Bárcsak felismernéd

Bárcsak felismernéd te is….

Nemcsak Jeruzsálemnek szólnak e szavak. Nekem is. Sok mindent nem látok még. El van rejtve szemem elől, vagy még nem éles a látásom, vagy mást látok fontosnak……

Ima, lelki vezető, lelkiismeret-vizsgálat, szentírásolvasás, hittanórák…. Mind-mind segíthetnek, hogy felismerjem: mi válik üdvösségemre Uram, bárcsak felismerném én is, hogy mi válik üdvösségemre.

Fényt és erőt kérek, hogy lássam és meg is tegyem, ami az üdvösségemet szolgálja!

(Adoremus 2005.

Szent Gertrúd

A középkor egyik legkedvesebb alakja, és írásai miatt mindenkor a lelkiélet tanítómesterei közé fog számítani. Valószínűleg Thüringiában született, 1256-ban. Ötéves korában kolostorba került, és ott Szent Mechtild volt a tanítója. Kitűnően megtanult latinul, és nagy tudományos műveltségre tett szert.

26 éves korában lelki eljegyzésben volt része az Üdvözítővel, és ettől kezdve misztikus életet élt. Csodálatos kinyilatkoztatásokban volt része, elragadtatásokban, melyeknek valódisága mellett gyermekded egyszerűsége, józan bölcsessége és feddhetetlen életszentsége tanúskodott.

Kinyilatkoztatásait az Üdvözítő parancsára latin nyelven leírta. Sok írása elveszett. A megmaradótokat tökéletes latin nyelvezet, nemes egyszerűség, világosság, teológiai mélység, és forró istenszeretet jellemzi. A nép kezdettől fogva szentként tiszteli.

Méltán mondja róla a szentmise Kezdőéneke:

Íme, a bölcs szűz, az okos szüzek közül való,

aki égő lámpásával ment Krisztus elé.

Skóciai Szent Margit

Skóciai Szent Margit

Margit atyjáról, annyit tudunk, hogy száműzött királyként Magyarországon élt, és Szent István király lányát, Ágotát vette feleségül. Margit 1047. június 10-én született Mecseknádasd nevű településen, Magyarországon.

Edmund a feleségével, s gyermekeivel: Margittal, Krisztinával és Edgárral 1056-ban visszatért Anglia földjére. A hastingsi csatavesztés után, a fiatal Edgárt, Margit testvérét választották királlyá. Hódító Vilmossal szemben azonban a gyermek Edgárnak nem voltak esélyei. Ezért Edgár anyjával és nővérével Margittal együtt Skóciába menekült, ahol akkor III. Malcolm uralkodott, akinek Margit második felesége és Skócia királynéja lett 1069-ben. Skócia népe hálás szeretettel tisztelte Margit királynét, aki templomokat és kolostorokat építtetett, és minden nyomorúságos szenvedőn segített. Az irgalmasság tetteinek gyakorlásával emléket állított az emberek szívében.

A királyné nyolc gyermeket hozott világra, hat fiút és két leányt:

Margit 1093. november 16-án halt meg Edinburghban. A nép körében azonnal szentként kezdték el tisztelni. Margit és Malcolm földi maradványait a reformáció idején Spanyolországba menekítették. Később visszahozták Skóciába és az általa 1072-ben Dunfermline-ban alapított bencés rendi kolostorban nyugszik együtt férjével, fiával és más skót királyokkal és főnemesekkel.

Mint a magyar föld Szülöttjét, az Árpád-házi királyi család sarját mi is szentként tiszteljük, és kérjük égi pártfogását népünk számára.

Ámen

Nagy Szent Albert egyháztanító

Nagy szent Albert püspök, egyháztanító

Nagy tudású főpap volt, aki tudását megosztotta másokkal, és életével pedig Krisztushoz vezette a rábízottakat. Ma van-e elég tanító, aki hitre, tudásra, szép életre, jóra tanítja a felnövekvőket?

Az Anyaszentegyház "Nagy" melléknévvel és mint egyháztanítót "Doctor universalis" címmel említi. 1193-ban született a Duna melletti Lauingenben, a Bolstatt lovagok ősi családjából.

Tanulmányait Páduában végezte. Boldog Jordánnak, a domonkos rend második általános főnökének hatására 1223-ban belépett a domonkos rendbe. 1228-tól Kölnben, Hildesheimben, Freiburgban, Regensburgban tanított, majd 1245-ben Párizsban.

Itt lett tanítványa Aquinói Szent Tamás, aki követte mesterét Kölnbe is. 1254-ben a német rendtartomány főnökévé választották. Egy ideig II. Sándor pápa udvarában tartózkodott, aki 1260-ban regensburgi püspökké nevezte ki. 1262-ben visszatért Kölnbe, a szerzetébe.

263-64-ben mint pápai legátus kereszteshadjárat hirdetésén fáradozott.

1270-ben ismét Kölnben tanított, és mint lelkipásztor működött. 1280. november 15-én halt meg.

A középkor legnagyobb német tudósa volt. Termékeny volt irodalmi működése. Csodálatosan átfogó, szellemes és eredeti gondolkodó, egyben korának legkimagaslóbb természettudósa volt.

Méltán alkalmazzuk rá a Szentírás szavait:

Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban,

a Bölcsesség és az Értelem Lelkével töltötte be őt az Úr,

a dicsőség ruháját adta reá.

Évközi 33. vasárnap

Évközi 33. vasárnap

Bevezetés

Közeledik a liturgikus év vége. Már a mai Igeliturgia olvasmányai is a végső dolgokra utaló részleteket közölnek velünk. Hogyan nézzük mi ezeket a Jézus által felsorolt, véget megelőző jelenségeket?

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem vesszük komolyan a világ végéről szóló Jézusi tanítást. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy nem vesszük észre életünkben a vég közeledését jelző jeleket. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Add meg nékünk, hogy a jelek sokféleképpen értelmezhető értelmezésből észrevegyük a nekünk szólót. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Mint teológusnak a dogmatörténet volt a szakterületem, de azért a mai evangéliumot az egzegézis szemszögével is nézem.

