Dúsgazdag és a
szegény Lázár
Első olvasatra ez a történet (is) valami
igazságtalanságnak tűnik: a gazdag nem követett el semmi rosszat, Lázárnak a jó
cselekedeteiről se számol be az evangélium. Miért üdvözül Lázár mégis? És miért
kerül a kárhozatba a gazdag?
Úgy
tűnik, hogy Istennek valami más logikája van, mint amit megszoktunk a világban.
Nagyon határozottan a szegények mellett áll. Ez nagy vigasz a szűkölködőknek,
de nézzük egy kicsit a gazdagot!
Miért kerül pokolra a gazdag? Nem követett
el semmi. Sőt – nagyon szimpatikusan – még halála után is próbál a családjáról
gondoskodni. Ha jobban megvizsgáljuk, akkor azonban észrevesszük, hogy a gazdag
részvétlen volt. Nem veszi észre, hogy valaki a kapujában szűkölködik. Ahogy az
evangélium mondja, még az ételmaradékból se ad neki. A gazdag tehát ismerte
Lázárt, és nem mondhatja az ítéletkor, hogy „Uram-Istenem, mikor láttunk téged
nélkülözni…?”
A dúsgazdag és a szegény Lázár története
arra hívja fel a figyelmet, hogy nem elég nem tenni semmi rosszat, hanem kifejezetten
keresni kell és tenni a jót.
Jézus – jó marketingesként – úgy formálja
meg a szereplőket, hogy még jobban aláhúzza mondanivalóját: Lázárnak neve van:
személy, akit szeretni és segíteni kell. A gazdagnak nincs neve, elveszítette
arcát, személyiségét. Hozzáragadt a vagyonához, és nem figyel másra.
A krisztusi szemlélet arra tanít
bennünket, hogy felelősséggel tartozunk egymás iránt is. És nem csak a
rokonaink, barátaink és üzletfeleink. Ne a barátaidat és rokonaidat hívd a
buliba, hanem a koldusokat, akik nem tudják viszonozni. Sőt, ne csupán annak
adjunk, aki kér: nekünk kell megkeresnünk a rászorulókat, hogy segítsünk
rajtuk! Napjainkban ez a gondolatmenet különösen aktuális, amikor a nyomor és
szenvedés, háború és vallásüldözés elől menekülő emberek problémáit kell megoldani helyben, szülőföldjükön, és
nem importálni a problémákat.
Ámen.
