Mindenszentek ünnepe 2016
Bevezetés
Urunk, Jézus Krisztus megígérte, hogy: "Aki megvall engem az
emberek előtt, én is megvallom őt, mennyei Atyám előtt"
Az apostolok korától kezdve, oly nagy számban vallották meg vérükkel az
Urat, hogy a sok névtelen szentnek nem tudtak külön-külön ünnepnapot szentelni.
Ezért a IV. századtól kezdve egy napot szentel az Egyház arra, hogy minden szentjéről
megemlékezzék. Illő, hogy ujjongással kezdjük a mai szentmisét, a kezdőének eme
szavaival:
Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, - üljük meg Mindenszentek ünnepét; - ezt
ünneplik örvendezve az angyalok, - és dicsőítik az Isten Fiát.
Hogy örvendezve ünnepelhessük Mindenszentek ünnepét, vizsgáljuk meg
lelkiismeretünket.
Kirie Litánia
Jézus
Krisztus, Aki megmutattad nekünk a boldogság útját: Uram, irgalmazz!
Jézus
Krisztus, Aki a remény örömét ajándékoztad nekünk: Krisztus, kegyelmezz!
Jézus
Krisztus, Aki Véredben megtisztulást szereztél a Téged szeretőknek: Uram,
irgalmazz!
Evangélium után
Ha megkérdeznénk az embereket,
hogy mit ünneplünk ma, sajnos, ma már lennének olyanok, akik azt mondanák
halloveen ünnepét. Messze nem ezt a Nyugatról importált keresztény ünnepet
kiiktatni akaró ünnepet. De ha a templomba járókat kérdezném, hogy mi ez az
ünnep, szinte biztos, hogy sokan azt mondanák, hogy ezen a napon a halottakra
emlékezünk.
Ezzel szemben a valóság az, hogy
a mai ünnep egy örömünnep. Azokat a szenteket - minden szentet ünnepeljük, akik
eljutattak életük, és minden emberi élet végső céljára, az örök boldogságra
Isten örök Országába.
Ha ma egy közvélemény-kutató
kimenne a Főváros egy forgalmas közterületére, s megállítani több járókelőt és
ezt kérdezné tőlük: Találkozott-e már életében szenttel? A legtöbbje
meghökkenne már a szokatlan kérdés puszta feltevésétől is.
A megkérdezettek a legkülönbözőbb
válaszokat adnák. Ilyent is: Az én környezetemben csupa normális emberrel
találkozom, szentet nem ismerek. Őket a múzeumokban, vagy a templomokban
kellene keresnie.
Akadna viszont olyan is, aki így
vélekedne: A szomszédomban lakik egy házaspár. A férj fél teste agyvérzés
következtében megbénult. A felesége hű maradt esküvői eme ígéretéhez. „Őt el
nem hagyom. Holtomiglan holtáiglan. Semmiféle bajában, Isten engem úgy segéljen!”
S nem hagyta el. Hű maradt hozzá, és vállalta szeretetteljes gondozását több
mint 15 éven át. Holtáiglan. Én ezt az asszonyt szentnek, a hitvesi szeretet
hősének tartom.
És azt az édesanyát is, aki több
mint 20 ápolja down kóros beteg lányát, sőt maga köré gyűjtötte és gyűjti a
hasonló, s ritka betegségben szenvedőket és intézményesen gondozza őket.
És hány ilyen, vagy ehhez hasonló,
vagy nagyobb hőse van a hitvesi szeretetnek. És hány hősies kötelességteljesítője
van a legkülönbözőbb hívatásoknak és foglalkozásoknak az élet megannyi
területén!
Ha meg akarjuk határozni a
szentség mibenlétét, ezt kell mondanunk, hogy Azok a szentek, akik az Istentől
kapott ajándékokat a szeretet mozdulatával továbbadják önzetlenül és szeretettel
embertársaiknak. Ezt a magatartást semmiképpen sem nevezhetjük abnormálisnak.
Tévedés lenne ugyanis azt
képzelnünk, hogy az isteni sugallatra hallgatás egyet jelent a földi élet
megvetésével. A szenteket nem nevezhetjük a földtől elszakadó, elidegenedett
élettagadóknak. Ők nem elszakadni akarnak a világtól, hanem éppen ellenkezőleg:
e világban, e világért akarnak élni, és éppen azért, hogy e világ, s benne az
emberek, testvéreik életét szebbé, örömtelibbé tegyék, ha kell lemondások és
áldozatvállalások révén is!
A hősies, szent életnek, az istenkeresők
nemzedékéhez való tartozásnak már itt a földön kell elkezdődnie. Erre kaptunk
meghívást, lehetőséget már a keresztségben, amikor lélekben újjászülettünk
vízből és Szentlélekből. Ezt az életet táplálja az Isten igéje, az
Eucharisztia. Így tehetjük tartóssá az Istent keresők nemzedékéhez való
tartozásunkat, hősies szent életünket
Mindez nemegyszer kemény
küzdelemmel jár, mivel lelki átváltozásunk nem valósulhat meg akaratunk
erőfeszítése és Isten kegyelme nélkül.
A mai ünnepen, minden szentnek,
szentté avatottnak és szentté nem avatottnak
ünnepén azokra emlékezünk, akik a
végső állhatatosság kegyelméből szentként léphettek át a halál kapuján.
Győzelmes testvéreinket
köszöntjük és közbenjárásukat kérjük a börtönökben, és kényszermunkatáborokban
vértanúhalált elhunytakat is, én személy szerint sok-sok ferences testvéremet
is, A zsarnokság első vértanúját, a gyónási titok áldozatát Kiss Szaléz atyát,
különösen is a Finn Karéliában vértanúhalált halt Pelbárt atyát, akinek része
volt abban, hogy ferences lettem.
De a többieket is, az agyonkínozottakat.
A vérontás nélkülieket, s a börtönviselt hitvallókat is. De az üldözés idejében
börtönt nem viselt, de Krisztushoz hű hívőket, akik megvallották Krisztust az emberek
előtt, és őket pedig Krisztus a mennyei Atya előtt, is. Felmenőinket is, akiknek
köszönhetjük, hogy Krisztust megvalló hívőkként itt vagyunk e templomban és éljük
küzdelmes hitvalló keresztény életünket.
Ők már megérkeztek, mi még úton
vagyunk a szent cél felé. Ők már az örök ünnep országában örvendeznek, mi még a
hétköznapok poros országútját járjuk. A különbségek ellenére mégis egyek
vagyunk Isten és embertársaink szemében. Az Úr Jézus mondotta: "Azt
akarom, hogy ahol én vagyok ti is ott legyetek…" Rajtunk is áll, hogy
teljesül-e Jézusunk ezen akarata a mi életünkben. Tegyünk meg tőlünk telhetőleg
mindent, hogy teljesüljön.
Amen.
