Az
első tanítványok 2019
Keresztelő Szent János tanúságtételét
követően annak eredményéről tudósít a mai evangélium. János két tanítványa
nyomban Jézus után ered. Az egyikük András, a másik pedig maga János
evangélista, aki leírta a történetet. Felébred bennük a vágy, hogy annak
követői legyenek, akiről János azt vallotta, hogy ő az Isten Fia.
Mielőtt a két tanítvány társaként magunk
is Jézus után indulnánk, egy gondolat erejéig érdemes visszapillantanunk
Jánosra. Nincs benne féltékenység amiatt, hogy tanítványai közül ketten új
mestert választanak maguknak, hiszen éppen az volt a küldetése, hogy a
Jézushoz, a Megváltóhoz vezető utat előkészítse. Nem akarja egyetlen percig sem
marasztalni őket, hanem engedi, hogy elinduljanak. János tanúságtétele tehát eredményes,
ettől kezdve a háttérbe húzódik, mert Jézus személye fontosabb az övénél.
Mit gondolhatott magában a Jézus nyomába
szegődő két tanítvány? Mit várhattak tőle? Biztosan tele volt a fejük ezernyi
kérdéssel, és tele volt a szívük a megismerés vágyával. Amikor Jézus váratlanul
megfordul és szándékukról kérdezi őket, hirtelen zavarodottságukban a lehető
legegyszerűbb kérdés jut csak eszükbe: „Mester, hol laksz?” (Jn 1,38).
Magam elé képzelem Jézus arcát, aki
magában mosolyoghatott: Hát csak ez jut eszetekbe? Dehogy! Sokkal többet
szeretnétek ti ennél! Meg akartok ismerni engem. A tanítványaim akartok lenni,
ezért szólítottatok Mesternek. Hát gyertek, megmutatom nektek a házat,
megosztom veletek életemet!
Talán ilyesfélét gondolhatott Jézus, aki
ma hozzánk fordul, s tőlünk kérdezi, hogy mit szeretnénk. Uram, nem a
lakcímedre vagyunk kíváncsiak, hanem veled szeretnénk élni!
Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való
jelenléteddel ajándékozol meg. Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy
mélyen tudatában legyünk jelenlétednek.
