Emmausz:
A húsvéti ünnepek befejeződtek
Jeruzsálemben. Az ünnepre érkező zarándokok hazatértek. Az ünnep előtti napon
Jézus meghalt, élete véget ért. Vasárnap reggel az asszonyok, akik a sírhoz
mentek, még az Úr holttestét sem találták meg. A Jézus-esemény lezárult. Nincs értelme
tovább maradni a városban, gondolja a két tanítvány, akik reményvesztetten indulnak
haza, Emmauszba.
Esetük jól példázza, hogy milyen csalódást
jelentett Jézus követőinek a nagypénteki szégyenteljes kereszthalál. S ebből a
csüggedésből még az sem tudja felrázni őket, hogy az asszonyok azt állították,
hogy Jézus él. Sőt miután egyes
apostolok szintén üresnek találták a sírt, még ennek sem hisznek.
Útközben, amikor találkoznak Jézussal,
lángol ugyan a szívük, de mégsem jutnak el a felismerésre. A kenyértörés az az
esemény, amely megnyitja szemüket, s új megvilágításba helyez minden korábban
történtet. Amikor Jézus megtöri a kenyeret és odanyújtja az emmauszi
tanítványoknak, ezt oly módon teszi, ahogy senki más.
A megvilágosodás élménye, a felismerés öröme
azonnal arra indítja őket, hogy örömüket megosszák másokkal, ezért
visszasietnek az apostolokhoz Jeruzsálembe.
A Krisztussal való találkozás a
szentáldozásban mindannyiunk számára lehetséges, hiszen az Oltáriszentségben
Jézus valóságosan jelen van. A szentáldozás
minket is arra indít, hogy tanúságot tegyünk Krisztus jelenlétéről.
