Húsvét 4 vasárnap.
2018
Bevezetés
A mai vasárnap, a Jó Pásztor vasárnapját
Ünnepeljük. Az Egyház azt kéri tőlünk, hogy hiteles keresztény életünkkel,
imádságunkkal, életszentségre törekvésünkkel mutassuk meg a Jópásztor
szeretetét e világban.
Tegyük fel bátran a kérdést: Hogyan
teljesítjük mi az Istentől kapott hívatásunkat? Imádkozunk e mi azért, hogy
legyenek nagylelkű fiatalok, akik meghallják Isten hívó szavát?
Kirié litánia
Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg,
hogy mi nem védjük kellően nyájadat a ragadozó farkasoktól. Uram irgalmazz!
Jópásztorunk, Jézus Krisztus. Bocsásd meg,
hogy mi nem keressük az eltévedt bárányokat! Krisztus kegyelmezz!
Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg,
hogy mi nem fáradozunk eleget azért, hogy egy akol és egy Pásztor legyen! Uram
irgalmazz!
Evangélium után
Az egyház ezt a vasárnapot, amint már
említettem a bevezetőben, néhány évtizede a papi és szerzetesi hivatások
vasárnapjává tette. Ez nem reklámfogás. Bizony nehéz is lenne pusztán emberi
szavakkal vonzóvá tenni a papi, szerzetesi hivatást, amikor a köztudatban ott
él még az elmúlt évtizedek üldöztetésének, megpróbáltatásának emléke
Azt reméltük, hogy a kommunizmus
megszűnésével, megszűnik majd a keresztények üldözése is. De tudjuk, hogy nem
szűnt meg, csak a formája változott. Őket szabad szidni, rágalmazni mindenféle
hazugsággal, szabad ellenük gyűlöletet kelteni. S nem egy helyén a világnak,
még megkínozni és megölni is őket. Szent Pál apostol szavaival: Ma is naponként
üldöznek bennünket az öt világrész számos területén.
Jól megritkították és ritkítják szinte
világszerte a keresztények, főleg a papok és szerzetesek sorait. Nem csoda, ha
oly nagy a paphiány!.
A papi hivatást választó férfiak többsége
nem közéleti ember olyan értelemben, hogy rádióban, újságokban, televíziós
adásokban szerepelnének. Annak ellenére, hogy közösségi emberek, egy-egy emberi
közösséget vezetnek, illetve szolgálnak, mégis kissé visszavonultan élnek. Még
a vallásos emberek egy része is kissé idegenül szemléli őket. A világ, mi több
még egy némely vallásos ember is, különös lényeknek, csodabogaraknak tekintik
őket.
Mindezek után nem kell csodálkozni azon,
hogy még ma is, főleg azokban az emberekben, akik nem találkoznak velük
személyesen, a papokról alkotott kép nagyon hiányos és hamis.
Sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy a
legnagyobb érték bennük nemcsak a pozitív keresztény és nemzeti értékeink
őrzése és továbbadása, hanem a lelkek szolgálata!
A katolikus papság igazi lényege, hogy a
krisztusi hívásra igent mondva, szolgálja az embereknek az Istennel való élő
kapcsolatát. – Mint jópásztor védelmezi Isten népét, táplálja őket, zöldellő
mezőre vezeti őket. Megismétli az utolsóvacsorai eseményt. Bemutatja az
emberiség legszentebb áldozatát. Megszabadítja az embereket a lelküket nyomó
terhektől, gyógyítja és vigasztalja őket.
Erre a szolgálatra maga Jézus Krisztus
hívja meg azokat, akiket kiválasztott. Nem mi, választják őt, hanem ő választja
ki bennünket. Éveken át tanít bennünket, majd hatalmat és küldetést ad nekünk e
szavakkal: "Menjetek… tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek
meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok őket mindannak
meg-tartására, amit parancsoltam nektek.
S én veletek vagyok mindennap a világ végéig."
Jól
tudjuk az evangéliumból, hogy Jézus jó pásztori szerepét átadta apostolainak és
apostoli Egyházának.
Az
is érthető, hogy Jézus nemcsak papjai, de minden híve közreműködését igényli,
hogy megvalósítsa jó pásztori szolgálatát. Minden keresztény részese ennek a
szent küldetésnek. Szülők, nevelők arra kaptak megbízatást, hogy vezetői,
orvosai legyenek a rájuk bízott embereknek.
Áldd
meg, Urunk, ezért az édesanyákat, de mindazokat is, akik az anyák szívével
szeretik ifjúságunkat, a nagyikat, az óvónőinket, tanítónéniket, áldd meg az
életüket az ifjúság nevelésének szentelő pedagógusainkat.
De
különösen is áldd meg papjaidat!
Mennyi
hős papja volt az elmúlt évtizedeknek, akik üldözést, mellőzést, gyalázatot,
börtönt és vértanúhalált szenvedtek, de az Örök Pásztort el nem hagyták soha,
egy pillanatra sem.
S
áldottak legyenek ők, akik túl a 60-on, túl a 70-en, túl a 80-on, az élet
alkonya felé tartva, megfogyatkozott életenergiával is, ott állnak a nyáj
mellett, vigyázzák őket, terelgetik őket!
S
áldottak azok a paptestvérek, akik megrokkanva, belefáradva, életük életalkonyát
a papi otthonokban élik. Kísérjen őket az a bizonyosság, hogy nincsenek
egyedül! Lélekben Velük vagyunk, S Velük van a Vigasztaló, bátorító és erősítő
Szentlélek! Az Egyházat éltető lelke!
Áldottak
azok a fiatalabb papok, akik bátran odaállnak az üldözött pásztorok mellé
lelkes munkatársként, hogy szent ihletettséggel végezzék a nyájról való
sokoldalú gondoskodást és annak vezetését.
És
áldottak legyenek azok is, akik most készülnek szent hívatásukra a
szemináriumokban, a nagyobb családról való gondoskodás érdekében lemondanak a
saját család alapításáról.
Adj
Uram, nyájadnak az Örök Főpásztorhoz hasonló jó szívű pásztorokat.
Ámen.