2018. április 14., szombat

Húsvét 3. vasárnap 2018

Húsvét 3. vasárnapja 2018

Bevezető
A mai, húsvét 3. vasárnapjának evangéliumában hallani fogunk az elbizonytalanodott, tétlen apostoloknak a feltámadt Krisztussal való találkozásáról, s ennek rájuk történt hatásáról.
Ránk sok héten át izgalomban élő hívőkre milyen hatással van a vasárnap történt esemény, és ezt követően, a mai szentmisében a Jézus Krisztussal történő találkozásunkra?
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirié litánia
Jézus Krisztus! Miként a töprengő tanítványok hitét megjelenéseddel megerősítetted, úgy erősítsd meg a mi hitünket is. Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Miként a tanítványokba, úgy belénk is a Szentírás magyarázatával önts hitet és reményt! Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Miként apostoloknak a velük történő együttétkezéssel adtál végleges bizonyosságot, úgy nekünk is az Eucharisztia vételével adj szilárd bizonyosságot. Uram irgalmazz!

Evangélium után
A rendkívüli hírek hallatára hamarosan kicsúszik a szánkon: „no, ne mondd!”, „Hát ez lehetetlen!”, „Hihetetlen!”, „Ez képtelenség!”. Ennek ellenére mégis kíváncsiak vagyunk rájuk.
Hasonló emberi magatartással találkozunk az első húsvét reggelének eseményeiről szóló evangéliumi beszámolókban, amikor Jeruzsálemben a korán kelő derék asszonyok, később meg Péter és János beszámoltak társaiknak a Jézus sírja körüli rendkívüli jelenségekről.
Futótűzként terjedt el a hír, hogy Jézus teste nincs a sírban. Jézus föltámadt. Hallatlan hír. Hirtelenjében nem is lehet rá másként válaszolni: „Ez hihetetlen”, „Ez nem lehet igaz”.
Később az emmauszi tanítványok rendkívüli beszámolója társaik előtt még inkább fokozta a zavart. Ők egy idegenről beszéltek, aki emmauszi útjuk során melléjük csatlakozott, jól ismerte az Írásokat és gyönyörűen beszélt a Messiásról. Csak az otthoni kenyértörés idején ismerték fel benne a keresztre-feszített Jézust.
De hát hogyan lehetne ilyen képtelen történetnek hitelt adni? Miként a rendkívüli hírek hallásakor az emberek, úgy most az apostolok is erről tanakodnak. Amikor az apostolok a feltámadással kapcsolatos tényekről beszélgetnek, egyszerre csak megjelent Jézus közöttük. „Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak”.
A föltámadt Üdvözítő megmutatta nekik sebeit oldalán, kezén és lábán. Így érzékeltette velük, hogy a nagypénteken keresztre feszített Jézus Krisztus és az előttük álló személy ugyanaz a személy. A tanítványok erre még inkább csodálkoztak és örömükben hinni sem mertek – jelzi a Szentírás. Számukra a hihetetlen továbbra is felfoghatatlan maradt.
Jézus hozzájuk intézett szavai rázták fel őket dermedt kétkedésükből. Csak Jézus szavai után láttak tisztán és tudtak hinni, miután Jézus bibliai magyarázatot tartott nekik és emlékeztette őket az Írásokra, amelyek szerint, úgy amint Jézus ezt jó előre már megmondta: Be kellett teljesednie mindannak, amit Mózes törvényében, a próféták könyveiben és a zsoltárokban róla megírtak.
Az Üdvözítőnek szenvednie kellett, meg kellett halnia és fel kellett támadnia a halálból. Csak ezen szentírás-magyarázat után lett világos előttük, hogy Jézus halálával semmi esetre sem zárult le az üdvösség története. Csak a szentírás-magyarázat után kezdték megérteni, ami történt.
Jézus éveket töltött velük és előkészítette őket a rájuk váró hatalmas feladatra. Most itt az idő és nekik kell a világ elé állniuk és hirdetniük Jézus nevében a megtérést és bűnbocsánatot minden népnek Jeruzsálemtől kezdve.
Maroknyi csapat! Ők sem tudják, milyen gigászi feladatra vállalkoznak. A föltámadt Üdvözítő azonban küldetésükhöz komoly segítséget ígért nekik: „Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét” és erő tölt el benneteket a magasságból – mondja Jézus. Ezzel garantálja, hogy apostoli igehirdetésük és fáradozásuk semmiképpen sem vész kárba, hiszen Isten működik általuk.
Az apostolok személyesen találkoztak Jézussal. Ez a találkozás, a jézusi hitoktatás és szentírásmagya-rázat, meg a Tőle kapott küldetés annyira szívükbe vésődött, hogy később semmiféle üldözés sem volt képes azt kitörölni onnan.
Az élő Krisztus küldetésében jártak, hirdették az Igét és életüket sem kímélve tettek tanúságot róla.
Tudjuk, hogy nem volt könnyű ezen megbízatásuk teljesítése. Már a kezdet kezdetén megtiltották nekik a főpapok, hogy Jézusról prédikáljanak. De ők rendíthetetlen bátorsággal vágták fejükhöz: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre? Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.”
Később pedig a Római Birodalomban 3 évszázadon át, és történelem folyamán pedig szinte állandóan üldözték azokat, akik Jézus tanítványainak vallották magukat.
Keresztek, bitófák, máglyák, nyaktilók, (az ezekkel gyilkoltató eszme benn van az EU preambulumban). Emlékszünk? II. János Pál pápa kérése ellenére sem tették be a keresztény gyökeret. És ennek szomorú, tragikus következményeit látjuk Európában.
Ezek ellenére az Isten országáról szóló örömhír elterjedt a Föld valamennyi kontinensén, és miként az elvetett mustármag úgy növekszik lassan terebélyes fává. Mert az isteni küldetés nem fejeződött be az apostolok igehirdetésével és nem fejeződik be az üldözések ellenére sem. Mert ezermilliónyian vannak ma is, akik az isteni küldetést: „a ti pedig tanúi lesztek mindennek”- et nemcsak meghallják, hanem be is teljesítik, reményem szerint a vasárnap történt események után még inkább, magyar földön is.
Ámen