Nagy
szent Albert püspök, egyháztanító
Nagy tudású főpap volt, aki tudását
megosztotta másokkal, és életével pedig Krisztushoz vezette a rábízottakat. Ma
van-e elég tanító, aki hitre, tudásra, szép életre, jóra tanítja a
felnövekvőket?
Az Anyaszentegyház "Nagy"
melléknévvel és mint egyháztanítót "Doctor universalis" címmel
említi. 1193-ban született a Duna melletti Lauingenben, a Bolstatt lovagok ősi
családjából.
Tanulmányait Páduában végezte. Boldog
Jordánnak, a domonkos rend második általános főnökének hatására 1223-ban
belépett a domonkos rendbe. 1228-tól Kölnben, Hildesheimben, Freiburgban,
Regensburgban tanított, majd 1245-ben Párizsban.
Itt lett tanítványa Aquinói Szent Tamás,
aki követte mesterét Kölnbe is. 1254-ben a német rendtartomány főnökévé
választották. Egy ideig II. Sándor pápa udvarában tartózkodott, aki 1260-ban
regensburgi püspökké nevezte ki. 1262-ben visszatért Kölnbe, a szerzetébe.
263-64-ben mint pápai legátus kereszteshadjárat
hirdetésén fáradozott.
1270-ben ismét Kölnben tanított, és mint
lelkipásztor működött. 1280. november 15-én halt meg.
A középkor legnagyobb német tudósa volt.
Termékeny volt irodalmi működése. Csodálatosan átfogó, szellemes és eredeti
gondolkodó, egyben korának legkimagaslóbb természettudósa volt.
Méltán alkalmazzuk rá a Szentírás szavait:
Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban,
a Bölcsesség és az Értelem Lelkével
töltötte be őt az Úr,
a dicsőség ruháját adta reá.