A mai evangélium egy olyan apokaliptikus szöveg az újszövetségben, amely az apokaliptika minden túlzása ellen fellép. Az apokaliptika, az ószövetségi prófétai műfajnak egy sajátos esete. Az apokalipszisek mindig egy igen szorongatott történelmi helyzetben keletkeznek, amikor a jelen történelmi keretei között nem látszik a pozitív változás lehetősége. Ilyen volt a politikai helyzet a Jeruzsálemi templom pusztulása előtt.
Lukács az apokaliptikus szerző, a mai, évközi 33. vasárnap evangéliumában a történelem jövőbeli alakulásáról és a történelem végét jelző jelekről töprengett és jövendölt.

Az újszövetségi apokaliptika Jézus fellépésével és személyének történelmi értelmezésével kezdődik, de ettől különbözik a végidőre vonatkozó várakozás. Meg kell jegyezni, hogy Jézusnak az apokaliptikus megnyilvánulásai igen ritkák.

Az Isten országának elérkezéséről szóló tanítása ugyan apokaliptikus, mert csak így tudja kifejteni országa történelem felettiségét. Jézusnak a végítéletről szóló kijelentései viszont apokaliptikusak.

Ennek következtében nincs egyetértés az egzegéták között arról, hogy ennek a szakasznak a mondanivalója mire is vonatkozik. Egyesek úgy vélik, a Jeruzsálemi templom pusztulására, mások arról beszélnek, hogy ez a szakasz a világ végére, a végítéletre vonatkozik.

Mindenesetre a szakasz képei első jelentésükben a Jeruzsálemi templom pusztulását szemléltetik. Jézus előre megjövendölte, hogy a templom el fog pusztulni.

A korabeli zsidó történetíró – Josephus Flavius – könyvéből tudjuk, hogy a jövendölés néhány évtized múlva bekövetkezett. 70-ben a templomot a római hadsereg elpusztította, és ezt a pusztítást Josephus Flavius tanúként nézte végig. A Zsidó Háború című művében leírtak szerint: az égő templom lépcsőin patakokban folyt a templomba menekültekből a vér. Valóban nem maradt kő kövön.

A templompusztulását leíró félelmetes képek, azonban másodlagos jelentést is hordoznak. A jövendölés elhangzásakor, az apostolok kérik Jézust, mondja meg, mikor lesznek ezek a jelek, mikor lesz a templom elpusztulása, mikor lesz a világvég.

Jézus túltekint ezen az eseményen. Mindig is lesznek nehéz idők. Ez érvényes a mára és a holnapra is, arra, ami ránk vár.

Jézus felsorolja mindazokat a történelmi drámákat, természeti katasztrófákat, háborúkat, járványokat, éhínségeket, üldözéseket és csapásokat, amik majd bekövetkeznek. Azokat az eseményeket, amelyek századról századra szegélyezik az emberi történelmet. De mégsem jött utána a világ vége, de arra jók voltak, hogy ezekből minden kor minden embere isteni figyelmeztetést vélt, s vél kiolvasni. S igyekszik jobbá, szolidárisabbá, és Istenhez térővé lenni.

Mikor jön hát a vég?

Tulajdonképpen Krisztus erről nem szól. Hisz nem szándékozik a dátumot meghatározni. Ez a szekták, kis vallási csoportosulások, fanatikusok és egzaltáltak szokása.

Egyébként, amikor az emberiség, vagy egy, vagy több emberi közösség apokaliptikus félelembe kerül, akkor szokták a jeleket koruk eseményeire értelmezni.

A csillagvilág kutatói és tudósai is beszélnek a csillagok születéséről és életük végéről. Van, aki a csillagok életéből, következtet arra, hogy a mi csillagunk, Napunk, s benne a bolygónk élete is véges. Van, aki nem zárja ki a kozmikus katasztrófát sem földünk életéből.

Akárhogy járjuk körbe a problémát, Jézus szavai örökérvényűek: Ég és föld elmúlnak, de az Ő igéi el nem múlnak.

Jézus, jövendölésével végeredményben nem szorongást akar kiváltani, hanem készenlétet.

Nem az emberek életkedvét akarja elvenni, hanem éppen ellenkezőleg. Erőssé akar tenni bennünket a jóban, a hitben, azért, hogy ki tudjunk tartani a legnagyobb megpróbáltatások, zsarolások között is. Legyenek azok természeti katasztrófák, árvizek, szökőárak, földrengések, terrorháborúk, keresztényüldözések! „Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket”, mondja Jézus.

A szenvedésekről is úgy beszél, hogy a hívő fel tudja ismerni még a félelmet ébresztő valóság mögött is az Isten jelenlétét. Ezért mondja: „Atyátok tudta nélkül, még egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről”.

Jézus ki akarta mozdítani tanítványait a biztonságtudatukból, amelyet a templom hatalmas kövei láttán tapasztalt bennük. Bennünket is ki akar mozdítani biztonságtudatunkból, melyet a technika és a tudományok fejlettsége vált ki bennünk.

Mindazoknak szól ez a példabeszéd, akik csak az orrukig néznek, és látnak, és nem látnak okot életvitelükben a változtatásra. Jézus nem ijesztgetni akar a világ végével, hanem mintegy „távcsövet” ad a kezünkbe, hogy távolabbra is lássunk, s a földi láthatáron túlra is tekintsünk. Jézus azt kívánja, hogy az örök élet világánál mérlegeljük jelen állapotunkat, erkölcsi életünket, s ha szükséges, az Úr eljövetelére készülve, javítsunk is azon.

Ámen.

Szent Márton püspök

A mai  napon  ünnepelt  Szent Márton  püspök  személyében  az  irgalmasság szentjét tiszteljük. Az irgalmasságból  és a felebarát iránti  szeretetből olyan példát  mutat  ő mindenkinek,  amelyet  érdemes követnünk.  Mert  az irgalmasság nem a  szegények megsegítésének  hangoztatását jelenti,  hanem konkrét cselekedeteket  kíván.  Ki  kell lépnünk  a  szívtelenség  falával körbevett zárt világból, és nagylelkűséget kell tanúsítanunk a  rászorulók felé.

