicsit is megértjük az
Oltáriszentség titkának mélységét, azt, hogy Jézus valóságosan jelen van a
kenyérben, akkor megértjük azt is, miként van jelen a feltámadt Krisztus a
világban. Azt ígérte, hogy örökre köztünk marad, s jelenlétének többek között
ezt a titokzatos módját választotta. Jelen van a testvéri közösségben, jelen
van a Szentírás szavaiban, jelen van a szentségekben és jelen van az
Eucharisztiában, hogy érezzük a belőle áradó szeretetet, halljuk igaz
tanítását, éljünk a szentségek által közvetített kegyelemmel és legfőképpen:
magunkhoz vegyük őt. Így lesz élete a miénk, s így újul meg őbenne a mi
életünk.
