2018. április 3., kedd

Mária Magdolna


A húsvéti beszámolók nagyon őszintén írják le a szereplők érzéseit és gondolatait, s ebből kiderül, hogy ők is csak lassan jutnak el a feltámadásba vetett hitre.
A mai evangéliumi rész szereplője Mária Magdolna, aki Jézus sírjához megy húsvét hajnalán. A sír üres, a halott Krisztust nem találja ott, ezért sírni kezd. A két angyal kérdésére válaszolva nagyon őszintén elmondja, hogy mit gondol a történtekről, mi a lehetséges magyarázat arra, hogy az Úr holtteste nincs ott, ahová elhelyezték a temetés napján. Ezt mondja: "Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették", aztán csak sír tovább. Ekkor jelenik meg Jézus, akit azonban nem ismer fel. Ő is azt kérdezi, hogy miért sír. Mária Magdolna azt hiszi, hogy a sírkert gondozásával megbízott kertész áll előtte, ezért nyomban azt feltételezi, hogy bizonyára ő vihette el Jézus testét, vagy ha nem ő, akkor talán tudja, talán elárulja, hogy ki lehetett. Milyen őszintén elmondja gondolatait!
Ezek a gondolatok és feltételezések azonban nem vezetik őt a megoldáshoz, mert gondolatai mindvégig a halott Krisztus körül forognak. Krisztus holttestét keresi, azt akarja tudni, hogy hol lehet a halott Jézus. A megoldást, a fordulatot az jelenti számára, amikor az Úr nevén szólítja őt, akkor nyílik fel szeme és ismeri fel a vele beszélgető személyben a feltámadt Krisztust.
A hit útján, a felismerés útján én sem szaladhatok, hanem csak lépésről lépésre, lassan haladhatok.