2018. április 20., péntek

Aki eszi az én testemet


Aki eszi az én testemet
Jézus eucharisztikus beszédének utolsó részletét olvastuk az evangéliumban, amelyben testének nevezi az általa adott kenyeret és arra kér bennünket, hogy vegyük magunkhoz őt, együk az ő testét. Hogyan valósítjuk meg azt a gyakorlatban?
Az Eucharisztia ünneplésén, a szentmisén való jelenlétünk alkalmat ad arra, hogy ne csak kívülállóként szemléjük az Oltáriszentség titkát, hanem valóban részesedjünk Krisztus áldozatából és feltámadásából. A szentáldozáskor közösségre lépünk vele, ugyanakkor lelki közösség jön létre mindazok között, akik az egy kenyérből részesülnek. Ebben az értelemben Krisztus teste egységet teremtő és közösséget formáló szentség, amely itt a földön összekapcsolja az újszövetség népét, s amely mindenkit segít, hogy eljusson az örök életre.
Ha egy kicsit is megértjük az Oltáriszentség titkának mélységét, azt, hogy Jézus valóságosan jelen van a kenyérben, akkor megértjük azt is, miként van jelen a feltámadt Krisztus a világban. Azt ígérte, hogy örökre köztünk marad, s jelenlétének többek között ezt a titokzatos módját választotta. Jelen van a testvéri közösségben, jelen van a Szentírás szavaiban, jelen van a szentségekben és jelen van az Eucharisztiában, hogy érezzük a belőle áradó szeretetet, halljuk igaz tanítását, éljünk a szentségek által közvetített kegyelemmel és legfőképpen: magunkhoz vegyük őt. Így lesz élete a miénk, s így újul meg őbenne a mi életünk.