2018. április 7., szombat

Húsvét 2. vasárnap 2018


Húsvét 2. vasárnapja, 2018

Bevezetés
A mai evangéliumban az Úr Jézus Tamás apostolt is megajándékozza azzal a kegyelmi többlettel, amivel a többi társát már megajándékozta. Így ő is velük teljesen egyenértékű apostola lett a Föltámadott Krisztusnak. S hiteles hirdetője az evangéliumának
A feltámadás tegnapi hitével, nem lehet ma élni. Maivá kell lennie e hitnek! Mint annyi mást, úgy a Feltámadottban való hitet is újra és újra frissíteni kell. Nyissuk meg mi is, miként Tamás apostol, a szívűnket a Feltámadott felé, hogy felfrissült, megújult hittel mondhassuk mi is: Én Uram! Én Istenem!

Kirié litánia
Jézus Krisztus, aki megjelenésedkor „Békesség nektek”- kel köszöntötted apostolaidat! Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus, aki megjelenésedkor, örömmel töltötted el apostolaid lelkét! Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus, aki boldognak mondtad azokat, akik Téged nem láttak, és mégis hittek. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Az indiánoknál szokás, hogy harcosaiknak külön nevet adnak legfontosabb tulajdonságuk alapján: Hosszú Nyíl, Vadölő, Sólyomszem. A keresztény hagyomány az apostolokra is címkéket ragasztott: Simon a „buzgó”, János a „szeretett tanítvány”, Péter a „Sziklaember”, Máté a „vámos”, Júdás „az áruló”. Így sütötték rá Tamásra is a bélyeget: „a hitetlen”. Pedig ez túlságosan egyoldalú. Benne is élt a hit. Csak nagypéntek után rendült meg. Miért? Mert szem elől tévesztette a hit alapvető tulajdonságait. Tanulmányozzuk Tamás hitét, hogy elkerüljük buktatóit.
Amíg közösségben élt apostoltársaival, hite felülmúlta a tizenegyét. Jézust utolsó jeruzsálemi útja előtt apostolai le akarták róla beszélni. Tamás volt az egyetlen, aki kijelentette: „Menjünk fel mi is és haljunk meg Vele együtt!” (Jn 11,16). Volt azonban egy hét, amikor az ő hite is megrendült. Oka: kiszakadt apostoltársainak közösségéből. A többi tíz együtt maradt. Egymást erősítették. Tamás otthagyta a közösséget. Egyedül ődöngött az utcákon. Társai nélkül akarta megoldani hitproblémáját.A hithez ma is szükségünk van közösségre. Maszek módon hinni: fából vaskarika! Magántanuló-ként a hittételekből le lehet vizsgázni, de hívőnek maradni a közösség ereje nélkül lehetetlen! A hittanórán, a templomban keresztény testvéreink hite erősít. A mi hitünk pedig fellobbantja társaink hit-mécsesét. Szeressük a közös vallási programokat: ministránsgárda, gitáros közösség, zarándoklatok stb. Az apostolokról sok rosszat el lehetett mondani, de egyet nem: hogy abbahagyták volna az imádságot. Ezért gyűltek össze az utolsó vacsora termében. Nem így Tamás! Ő nem imádkozott. Nyalogatta sebeit. Sajnálkozott önmagán. Isten nélkül akarta megoldani problémáját. Így nem lehet! Ima nélkül a hit összeomlik. Akkor nyerte vissza hitét, amikor újból bekapcsolódott az imakórusba. A hit nemcsak a mi erőlködésünk eredménye. Nemcsak erény, hanem kegyelem is! Akik abbahagyják az imádságot, gyakran meggyengül hitük is. Legalább az evangéliumi apa szavával kiáltsuk: „Hiszek, Uram, segíts az én gyenge hitemen!” Tamás bizonyítékokat keresett hite alátámasztására. Jézus ezért nem rója meg. Nem azt mondja: „hunyd be a szemed és úgy higgy!”, hanem: „Gyere ide és lásd! Tessék, itt vagyok. Nézd, érintsd sebeimet. De aztán ne légy hitetlen, hanem hívő!” A zeneirodalom két kimagasló alakja hitt. De Bach hite problémátlan hit volt, békét sugárzott. Beethovené viszont heroikus küzdelem.
Ne szégyelljük, ha a mi hitünk is küzdelmes „Tamás-hit”! Nem baj, ha bizonyítékokat keresünk. A Szentírás is erre buzdít: „Hitetek ne jámbor hiszékenység legyen, hanem ésszerű hódolat.”
A feltámadt Jézussal való találkozás után Tamásnak nem volt többé nyugta. Tartományból tartományba ment és hirdette az örömteli bizonyosságot: „Én Uram, én Istenem!” A pártusok, médek, perzsák országán keresztül az akkor ismert világ legtávolabbi pontjára, Indiába is eljutott. Nem nyugodott, míg csak egy népről is tudott, amely nem ismerte az evangéliumot.
A közmondás szerint „Tanítva tanulunk”. Akkor válik vérünkké a hit, amikor mások számára is meg tudjuk fogalmazni. A radioaktív anyagok sugarakat bocsátanak ki magukból, amelyeknek a testek nem tudnak ellenállni. Akiknek közösségi, megimádkozott, ésszerű és sugárzó hitük van, azoknak sem tudnak a lelkek ellenállni. A győzelmes fegyver, mely legyőzi a világot: a mi hitünk!
Egy modernkori „Tamás-hitű” keresztény vallomásával zárjuk elmélkedésünket
Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok,
Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élő, sem halott.
Sem az élő hitből fakadó tettekre, mint ma.
Ámen.

Testvéreim!
Az Isteni Irgalmasság vasárnapján, engesztelő lélekkel forduljunk Irgalmas Istenünkhöz.

Irgalmas Istenünk!
Legmélyebb alázattal, érdektelenségünk és méltatlanságunk tudatában borulunk le szent színed előtt, hogy vétkeinkért engeszteljünk.
Felajánljuk és egyesítjük imáinkat Szent Fiadnak, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak értünk vállalt tökéletes engesztelő áldozatával.
Édesanyánk, a mi Nagyasszonyunk, által terjesztjük eléd kérésünket az Ö közbenjárását kérve.
Egyesítjük engesztelő imáinkat az összes szentek, különösen a magyar szentek és boldogok, köztük az engesztelésben példaképeink: Árpád- házi Szent Margit és Esztergomi Boldog Özséb könyörgéseivel, akik hisszük, hogy állandóan közbenjárnak értünk Nálad.
De egyesítjük minden élő testvérünk imáival is, hogy a sok kicsi engesztelő láng egy nagy elégtétel tüzévé legyen, és ezzel hozzájárulhassunk adósságunk törlesztéséhez.
Istenünk! Irgalmas szeretetedre kérünk, hogy amint megbocsátottál Péternek, a tékozló fiúnak, a házasságtörő asszonynak, a jobb latornak bűnbánatuk miatt, úgy töröld el tartozásunkat és mentsd meg nemzetünket a pusztulástól. Szent Fiad, Jézus Krisztus, s Nagyasszonyunk és a magyar szentek érdemeiért! Krisztus a mi Urunk által.
Ámen