A keresztények
egysége
Jézus nem sokkal halála előtt imádkozott
követői egységéért (Jn 17, 20-23).
Ha megnézzük a kereszténység 2000 éves
történetét, azt látjuk, hogy az egység már szinte az induláskor veszélyeztetve
volt. Szent Pálnak már ezt kellett írnia: “De ha akár mi, akár egy mennyei
angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott
legyen!” (Gal 1, 8).
Az eretnekségek története az
egyháztörténelem kihagyhatatlan része. Már az efezusi zsinatot (431) követte a
máig fennmaradó nesztoriánus közösségek kiválása. - Ezt követték a monofizita
egyházak. - Napjainkra már szinte megszámlálhatatlanul sok keresztény felekezet
létezik.
Ezek a tények arra mutatnak rá, hogy a
kereszténység mai (és régebbi) állapota botrányosan szemben áll Jézus imájának
kérésével: “úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy
te küldtél engem”.
Lehetne az egység felfogását a Szent
Ágostonnak tulajdonított mondás szerint értelmezni: “a lényeges dolgokban
egység, egyebekben szabadság, de mindenekelőtt szeretet”.
Ha ebből a kijelentésből indulunk ki,
akkor az egységkeresésben a leglényegesebb, hogy minden szeretettel történjék.
