2016. november 4., péntek

Nemzeti gyásznap

Nemzeti gyásznap
November 4

Október 23. beszédemből idézek részleteket.
A győzelem 500. évfordulóján a Nándorfehérvári Győzelemre való emlékezés robbantotta ki 56-ot.
Míg mi a Gólyavárban követeltünk a magyar nép számára elengedhetetlenül szükséges jogokat, szűnni nem akaró, ismétlődő vastaps és padlódübörgés közepette, addig a Kapisztrán Kórus a Belvárosi Plébánia templomban adta elő, ősbemutatóként, mintegy nyitányként, Tamás Alajos ferences atya Nándorfehérvár 1456 című oratóriumát.
Egyetemről hazatérve, este, rendházunk ebédlőjében, euforikus hangulatban beszélgettünk a Forradalom kitöréséről. Nagytekintélyű jó Oszvald atyának azt találtam mondani. Hogy Oszvald Atya! „Amit Petőfiék tettek március 15-én, az semmi ahhoz, amit ma tettek az egyetemesták.” S mintha igazam lett volna.
Ott voltam mindenütt. Tüntettem. Követeltünk. Csodálatos volt minden.
A kiszabadított Mindszenty bíboros szavait idézem: „Hosszú fogság után szólok a magyar haza valamennyi gyermekéhez. Senkivel szemben nincs gyűlölet szívemben. Csodálatra méltó hősiesség szabadítja meg most a hazát. A világtörténelemben páratlan ez a szabadságharc. Minden dicsőséget megérdemelnek fiataljaink”.
De jött újra a lánctalpú hatalom, S november 4-én, hajnali 4 órakor ágyúk dübörgésével, a gépfegyverek ropogtatásával ébresztették egységesen hazánk lakosságát.
És jött az Áruló is. A megtorlás. Több, mint 300 hősnek a kivégzése. Többnek, mint a 1848-as Szabadságharc után. A diktatúra. A passzív ellenállás. Majd végre 56 átkeresztelése népfölkelésre, s jött a rendszerváltozás.
Majd 10 éve, a Forradalom és Szabadságharc 50.-ik évfordulója megünneplésének szétverése. Lovasrendőrökkel, páncélozott járművekkel, vízágyúkkal, paprikás könnygázzal, viperákkal, s szemkilövéssel.
Majd itt van az Iszlám elleni győzelmünk 560. évfordulója. És újra itt a kereszténységet, Európát és hazánkat veszélyeztető muszlim áradat.
Nándorfehérvárra, s 56-ra való emlékezés, ébressze fel bennünk az élni akarást, a tettre készséget keresztény hitben és nemzeti létben való megmaradásunkért.

Ámen.












Egyetemes könyörgések a hazáért

Pap: Istenünk, hazánk és népünk iránti szeretettől vezérelve hozzád fohászkodunk, kérünk, a magyar szentek és boldogok közbenjárására áldd meg nemzetünket.

Lektor:
Áldd meg népünket, hogy minden néppel békében élhessünk. Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!
Te adod meg, hogy a nép fiai egymást megértsék, egy legyen szívük, lelkük; távolítd el népünktől a viszálykodást, és adj népednek egyetértést! Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!
Áldd meg gyermekeinket és ifjúságunkat, a magyar jövő zálogát! Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!
Tartsd távol hazánktól a természeti csapásokat, és segíts mindenkit emberhez méltó életre! Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!
Emlékezzél meg 56-os hőseinkről is, akik nem ágyban párnák közt haltak meg, hanem a harc mezején folyt ki ifjú szívükből a vér, vagy akiknek bitófán oltották ki életüket haza és honfitársaik szeretetéért. Urunk legalább Országodban add meg nékik az őket megillető elismerést és dicsőséget! Hallgass meg Urunk! Kérünk Téged hallgass meg minket!

Pap: Mindenható, örök Isten, aki első királyunkat arra a gondolatra indítottad, hogy országunkat a mindenkor szeplőtelen, boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya oltalmába ajánlja, és általa kérje népünk számára mindenható segítségedet, most újra az Ő oltalmába ajánljuk magunkat, és kérjük, segíts meg minket. Adj népünknek jó vezetőket, buzgó apostolokat, jóindulatot a társadalomban, hogy buzgón szolgálhassunk Téged! Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.