Jónás próféta jele
Ma már jeleket, Istent bizonyító csodákat
sem várunk (4). A modern ember már csak a saját lelkében turkálva, önmagában
akarja megtalálni a megfoghatatlan, nagy semmi „végtelent”, mert a véges ember
önmagában más egyebet nem igazán találhat. Belegondolunk-e abba, az Ige képénél
maradva, hogy olyan az ember élete, minden törekvésével, harcával, sikerével és
örömével együtt, mintha egy nagy cethal gyomrának sötétségében vegetálna (4) -
a mélyszegény forradalmár ugyanúgy, mint a tisztes hétköznapi jólétben élő polgár,
vagy a napsütésben, méregdrága yachtján, az éppen aktuális partnerével
sütkérező dúsgazdag üzletember; - mind, mind halálos sötétségben élnek.
A legrettenetesebb jel az, amikor az Úr
otthagy bennünket és elmegy a közelünkből (4), ahogy a mai igeszakaszban
otthagyja a farizeusokat (1). Ennek ellenére áll a Krisztus szent keresztje
elmúlás és rom felett (230. dicséret), vagyis a legnagyobb jel, csoda már a
miénk: Jézus Krisztus meghalt és feltámadott, ahogy Jónás harmadnapon kikerült
a cethal gyomrából. Benyel, de „kiköp” bennünket a halál, azaz nem tarthat vég
nélkül fogva, ha az Úr Jézus Krisztus megváltó hatalma érvényesül az
életünkben.