Nem  ismételgethetjük  tovább,   hogy  mi  is  szegények   vagyunk, segítségre van szükségünk és mások támogatására szorulunk, hanem meg  kell feledkeznünk önmagunk gondjairól és  hiányairól és nagylelkű szívvel  kell sietnünk a szegények felé.

A mindenható Isten  jónak látta, hogy  próbára tegye az  akkor még  katona Mártont, ezért állította az útjába a szegény koldust. Szent Márton kiállta a próbát,  a  koldusban felismerte  Krisztust  és nem  szalasztotta  el  a lehetőséget,  hogy  irgalmasságból  jót   tegyen  vele.

Bizonyára  a   mi életutunkon is Isten rendeléséből időről időre megjelennek a rászorulók, a szegények,  a  bajbajutottak,  a  nincstelenek.  Ha  megtagadva  tőlük  az irgalmasságot  elmegyünk  mellettük,  a  végső  ítéleten  újra   láthatjuk arcukat, de akkor már csak magunkat vádolhatjuk mulasztásunk miatt. Mindazért, amit  másoknak  adunk  Krisztus  iránti  szeretetből,  Istentől kapunk jutalmat a mennyországban.

(his)

Végitélet

A mai evangéliumban Isten országa eljövetelének idejéről kérdezik Jézust a farizeusok. Az ő nézetük szerint Isten látványos módon belenyúl az  emberi történelembe,  a   korábbi   világ   különféle   természeti   katasztrófák következtében elpusztul,  végérvényesen elmúlik,  az Isten  által  küldött Messiás dicsőségesen  megjelenik, megvalósítja  uralmát,  s ezzel  egy  új korszak kezdődik el az emberiség számára.

Jézus alapvetően cáfolja  ezeket az elképzeléseket, amikor kijelenti: „Isten országa nem jön el  szembetűnő módon.” Az egykori farizeusok gondolkodásához  hasonló elképzelések az  évszázadok során sokszor  megjelentek  és egyes  keresztény  emberekben azt  a  hitet ébresztették,  hogy  Krisztus  második  eljövetele  valamiféle  dicsőséges bevonulás lesz a világba.

Ezeknek  az emberi elképzeléseknek semmi  alapja nincs. Miként  Jézus  nem  uralkodó Messiás  volt,  hanem  Isten  alázatos szolgája,  aki   a  szenvedés   vállalásában  és   halálában   mutatkozott Megváltónak, ugyanúgy a végső időkben újra megjelenő Krisztus is csalódást fog okozni azoknak, akik evilági  uralom megvalósítását várják tőle.

Mert Isten egészen másként képzelte  el és valósította  meg a megváltás  művét, mint ahogy  az ember  azt várná.  Talán jó  volna és  minden bizonnyal  az szolgálna üdvösségünkre, ha elfogadnánk terveit, vezetését.

(his)

A Lateráni Bazilika

A Lateráni Bazilika felszentelése

Jézus saját testének lerombolásáról és annak felépítéséről beszél. A beszéd jelentőségét mutatja, hogy ezeket a szavakat idézik fel kihallgatása során a főtanács előtt (Mt 26, 61), és a kereszt alatt is ezzel gúnyolják az arra járók (Mt 27, 40).

Az ószövetségben a jeruzsálemi templom Isten jelenlétének a helye volt. Ezt a funkciót veszi át a feltámadással Jézus teste, amit nem emberkéz alkotott.

A feltámadt Krisztus hirdeti, hogy Isten jelen van a világban. Jelen van mindenütt, ahol ott van a Feltámadott.

Krisztus teste, az Oltáriszentség jelzi Isten jelenlétét.

De szintén nem emberkéz, hanem is isteni szándék építi az Egyházat, Krisztus testét, amely Isten és ember találkozásának a helye.

(Adoremus 2005.)

Haszontalan szolgák

A mai evangélium  példázata, amely  urakról és  szolgákról szól,  kiválóan szemlélteti az egykori társadalmi viszonyokat,  a gazdagok és a  szegények élethelyzetét. Az urak és a szolgák között nem csak kapcsolat volt,  hanem nagy különbség is. Ezt  talán úgy jellemezhetnénk,  hogy az úrnak  mindent szabad volt megtennie, semmiféle kötelezettsége nem volt szolgája felé,  a szolgának pedig  semmiféle joga  nem volt  urával szemben.  E  nyilvánvaló társadalmi egyenlőtlenséget Jézus e hasonlattal nem akarja minősíteni, nem helyteleníti és nem is helyesli. Jézus ezt  a kijelentést  teszi:  „amikor megteszitek,  amit  parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan  szolgák vagyunk, hiszen  csak azt  tettük, ami a kötelességünk volt.”

Félreértés  volna azt kiolvasnunk a  szavakból, hogy a  szolgák fogadják  el  alárendelt sorsukat  és tűrjenek  el  minden megalázást gazdájuk részéről,  törődjenek bele abba,  hogy helyzetük  soha nem fordulhat jobbra.  Az a gondolat  is helytelen és  rossz irányba  visz minket, hogy Isten úrként viselkedik és szolgaként bánik velünk. A példázat nem az elvtelen szolgalelkűséget ajánlja, hanem az Isten előtti alázatra akar  minket emlékeztetni.  Az  Istennek való  engedelmesség  nem megalázó, mert  Isten soha  nem  akarja elvenni  szabadságunkat.  Szabadon dönthetünk arról, hogy szolgáljuk-e őt.

(his)

Növeld bennünk a hitet

Évközi idő, 32. hét Hétfő

Növeld bennünk a hitet – fordultak egykor az apostolok Jézushoz az evangélium beszámolója szerint.

Mi, akik sokszor megtapasztaljuk életünkben Szent Pál apostol azon szavainak igazságát, hogy „hitünket törékeny cserépedénybe hordozzuk”, forduljunk bátran Jézushoz, és kérjük, hogy növelje bennünk a hitet!

Jézus keresztútja, szenvedése és halála a legnagyobb próbatétel hitünk számára, de ha eljutunk a feltámadás hitére, akkor rátalálunk arra a megrendíthetetlen szilárd alapra, amelyre keresztény életünket építhetjük.

