Nemzeti gyásznap
November 4
Október 23. beszédemből idézek
részleteket.
A győzelem 500. évfordulóján a
Nándorfehérvári Győzelemre való emlékezés robbantotta ki 56-ot.
Míg mi a Gólyavárban követeltünk a magyar
nép számára elengedhetetlenül szükséges jogokat, szűnni nem akaró, ismétlődő
vastaps és padlódübörgés közepette, addig a Kapisztrán Kórus a Belvárosi
Plébánia templomban adta elő, ősbemutatóként, mintegy nyitányként, Tamás Alajos
ferences atya Nándorfehérvár 1456 című oratóriumát.
Egyetemről hazatérve, este, rendházunk
ebédlőjében, euforikus hangulatban beszélgettünk a Forradalom kitöréséről.
Nagytekintélyű jó Oszvald atyának azt találtam mondani. Hogy Oszvald Atya!
„Amit Petőfiék tettek március 15-én, az semmi ahhoz, amit ma tettek az
egyetemesták.” S mintha igazam lett volna.
Ott voltam mindenütt. Tüntettem. Követeltünk.
Csodálatos volt minden.
A kiszabadított Mindszenty bíboros szavait
idézem: „Hosszú fogság után szólok a magyar haza valamennyi gyermekéhez.
Senkivel szemben nincs gyűlölet szívemben. Csodálatra méltó hősiesség
szabadítja meg most a hazát. A világtörténelemben páratlan ez a szabadságharc.
Minden dicsőséget megérdemelnek fiataljaink”.
De jött újra a lánctalpú hatalom, S
november 4-én, hajnali 4 órakor ágyúk dübörgésével, a gépfegyverek
ropogtatásával ébresztették egységesen hazánk lakosságát.
És jött az Áruló is. A megtorlás. Több,
mint 300 hősnek a kivégzése. Többnek, mint a 1848-as Szabadságharc után. A
diktatúra. A passzív ellenállás. Majd végre 56 átkeresztelése népfölkelésre, s
jött a rendszerváltozás.
Majd 10 éve, a Forradalom és Szabadságharc
50.-ik évfordulója megünneplésének szétverése. Lovasrendőrökkel, páncélozott
járművekkel, vízágyúkkal, paprikás könnygázzal, viperákkal, s szemkilövéssel.
Majd itt van az Iszlám elleni győzelmünk 560.
évfordulója. És újra itt a kereszténységet, Európát és hazánkat veszélyeztető
muszlim áradat.
Nándorfehérvárra, s 56-ra való emlékezés,
ébressze fel bennünk az élni akarást, a tettre készséget keresztény hitben és
nemzeti létben való megmaradásunkért.
Ámen.
Egyetemes
könyörgések a hazáért
Pap: Istenünk, hazánk és népünk iránti
szeretettől vezérelve hozzád fohászkodunk, kérünk, a magyar szentek és boldogok
közbenjárására áldd meg nemzetünket.
Lektor:
Áldd meg népünket, hogy minden néppel
békében élhessünk. Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!
Te adod meg, hogy a nép fiai egymást
megértsék, egy legyen szívük, lelkük; távolítd el népünktől a viszálykodást, és
adj népednek egyetértést! Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg
minket!
Áldd meg gyermekeinket és ifjúságunkat, a
magyar jövő zálogát! Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!
Tartsd távol hazánktól a természeti
csapásokat, és segíts mindenkit emberhez méltó életre! Hallgass meg Urunk! Kérünk,
Téged, hallgass meg minket!
Emlékezzél meg 56-os hőseinkről is, akik
nem ágyban párnák közt haltak meg, hanem a harc mezején folyt ki ifjú szívükből
a vér, vagy akiknek bitófán oltották ki életüket haza és honfitársaik
szeretetéért. Urunk legalább Országodban add meg nékik az őket megillető
elismerést és dicsőséget! Hallgass meg Urunk! Kérünk Téged hallgass meg minket!
Pap: Mindenható, örök Isten, aki első
királyunkat arra a gondolatra indítottad, hogy országunkat a mindenkor
szeplőtelen, boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya oltalmába ajánlja,
és általa kérje népünk számára mindenható segítségedet, most újra az Ő
oltalmába ajánljuk magunkat, és kérjük, segíts meg minket. Adj népünknek jó
vezetőket, buzgó apostolokat, jóindulatot a társadalomban, hogy buzgón
szolgálhassunk Téged! Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.
