BOLDOG
MESZLÉNYI ZOLTÁN püspök és vértanú
Meszlényi Zoltán 1892. január 2-án
született Hatvanban, szülei tanító-házaspárként Rimaszombatból települtek át
Magyarországra. Zoltán Rimaszombaton, majd Budapesten végezte tanulmányait,
érettségit az esztergomi kisszemináriumban szerzett (1909). Vaszary Kolos
bíboros már ekkor felfigyelt tehetségére, közbenjárására római ösztöndíjat
kapott.
A kivételes tehetségű fiatalember 1915-ben
kánonjogi diplomával fejezte be tanulmányait a Pápai Gergely Egyetemen.
Korengedménnyel még ebben az évben pappá szentelték Innsbruckban (1915. október
28.), majd rövid komáromi kápláni szolgálat után Csernoch János bíboros
Esztergomba rendelte.
1917-től érseki levéltáros és szertartó,
1920-tól érseki titkár és szentszéki jegyző. Csernoch János halála után (1927)
Serédi Jusztinián bíborosnak is megbízható és hűséges munkatársa lett, aki
rábízta az érseki irodaigazgatói tisztet, valamint kanonoki stallumot adományozott
neki és egyéb felelősségteljes feladatköröket is ráruházott, majd amikor
megürült az esztergomi segédpüspöki szék, őt találta a legalkalmasabbnak
betöltésére. A püspökszentelésre 1937. október 28-án került sor, Meszlényi
püspök jelmondata hűen tükrözte jellemét: „Fidenter ac fideliter”, azaz:
„Bizalommal és hűséggel”. Mindezek
mellett kitűnő egyházjogászként az Egri Érseki Jogakadémiának is professzora
lett.
Serédi Jusztinián halála után ugyanilyen
elkötelezettséggel szolgálta az egyházmegyét Mindszenty József bíboros idején
is, aki minden tisztségében megerősítette őt és további feladatokat bízott rá.
Mindszenty bíboros letartóztatása után
Drahos János kanonok, esztergomi általános érseki helynök irányította a
főegyházmegyét, azonban 1950. június 15-én elhunyt. Temetése után az összegyűlt
káptalan Meszlényi Zoltán segédpüspököt választotta meg a tisztségre. Meszlényi
püspök a káptalani helynöki székfoglalója alkalmából kiadott körlevelében így
fogalmazta meg cselekedeteinek alapelvét: „Krisztus hű pásztoraként a hitet és
Egyházunk iránti hűséget meg nem tagadtam soha.” Ez a mondat sorsát is
előrevetítette, életútja és lelkisége alapján elképzelhetetlen volt róla, hogy
alkut kössön az ateista államhatalommal.
A püspököt alig két héttel helynökké választása
után, 1950. június 29-én letartóztatták. Bírósági eljárás nem volt, ítélet sem
született, további sorsa néhány túlélő sorstársának visszaemlékezéséből
ismeretes. Meszlényi Zoltánt rövid ideig a budapesti Gyűjtőfogházban tartották
fogva, majd átszállították a kistarcsai internálótáborba. Itt a többi rabtól
elkülönítve őrizték egy ablaktalan szobában, ahol télen a fagy, nyáron a hőség
tette elviselhetetlenné a helyzetét. Őrei bántalmazták, szükséges gyógyszereit
nem kaphatta meg. Sok szenvedés után 1951. március 4-én a Mosonyi utcai
kórházba már a halott főpásztort szállították be, március 10-én temették el a
rákoskeresztúri Új köztemetőben. Halálát utólagosan anyakönyvezték. 1966.
június 22-én hamvait exhumálták, földi maradványai az esztergomi bazilika
sírboltjába kerültek.
Boldoggá
avatási eljárását Erdő Péter bíboros kezdeményezte 2004-ben. A vértanú püspök
ereklyéjét a boldoggá avatás alkalmával az esztergomi bazilika Szent
Adalbert-mellékoltárában helyezték el.