A hit elvezet bennünket Isten szeretetének egyre mélyebb megismerésére, és segít minket abban, hogy elkötelezzük magunkat Krisztus követésére.

Fogadjuk el Istentől a hit ajándékát.

(Adoremus 2005.)

Évközi 32. vasárnap

Évközi 32. vasárnap 2016

Bevezetés

A mai, évközi 32. vasárnap evangéliumában a szadduceusok Jézussal folytatott ironikus vitáját fogjuk hallani. Kitalált tanmeséjükkel érvelnek az örök élet ellen.

Népünk mai szadduceusai, hasonló ateista elvekkel mossák ki népünk tudatából az örök élet hitét, és kifinomult módszereikkel kényszerítik a hit nélküli életet népünkre.

Gondolkodtunk-e már azon, hogy ennek milyen következményei vannak szellemi, anyagi, erkölcsi és érzelmi vonalon? Közeli és távoli jövőkép nélkül, céltalanul, a megsemmisülés tudatával élni?

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy csukott szemmel járunk e világban és nem vesszük észre a sötétség cselekedeteit. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy bár tudjuk, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma, és mi mégis némák vagyunk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy bár tudjuk, hogy nekünk is szólnak az Írás igéi: Hirdesd az evangéliumot, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Mi mégsem hirdetjük. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A zsidóknál érvényben volt egy olyan házassággal kapcsolatos törvény, amely a sógort kötelezte egy adott esetben. Ha egy férj gyermek nélkül halt meg, akkor a nőtlen testvérének, az volt a kötelessége, hogy feleségül vegye az özvegyet. Az első gyermeket, aki ebből a házasságból született, az elhunyt gyermekének tekintették. Így akarták biztosítani, hogy lehetőleg minden izraelita férfinak legyen utóda.

A szadduceusok által elmondott változatról azonban nincs szó a Törvényben. Ez a törvény arra a lehetőségre már nem gondolt, hogy több testvér hal meg egymás után. A kérdezők, - már akkor is értettek a cél érdekében történő manipuláláshoz, - csak azért találják ki, hogy nevetségessé tegyék az örökéletben való hitet. Miként az adógarassal való próbálkozásukkal, úgy ezzel sem tudták Jézust tőrbe csalni. Ott az adjátok meg a császárnak, ami a császáré, itt meg a feltámadás után nem nősülnek az emberek válaszával némította el őket.

Nem tudom, hogy más népeknek voltak-e, vannak-e ilyen törvényei. De azt tudom, legjobb tudásom szerint, hogy népünknek nem voltak, s ma sincsenek megmaradási törvényei.

Mégis, büszkén, és egyre hangosabban hangoztatjuk, hogy keresztény nép vagyunk. Pedig keresztény voltunk fénye már rég elkezdett homályosodni.

Amikor az 1894-es házassági jog, az országgyűlés határozatával, 1895-ben hatályba lépett. Ekkor mondta az egyik katolikus képviselő: „Félek, hogy ezzel a szavazattal Magyarország megszűnt keresztény állam lenni.”

A házasságkötéshez elegendő, s kötelező volt a polgári házasság.

Szabaddá vált a válás.

A törvény hatályba lépésekor, 1895-ben 56.6023 házasság kötés, és 500 válás volt (0,9%)

Az I. Világháború után 1925-ben 74.382 kötés és 5.750 válás volt (7,7%)

A II. Világháború után 1949-ben már 107.820 házasságkötés és 12.556 válás (11,6%) volt.

S 2001-ben már csak 43.583 házasságkötés, de 24.391 válás (56,0%) volt. És egyre több a be, vagy be nem jegyzett élettársi kapcsolat.

És itt vannak az utód nélküli házasságok.

Legnagyobb együttérzésem azoknak, akiknek nem adatott meg, hogy gyermekeknek adhatnak életet.

És itt van egy olyan, helyzetet súlyosbító törvény, amelynek megszavazásakor 1956-ban a Magyar Katolikus Konferencia körlevelében így fogalmazott: „Tatár, török nem tudta elpusztítani nemzetünket, de ez a törvény lehetővé tette, hogy népünk önmagát pusztítsa el.”

Elnézést kérek a prófétai előrejelzéssel kapcsolatos adatok megemlítéséért.

1956-ban a kioltott magzati életek száma 82.463 volt.

1969-ben 2006. 817. Ez volt a csúcs. Egy év alatt 7 Esztergomnyi élet kioltása, mintha 7 Esztergom nagyságú várost töröltek volna le hazánk térképéről. Hála Istennek, a növekvő csökkenés már megszűnt.

2015-ben már csak 31.400 magzati élet kioltás történt.

De gondolkodó lények vagyunk, tudjuk hová vezet a magzati élet kioltás. Oda, hogy népességünk már 10 millió alá esett. S vannak már, akik nemzetünk nemzetiséggé válásával, sőt a történelem színpadjáról való eltűnéssel számolnak.

De én vallom, hogy ez nem matematikai számítás kérdése. Csak az általam is említett 206 ezerről 31 ezerre való csökkenés mit bizonyít? Nemde azt, hogy megállítható? Én hiszem, hogy vissza is fordítható.

Ha népünk nem dugja fejét struccmadárkéntfejét a homokba. Ha népünk látja a problémát. És nem akar utód nélküli egyedekből, szinglikből álló nép lenni. És, ha van még népünkben élni akarás,nemzetállamként való megmaradási akarat.

És nem felejti el a Teremtés könyvének első sorait sem. Néktek adom ezt a földet. Szaporodjatok és sokasodjatok. Hajtsátok uralmatok alá.

Nekünk, magyaroknak ezt a tejjel mézzel folyó országot adta az Úr hazául. Drága föld ez számunkra. Őseink vérükkel öntözték ezt a földet.

És mi, mivel nem tartjuk meg az Úr parancsát, a "Sokasodjatok és szaporodjatok" isteni parancsot, úgy néz ki, nem tudjak megtartani. Nem tudjuk belakni. És itt a veszély, amelyet csak az Úr parancsait megtartva tudunk elhárítani. Megtartva azokat a parancsokat, amelyeket azért adott az Úr nékünk, hogy hosszú és boldogéletűek legyünk e földön.

