“Semmilyen más feltételhez nem köti Isten
ezeket az ígéreteket, minthogy az ő kegyelmét éhezzétek, tanácsát kérjétek, és
szeretete után vágyódjatok.
»Kérjetek!« A kéréssel bizonyítjátok azt,
hogy felismeritek ínségeteket és amennyiben hittel kéritek, meg is kapjátok,
amit kértek. Isten zálogul adta az ő szavát, tehát bizonyosak lehetünk abban,
hogy megtartja ígéretét. Ha őszintén közeledtek hozzá, akkor nem kell félnetek
attól, hogy merészségnek tartja, ha ígéretének teljesítését kéritek. Ha azokat
az áldásokat kívánjátok, amelyekre szükségetek van, hogy jellemeteket Krisztus
képmására alakíthassátok át, akkor olyasmit vártok, ami összhangban áll az ő
ígéretével... Amit állandóan felhozhatunk Isten előtt, az nagy nyomorúságunk,
ezért szorulunk teljesen megváltó hatalmára.
Ne csak Isten áldása után, hanem Isten
után is sóvárogjatok... Isten keres titeket, s a ti iránta érzett
vágyakozásotok az ő Lelkének vonzása. Engedjetek a Lélek vonzásának!...
Kopogtassanak a kegyelem ajtaján mindazok,
akik Isten áldása után vágyakoznak és mondják meggyőződéssel: »Uram, te
megígérted, hogy aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és hogy a zörgetőnek
megnyittatik«.
Egyetlen szerető apa sem tudná elutasítani
éhes gyermekét, ha kenyeret kér tőle. Az ember pedig annyira bizalmatlan
Istenével szemben, hogy nem hiszi el, hogy meghallgatja kérését.
Elgondolható-e, hogy Isten csak ígéri az embernek a jó és tápláló eledelt,
azután pedig követ adna helyette?”
