2016. november 1., kedd

Mindenszentek 2016

Mindenszentek ünnepe 2016

Bevezetés
Urunk, Jézus Krisztus megígérte, hogy: "Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt, mennyei Atyám előtt"
Az apostolok korától kezdve, oly nagy számban vallották meg vérükkel az Urat, hogy a sok névtelen szentnek nem tudtak külön-külön ünnepnapot szentelni. Ezért a IV. századtól kezdve egy napot szentel az Egyház arra, hogy minden szentjéről megemlékezzék. Illő, hogy ujjongással kezdjük a mai szentmisét, a kezdőének eme szavaival:
Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, - üljük meg Mindenszentek ünnepét; - ezt ünneplik örvendezve az angyalok, - és dicsőítik az Isten Fiát.
Hogy örvendezve ünnepelhessük Mindenszentek ünnepét, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie Litánia
Jézus Krisztus, Aki megmutattad nekünk a boldogság útját: Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki a remény örömét ajándékoztad nekünk: Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki Véredben megtisztulást szereztél a Téged szeretőknek: Uram, irgalmazz!

Evangélium után
Ha megkérdeznénk az embereket, hogy mit ünneplünk ma, sajnos, ma már lennének olyanok, akik azt mondanák halloveen ünnepét. Messze nem ezt a Nyugatról importált keresztény ünnepet kiiktatni akaró ünnepet. De ha a templomba járókat kérdezném, hogy mi ez az ünnep, szinte biztos, hogy sokan azt mondanák, hogy ezen a napon a halottakra emlékezünk.
Ezzel szemben a valóság az, hogy a mai ünnep egy örömünnep. Azokat a szenteket - minden szentet ünnepeljük, akik eljutattak életük, és minden emberi élet végső céljára, az örök boldogságra Isten örök Országába.
Ha ma egy közvélemény-kutató kimenne a Főváros egy forgalmas közterületére, s megállítani több járókelőt és ezt kérdezné tőlük: Találkozott-e már életében szenttel? A legtöbbje meghökkenne már a szokatlan kérdés puszta feltevésétől is.
A megkérdezettek a legkülönbözőbb válaszokat adnák. Ilyent is: Az én környezetemben csupa normális emberrel találkozom, szentet nem ismerek. Őket a múzeumokban, vagy a templomokban kellene keresnie.
Akadna viszont olyan is, aki így vélekedne: A szomszédomban lakik egy házaspár. A férj fél teste agyvérzés következtében megbénult. A felesége hű maradt esküvői eme ígéretéhez. „Őt el nem hagyom. Holtomiglan holtáiglan. Semmiféle bajában, Isten engem úgy segéljen!” S nem hagyta el. Hű maradt hozzá, és vállalta szeretetteljes gondozását több mint 15 éven át. Holtáiglan. Én ezt az asszonyt szentnek, a hitvesi szeretet hősének tartom.
És azt az édesanyát is, aki több mint 20 ápolja down kóros beteg lányát, sőt maga köré gyűjtötte és gyűjti a hasonló, s ritka betegségben szenvedőket és intézményesen gondozza őket.
És hány ilyen, vagy ehhez hasonló, vagy nagyobb hőse van a hitvesi szeretetnek. És hány hősies kötelességteljesítője van a legkülönbözőbb hívatásoknak és foglalkozásoknak az élet megannyi területén!
Ha meg akarjuk határozni a szentség mibenlétét, ezt kell mondanunk, hogy Azok a szentek, akik az Istentől kapott ajándékokat a szeretet mozdulatával továbbadják önzetlenül és szeretettel embertársaiknak. Ezt a magatartást semmiképpen sem nevezhetjük abnormálisnak.
Tévedés lenne ugyanis azt képzelnünk, hogy az isteni sugallatra hallgatás egyet jelent a földi élet megvetésével. A szenteket nem nevezhetjük a földtől elszakadó, elidegenedett élettagadóknak. Ők nem elszakadni akarnak a világtól, hanem éppen ellenkezőleg: e világban, e világért akarnak élni, és éppen azért, hogy e világ, s benne az emberek, testvéreik életét szebbé, örömtelibbé tegyék, ha kell lemondások és áldozatvállalások révén is!
A hősies, szent életnek, az istenkeresők nemzedékéhez való tartozásnak már itt a földön kell elkezdődnie. Erre kaptunk meghívást, lehetőséget már a keresztségben, amikor lélekben újjászülettünk vízből és Szentlélekből. Ezt az életet táplálja az Isten igéje, az Eucharisztia. Így tehetjük tartóssá az Istent keresők nemzedékéhez való tartozásunkat, hősies szent életünket
Mindez nemegyszer kemény küzdelemmel jár, mivel lelki átváltozásunk nem valósulhat meg akaratunk erőfeszítése és Isten kegyelme nélkül.
A mai ünnepen, minden szentnek, szentté avatottnak és szentté nem avatottnak ünnepén azokra emlékezünk, akik a végső állhatatosság kegyelméből szentként léphettek át a halál kapuján.
Győzelmes testvéreinket köszöntjük és közbenjárásukat kérjük a börtönökben, és kényszermunkatáborokban vértanúhalált elhunytakat is, én személy szerint sok-sok ferences testvéremet is, A zsarnokság első vértanúját, a gyónási titok áldozatát Kiss Szaléz atyát, különösen is a Finn Karéliában vértanúhalált halt Pelbárt atyát, akinek része volt abban, hogy ferences lettem.
De a többieket is, az agyonkínozottakat. A vérontás nélkülieket, s a börtönviselt hitvallókat is. De az üldözés idejében börtönt nem viselt, de Krisztushoz hű hívőket, akik megvallották Krisztust az emberek előtt, és őket pedig Krisztus a mennyei Atya előtt, is. Felmenőinket is, akiknek köszönhetjük, hogy Krisztust megvalló hívőkként itt vagyunk e templomban és éljük küzdelmes hitvalló keresztény életünket.
Ők már megérkeztek, mi még úton vagyunk a szent cél felé. Ők már az örök ünnep országában örvendeznek, mi még a hétköznapok poros országútját járjuk. A különbségek ellenére mégis egyek vagyunk Isten és embertársaink szemében. Az Úr Jézus mondotta: "Azt akarom, hogy ahol én vagyok ti is ott legyetek…" Rajtunk is áll, hogy teljesül-e Jézusunk ezen akarata a mi életünkben. Tegyünk meg tőlünk telhetőleg mindent, hogy teljesüljön.

Amen.