Ámen

Nemzeti gyásznap

Nemzeti gyásznap

November 4

Október 23. beszédemből idézek részleteket.

A győzelem 500. évfordulóján a Nándorfehérvári Győzelemre való emlékezés robbantotta ki 56-ot.

Míg mi a Gólyavárban követeltünk a magyar nép számára elengedhetetlenül szükséges jogokat, szűnni nem akaró, ismétlődő vastaps és padlódübörgés közepette, addig a Kapisztrán Kórus a Belvárosi Plébánia templomban adta elő, ősbemutatóként, mintegy nyitányként, Tamás Alajos ferences atya Nándorfehérvár 1456 című oratóriumát.

Egyetemről hazatérve, este, rendházunk ebédlőjében, euforikus hangulatban beszélgettünk a Forradalom kitöréséről. Nagytekintélyű jó Oszvald atyának azt találtam mondani. Hogy Oszvald Atya! „Amit Petőfiék tettek március 15-én, az semmi ahhoz, amit ma tettek az egyetemesták.” S mintha igazam lett volna.

Ott voltam mindenütt. Tüntettem. Követeltünk. Csodálatos volt minden.

A kiszabadított Mindszenty bíboros szavait idézem: „Hosszú fogság után szólok a magyar haza valamennyi gyermekéhez. Senkivel szemben nincs gyűlölet szívemben. Csodálatra méltó hősiesség szabadítja meg most a hazát. A világtörténelemben páratlan ez a szabadságharc. Minden dicsőséget megérdemelnek fiataljaink”.

De jött újra a lánctalpú hatalom, S november 4-én, hajnali 4 órakor ágyúk dübörgésével, a gépfegyverek ropogtatásával ébresztették egységesen hazánk lakosságát.

És jött az Áruló is. A megtorlás. Több, mint 300 hősnek a kivégzése. Többnek, mint a 1848-as Szabadságharc után. A diktatúra. A passzív ellenállás. Majd végre 56 átkeresztelése népfölkelésre, s jött a rendszerváltozás.

Majd 10 éve, a Forradalom és Szabadságharc 50.-ik évfordulója megünneplésének szétverése. Lovasrendőrökkel, páncélozott járművekkel, vízágyúkkal, paprikás könnygázzal, viperákkal, s szemkilövéssel.

Majd itt van az Iszlám elleni győzelmünk 560. évfordulója. És újra itt a kereszténységet, Európát és hazánkat veszélyeztető muszlim áradat.

Nándorfehérvárra, s 56-ra való emlékezés, ébressze fel bennünk az élni akarást, a tettre készséget keresztény hitben és nemzeti létben való megmaradásunkért.

Ámen.

Egyetemes könyörgések a hazáért

Pap: Istenünk, hazánk és népünk iránti szeretettől vezérelve hozzád fohászkodunk, kérünk, a magyar szentek és boldogok közbenjárására áldd meg nemzetünket.

Lektor:

Áldd meg népünket, hogy minden néppel békében élhessünk. Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!

Te adod meg, hogy a nép fiai egymást megértsék, egy legyen szívük, lelkük; távolítd el népünktől a viszálykodást, és adj népednek egyetértést! Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!

Áldd meg gyermekeinket és ifjúságunkat, a magyar jövő zálogát! Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!

Tartsd távol hazánktól a természeti csapásokat, és segíts mindenkit emberhez méltó életre! Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!

Emlékezzél meg 56-os hőseinkről is, akik nem ágyban párnák közt haltak meg, hanem a harc mezején folyt ki ifjú szívükből a vér, vagy akiknek bitófán oltották ki életüket haza és honfitársaik szeretetéért. Urunk legalább Országodban add meg nékik az őket megillető elismerést és dicsőséget! Hallgass meg Urunk! Kérünk Téged hallgass meg minket!

Pap: Mindenható, örök Isten, aki első királyunkat arra a gondolatra indítottad, hogy országunkat a mindenkor szeplőtelen, boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya oltalmába ajánlja, és általa kérje népünk számára mindenható segítségedet, most újra az Ő oltalmába ajánljuk magunkat, és kérjük, segíts meg minket. Adj népünknek jó vezetőket, buzgó apostolokat, jóindulatot a társadalomban, hogy buzgón szolgálhassunk Téged! Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.

Nemzeti gyásznap

Nemzeti gyásznap

November 4

Október 23. beszédemből idézek részleteket.

A győzelem 500. évfordulóján a Nándorfehérvári Győzelemre való emlékezés robbantotta ki 56-ot.

Míg mi a Gólyavárban követeltünk a magyar nép számára elengedhetetlenül szükséges jogokat, szűnni nem akaró, ismétlődő vastaps és padlódübörgés közepette, addig a Kapisztrán Kórus a Belvárosi Plébánia templomban adta elő, ősbemutatóként, mintegy nyitányként, Tamás Alajos ferences atya Nándorfehérvár 1456 című oratóriumát.

Egyetemről hazatérve, este, rendházunk ebédlőjében, euforikus hangulatban beszélgettünk a Forradalom kitöréséről. Nagytekintélyű jó Oszvald atyának azt találtam mondani. Hogy Oszvald Atya! „Amit Petőfiék tettek március 15-én, az semmi ahhoz, amit ma tettek az egyetemesták.” S mintha igazam lett volna.

Ott voltam mindenütt. Tüntettem. Követeltünk. Csodálatos volt minden.

A kiszabadított Mindszenty bíboros szavait idézem: „Hosszú fogság után szólok a magyar haza valamennyi gyermekéhez. Senkivel szemben nincs gyűlölet szívemben. Csodálatra méltó hősiesség szabadítja meg most a hazát. A világtörténelemben páratlan ez a szabadságharc. Minden dicsőséget megérdemelnek fiataljaink”.

De jött újra a lánctalpú hatalom, S november 4-én, hajnali 4 órakor ágyúk dübörgésével, a gépfegyverek ropogtatásával ébresztették egységesen hazánk lakosságát.

