Mk 1,40–45. A
leprás
Az ókorban igen sokféle bőrbetegséget,
gombásodást leprának neveztek. A Misna nem kevesebb, mint hetvenkét fajtáját
sorolja fel a „leprának". Valószínűleg ide sorolták például az ekcémát és
más hasonló betegségeket is.
A leprást az ókori zsidóság körében a
halva született gyermekhez hasonlították, s meggyógyulását egy halott
feltámasztásának tekintették A leprásnak tilos volt belépnie Jeruzsálembe és
más, nagyobb városokba.
A leprás térdre borulva, a hitét is
kifejezve könyörög: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem!” Jézus megrendülve
megérinti őt, és ebből az érintésből erő árad (Mt 9,20–21). Így szól a beteg
emberhez: „Akarom, tisztulj meg!”
Jézus megérinti a kitaszított, tisztátalan
embert. Nem fél a betegségétől. Ezzel az érintéssel máris visszafogadja őt a
közösségbe.
Krisztusnak ez a mozdulata azóta is
folytatódik az egyház történetében. Ez a krisztusi mozdulat jelenik meg például
akkor, amikor Szent Ferenc leszáll a lóról, és megöleli a leprást, Krisztus
szeretné, ha bennünk is folytatódna ez a mozdulat, a kivetettet, a beteget, a
szegényt befogadó szeretet mozdulata.