És jött az Áruló is. A megtorlás. Több, mint 300 hősnek a kivégzése. Többnek, mint a 1848-as Szabadságharc után. A diktatúra. A passzív ellenállás. Majd végre 56 átkeresztelése népfölkelésre, s jött a rendszerváltozás.

Majd 10 éve, a Forradalom és Szabadságharc 50.-ik évfordulója megünneplésének szétverése. Lovasrendőrökkel, páncélozott járművekkel, vízágyúkkal, paprikás könnygázzal, viperákkal, s szemkilövéssel.

Majd itt van az Iszlám elleni győzelmünk 560. évfordulója. És újra itt a kereszténységet, Európát és hazánkat veszélyeztető muszlim áradat.

Nándorfehérvárra, s 56-ra való emlékezés, ébressze fel bennünk az élni akarást, a tettre készséget keresztény hitben és nemzeti létben való megmaradásunkért.

Ámen.

Egyetemes könyörgések a hazáért

Pap: Istenünk, hazánk és népünk iránti szeretettől vezérelve hozzád fohászkodunk, kérünk, a magyar szentek és boldogok közbenjárására áldd meg nemzetünket.

Lektor:

Áldd meg népünket, hogy minden néppel békében élhessünk. Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!

Te adod meg, hogy a nép fiai egymást megértsék, egy legyen szívük, lelkük; távolítd el népünktől a viszálykodást, és adj népednek egyetértést! Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!

Áldd meg gyermekeinket és ifjúságunkat, a magyar jövő zálogát! Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!

Tartsd távol hazánktól a természeti csapásokat, és segíts mindenkit emberhez méltó életre! Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!

Emlékezzél meg 56-os hőseinkről is, akik nem ágyban párnák közt haltak meg, hanem a harc mezején folyt ki ifjú szívükből a vér, vagy akiknek bitófán oltották ki életüket haza és honfitársaik szeretetéért. Urunk legalább Országodban add meg nékik az őket megillető elismerést és dicsőséget! Hallgass meg Urunk! Kérünk Téged hallgass meg minket!

Pap: Mindenható, örök Isten, aki első királyunkat arra a gondolatra indítottad, hogy országunkat a mindenkor szeplőtelen, boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya oltalmába ajánlja, és általa kérje népünk számára mindenható segítségedet, most újra az Ő oltalmába ajánljuk magunkat, és kérjük, segíts meg minket. Adj népünknek jó vezetőket, buzgó apostolokat, jóindulatot a társadalomban, hogy buzgón szolgálhassunk Téged! Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.

Az elveszett juh

Az elveszett juh

Az Úr Jézus az evangélium szerint a farizeusokhoz és írástudókhoz szól, akik elítélik Jézus vámszedőkkel és bűnösökkel való érintkezését. Izraelben ugyanis nem volt szabad érintkezni velük, mert ha érintkeznek velük, beszennyezik magukat, és ők is bűnösökké válnak.

Az első, amit észreveszünk az, hogy az Úr Jézus „elveszett” juhról beszél. „elveszettnek lenni” sokkal komolyabb, mint „eltévedtnek lenni”. Aki elveszett, arról lemondanak. Mit keresnek ezek Jézus közelében? Mondják a farizeusok, hiszen le vannak írva! Értéktelen emberek.

De Jézus szemében nem! Hiszen Ő azért jött, hogy az elveszettet megkeresse? Azért eszik velük, hogy megmutassa, ők nincsenek leírva.

A pásztort állandóan fenyegeti az a veszély, hogy elveszíti egyik vagy másik juhát. Ezért a pásztor egyik feladata, hogy az elveszettet megkeresse.

Ezért a pásztor nagyon örül, amikor az elveszett juhot megtalálja. Ez Jézus örömére utal, mivel az „elveszettek”, a vámszedők és bűnösök, készek hallgatni Őt. De nagy az öröm a mennyben is még egyetlen elveszett megtalálásán, egyetlen egy megtérő bűnösön is.

Ma is! De a pásztor ma nem kilencvenkilenc igazat hagy ott, hogy megkeresse az elveszettet, hanem „egyet”, hogy megkeresse a hosszú, s ma is ható üldöztetés alatt elveszettet, elveszetteket. És a lelkipásztor ma is örül, ha egyetlen egy elveszettet is visszahoz a közösségbe.

És az angyalok is az égben. És mi?

Halottak napja

Halottak napja. 2016

Bevezetés

Tegnap szentéletű testvéreinkre emlékeztünk és életpéldájuk követésére buzdultunk. Ma pedig azokra a testvéreinkre gondolunk, kiket bár szerettünk, mégis sokszor megbántottuk, de elfelejtettünk tőlük bocsánatot kérni. Tegyük meg ezt most, és bocsátsunk meg egymásnak is, hogy méltóképpen mutassuk be ezt a szentmise áldozatot.

Kirié litánia.

Urunk! Bocsásd meg, hogy oly ritkán gondolunk a halálra. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy a halállal kapcsolatban oly gyakran merülnek fel kétkedő gondolatok. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy oly ritkán szoktunk halottjainkért imádkozni. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Minden esztendőben avarszőnyegen érkezik földünkre a halottak napja. Mint valami puha szemfödő hull öreg földünk téli álomra I készülő testére. Betakarja a régi és új sírokat, az elmúlás gondolatát teríti gyászoló szívünkre. Megállunk szeretteink sírja előtt, és miközben virágokkal díszítjük, emlékezetünkben is kinyílnak a régi emlékek őszirózsái. Visszagondolunk az együtt töltött időkre, és képzeletünk jelenné varázsolja a múltat

Azt szokták mondani, hogy az idő minden sebet begyógyít. Sajnos, ez nem így van. Gyenge orvos az idő és nincsen minden sebre orvossága. Főleg az idős korban kapott sebek maradnak nyitva és véreznek halálunk napjáig. Vannak pótolhatatlan veszteségek, pótolhatatlan emberek. Fájdalmunkat mégcsak növeli az a felismerés, hogy életükben nem becsültük őket annyira, mint ahogy megérdemelték volna.

Óh, ha újra közöttünk lennének, mennyire másként viselkednénk!  Sajnos azonban, a szeretet elmulasztott lehetőségeit nem hozhatjuk vissza a múlt sírjából. Nem tehetünk egyebet, mint a bánat könnyeivel törlesszük adósságunkat. Kedves halottaink közben hallgatnak, mert akik átléptek a nagykapun, nem tesznek többé szemrehányást. A porlandó szívekben nem ébred bosszú, a kisimult öklök nem fenyegetnek, az elnémult ajkak nem vádaskodnak többé. Riasztó némaságukkal megszólaltatják lelkiismeretünket, és általa válaszolnak elkésett szeretetünkre. Valahogy így prédikálnak.

Tudjuk, milyen szeretettel óvtátok kertetek utolsó virágait az éjszakák hidegétől, hogy legalább erre az egy napra földíszítsétek sírjainkat. Köszönjük őket, mint a szerető emlékezés követeit. A legszívesebben mégis visszaadnánk, hogy megajándékozzátok vele az élőket. A halottakat könnyű szeretni, a megszépítő messzeség fátyla eltakarja gyarlóságaikat. Sokkal nehezebb elviselni és szeretni az élőket, márpedig csak ezzel lehet kiérdemelni a szép halál kegyelmét.

Gyertyák lobognak a sírokon, és ezek a sötétséggel hadakozó fény-szilánkok emlékeztetnek arra a gyertyafényre, amit keresztelésünk alkalmával adott kezünkbe az egyház.

Milyen megdöbbentő, amikor úgy borul valakire a halál sötétje, hogy kialudt lelkében a hit világossága, s hit nélkül találja az illetőt. Pedig Isten az utolsó percig fölkínálja kegyelmét, még halálos ágyunkon is meggyújthatjuk kialudt hitünk kanócát.

E nélkül aligha ragyog fel előttünk az örök világosság fényessége. A sírhantokon égő, olvadó gyertyák arra is emlékeztetnek, hogy az élet s vele együtt sok minden viaszként olvad el kezeink között. Az oly nagyra értékelt kérdések törpévé olvadnak a halál színe előtt. Az örök élet érettségijén igen kevés, de annál fontosabb kérdésre kell majd válaszolnunk. Hittünk-e Istenben, kerestük-e őt őszinte szívvel? Cselekedeteinket az Isten és ember szeretete vezérelte-e?

Amen

Egyetemes könyörgések

Hívek könyörgése

Hívek könyörgése előtt.

A föltámadt Krisztust jelképező gyertya előtt emlékezzünk meg elhunyt testvéreinkről!

Az élők és holtak világát Krisztus köti össze. Az Ő világossága utat mutat nekünk, a földi élet zarándokútját járó híveknek az ég felé, elhunyt testvéreink számára pedig, fényeskedik, mint örök világosság. Az Örök életbe vetett hittel és reménnyel emlékezzünk most az örök hazába elköltözött testvéreinkre.

Hívek könyörgése

Testvéreim! Az Egyházban, Krisztus titokzatos testében mindnyájan összetartozunk, felelősek vagyunk egymásért. – A felebaráti szeretet indítson most imára bennünket egyházközségünk, templomunk minden meghalt tagjáért.

          1. Te mondottad Istenünk: "„Atyádat és anyádat tiszteld!” Könyörülj elhunyt szüleinken, nagyszüleinken, aki által földi életünket kaptuk. – Földi gondoskodásukat jutalmazd meg az örök élettel. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

2. Könyörülj elhunyt testvéreinken, a hitvestársakon, a jelenlévők gyermekein, rokonain, barátain, jótevőin. – Add, hogy akikhez a szeretet szálai fűztek bennünket, azok a te országodban élvezhessék örök szeretetedet. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

3.Tekints Urunk elhunyt lelkipásztorainkra, akik az örök élet útjára vezettek minket. – A lelkekért való buzgólkodásukért Te légy örök jutalmuk! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

4. Elhunyt tanítóinkért, nevelőinkért is könyörögjünk! Add hogy ők, akik bennünket az igazságra, a jóra és a szépre tanítottak, miként a csillagok az égen, úgy tündököljenek a mennyben! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

5. Templomunkban egykor oltárod körül szorgoskodókért, elhunyt sekrestyésekért, kántorokért, ministránsokért is könyörögjünk. – Add meg nekik, hogy a mennyek országában is közeledben lehessenek! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

6. Templomunk építőiért, fenntartóiért, anyagi támogatóiért is könyörögjünk! Nagylelkűségüket, munkájukat jutalmazd örök javaiddal! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

7. Emlékezzünk meg a háborúkban elesett hősi halottakról. – Add, hogy akik annyit szenvedtek és életüket áldozták hazánkért, népünkért, megbocsátó irgalmadból élvezhessük örök békédet, Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

8. Emlékezzél meg 56-os hőseinkről is, akik nem ágyban párnák közt haltak meg, hanem a harc mezején folyt ki ifjú szívükből a vér, vagy akiknek bitófán oltották ki életüket haza és honfitársaik szeretetéért. Urunk legalább Országodban add meg nékik az őket megillető elismerést és dicsőséget! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

9. Foglaljuk imádságunkba mindazokat, akik temetőinkben nyugszanak, de azokat is, akik távol hazánktól idegen földben, és jeltelen sírokban pihennek, de egykor közöttünk éltek. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

10. Gyújtsunk gyertyát és mondjunk fohászt azokért is, akiknek már hozzátartozói nem élnek, vagy akikről megfeledkeztek, és akikért senki sem imádkozik. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

Híveid teremtő és megváltó Istene, töröld el elhunyt híveid minden bűnét, hogy esdő könyörgéseinkre megkaphassák a bocsánatot, amelyre mindig vágyakoztak. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Mindenszentek 2016

Mindenszentek ünnepe 2016

Bevezetés

Urunk, Jézus Krisztus megígérte, hogy: "Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt, mennyei Atyám előtt"

Az apostolok korától kezdve, oly nagy számban vallották meg vérükkel az Urat, hogy a sok névtelen szentnek nem tudtak külön-külön ünnepnapot szentelni. Ezért a IV. századtól kezdve egy napot szentel az Egyház arra, hogy minden szentjéről megemlékezzék. Illő, hogy ujjongással kezdjük a mai szentmisét, a kezdőének eme szavaival:

Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, - üljük meg Mindenszentek ünnepét; - ezt ünneplik örvendezve az angyalok, - és dicsőítik az Isten Fiát.

Hogy örvendezve ünnepelhessük Mindenszentek ünnepét, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie Litánia

Jézus Krisztus, Aki megmutattad nekünk a boldogság útját: Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Aki a remény örömét ajándékoztad nekünk: Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Aki Véredben megtisztulást szereztél a Téged szeretőknek: Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Ha megkérdeznénk az embereket, hogy mit ünneplünk ma, sajnos, ma már lennének olyanok, akik azt mondanák halloveen ünnepét. Messze nem ezt a Nyugatról importált keresztény ünnepet kiiktatni akaró ünnepet. De ha a templomba járókat kérdezném, hogy mi ez az ünnep, szinte biztos, hogy sokan azt mondanák, hogy ezen a napon a halottakra emlékezünk.

Ezzel szemben a valóság az, hogy a mai ünnep egy örömünnep. Azokat a szenteket - minden szentet ünnepeljük, akik eljutattak életük, és minden emberi élet végső céljára, az örök boldogságra Isten örök Országába.

Ha ma egy közvélemény-kutató kimenne a Főváros egy forgalmas közterületére, s megállítani több járókelőt és ezt kérdezné tőlük: Találkozott-e már életében szenttel? A legtöbbje meghökkenne már a szokatlan kérdés puszta feltevésétől is.

A megkérdezettek a legkülönbözőbb válaszokat adnák. Ilyent is: Az én környezetemben csupa normális emberrel találkozom, szentet nem ismerek. Őket a múzeumokban, vagy a templomokban kellene keresnie.

Akadna viszont olyan is, aki így vélekedne: A szomszédomban lakik egy házaspár. A férj fél teste agyvérzés következtében megbénult. A felesége hű maradt esküvői eme ígéretéhez. „Őt el nem hagyom. Holtomiglan holtáiglan. Semmiféle bajában, Isten engem úgy segéljen!” S nem hagyta el. Hű maradt hozzá, és vállalta szeretetteljes gondozását több mint 15 éven át. Holtáiglan. Én ezt az asszonyt szentnek, a hitvesi szeretet hősének tartom.

És azt az édesanyát is, aki több mint 20 ápolja down kóros beteg lányát, sőt maga köré gyűjtötte és gyűjti a hasonló, s ritka betegségben szenvedőket és intézményesen gondozza őket.

És hány ilyen, vagy ehhez hasonló, vagy nagyobb hőse van a hitvesi szeretetnek. És hány hősies kötelességteljesítője van a legkülönbözőbb hívatásoknak és foglalkozásoknak az élet megannyi területén!

Ha meg akarjuk határozni a szentség mibenlétét, ezt kell mondanunk, hogy Azok a szentek, akik az Istentől kapott ajándékokat a szeretet mozdulatával továbbadják önzetlenül és szeretettel embertársaiknak. Ezt a magatartást semmiképpen sem nevezhetjük abnormálisnak.

Tévedés lenne ugyanis azt képzelnünk, hogy az isteni sugallatra hallgatás egyet jelent a földi élet megvetésével. A szenteket nem nevezhetjük a földtől elszakadó, elidegenedett élettagadóknak. Ők nem elszakadni akarnak a világtól, hanem éppen ellenkezőleg: e világban, e világért akarnak élni, és éppen azért, hogy e világ, s benne az emberek, testvéreik életét szebbé, örömtelibbé tegyék, ha kell lemondások és áldozatvállalások révén is!

A hősies, szent életnek, az istenkeresők nemzedékéhez való tartozásnak már itt a földön kell elkezdődnie. Erre kaptunk meghívást, lehetőséget már a keresztségben, amikor lélekben újjászülettünk vízből és Szentlélekből. Ezt az életet táplálja az Isten igéje, az Eucharisztia. Így tehetjük tartóssá az Istent keresők nemzedékéhez való tartozásunkat, hősies szent életünket

Mindez nemegyszer kemény küzdelemmel jár, mivel lelki átváltozásunk nem valósulhat meg akaratunk erőfeszítése és Isten kegyelme nélkül.

A mai ünnepen, minden szentnek, szentté avatottnak és szentté nem avatottnak ünnepén azokra emlékezünk, akik a végső állhatatosság kegyelméből szentként léphettek át a halál kapuján.

Győzelmes testvéreinket köszöntjük és közbenjárásukat kérjük a börtönökben, és kényszermunkatáborokban vértanúhalált elhunytakat is, én személy szerint sok-sok ferences testvéremet is, A zsarnokság első vértanúját, a gyónási titok áldozatát Kiss Szaléz atyát, különösen is a Finn Karéliában vértanúhalált halt Pelbárt atyát, akinek része volt abban, hogy ferences lettem.

De a többieket is, az agyonkínozottakat. A vérontás nélkülieket, s a börtönviselt hitvallókat is. De az üldözés idejében börtönt nem viselt, de Krisztushoz hű hívőket, akik megvallották Krisztust az emberek előtt, és őket pedig Krisztus a mennyei Atya előtt, is. Felmenőinket is, akiknek köszönhetjük, hogy Krisztust megvalló hívőkként itt vagyunk e templomban és éljük küzdelmes hitvalló keresztény életünket.

Ők már megérkeztek, mi még úton vagyunk a szent cél felé. Ők már az örök ünnep országában örvendeznek, mi még a hétköznapok poros országútját járjuk. A különbségek ellenére mégis egyek vagyunk Isten és embertársaink szemében. Az Úr Jézus mondotta: "Azt akarom, hogy ahol én vagyok ti is ott legyetek…" Rajtunk is áll, hogy teljesül-e Jézusunk ezen akarata a mi életünkben. Tegyünk meg tőlünk telhetőleg mindent, hogy teljesüljön.

Amen.