7. évközi vasárnap. 2017
Bevezetés
Az Úr Jézus a mai évközi 7 vasárnap evangéliumi szakaszában
csupa olyasmit követel követőitől, amelyek ellentétesek természetünkkel. Az Úr
Jézus szándékosan ki is élezi a dolgot, hogy meghökkentsen, s felrázzon
bennünket, hogy megértesse velünk az új törvény szellemét, a felebaráti szeretet
parancsát, amely a réginek tökéletesítése és kiterjesztése az ellenségre is.
Felráz-e, meghökkent-e bennünket az ellenségre is kiterjedő szeretetparancs?
Kirie
litánia
Urunk Jézus! Bocsásd
meg nekünk, hogy nem teszünk jót ellenségeinkkel. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus!
Bocsásd meg, hogy sokszor elfordultunk a rászorulóktól. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus!
Bocsásd meg, hogy nem imádkozunk azokért, akik bennünket, gyűlölnek és
üldöznek. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
"Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat,
és gyűlöld ellenségedet: Én pedig azt mondom nektek: szeressétek
ellenségeiteket, tegyetek jók azokkal, akik gyűlölnek és gyaláznak benneteket
és imádkozzatok üldözőitekért!”
E szavak hallatán azt mondjuk, hogy ez lehetetlen: Ilyenre
képtelenek vagyunk! Aki gyűlöl engem, aki életemre, s a keresztények és Európa
életére tör, azt én szeressem, azzal én tegyek jót? Azért én imádkozzam?
Hát a keresztény ember egy pipogya tedd ide, tedd oda tehetetlen
bábu, akit ide-oda lehet lökni, taszítani, akinek a lábára vagy a nyakára szabad
tiporni, de neki még jajgatni, vagy felszisszenteni sem szabad?!
Ez teljesen lehetetlen!
Ha valaki ismerte és gyakorolta is a krisztusi
szeretet parancsát, akkor a szeretet himnuszának megfogalmazója, Szent Pál
igencsak ismerte és gyakorolta. De, amikor a zsidók Jeruzsálemben lefogták és a
római helytartóhoz hurcolták, nem hagyta annyiban a dolgot, hanem, mint római állampolgár
a császárhoz fellebbezett, és helytartó teljesítette is kérését. Nem hagyta
annyiban.
Minden törvénysértés ellen van és kell is hogy legyen
jogorvoslás. Még a folytonos diszkriminációt szenvedő keresztények számára is. Biztosított
kell, hogy legyen, a szabadelvű, nemzetietlenedő és kereszténeket üldöző világban
is! És kell is, hogy éljenek is vele, a keresztények is, és megvédjék magukat.
Ismerjük az Európát és a kereszténységet
végveszedelemmel fe-nyegető keleti veszedelmet.
És jönnek a nem keresztény erők, és kioktatják a
keresztényeket, hogy tartsák be az Evangéliumot, és fogadják be a menekülteknek
mondott Európát elfoglaló tömegeket.
És jönnek a filantrópkeresztények, akik azt mondják,
hogy nem úgy kell tenni, ahogyan tesszük, hanem úgy ahogy Jézus tenné. És
mondják is a saját elképzeléseiket, mint Jézusét. Pedig sem ők, sem mi nem
tudjuk, hogy Jézus, hogyan tenné. Csak azt tudjuk, hogy adott estekben hogyan
tette. Nekünk azokból kell kiolvasni, amit nekünk most és itt tennünk kell.
Böjte Csaba atya szavai sem Jézus szavai, de megfontolásra
méltóak. De idézem szavait:
„Elítélem azt, aki feltétel nélkül mindenkit beenged.
Én több mint ötezer gyereket fogadtam be, de csak azt, aki kérte, aki tényleg
segítségre szorult és azt, aki kész volt velem együttműködni.”
„A házamon van egy ajtó, azon be lehet kopogni, ha
beengedem, be lehet jönni, de a vendégnek méltónak kell lenni a befogadásra.”
„Jézus Krisztus irányt mutatott, eljött a földre és
meghívta országába az egész emberiséget, vagyis nagylelkűen befogad, integrál. De
az biztos, hogy Jézus nem enged be mindenkit nyakló nélkül a mennyek országába.
Nem elég csak mondogatni, hogy» uram, uram «, hanem tenni is kell érte.”
Ennyit az ellenség szeretetének közösségi
vonatkozásáról. Akinek füle van a hallásra hallja meg!
És mik az egyéni vonatkozásai? Miről van tehát szó
akkor az ellenségszeretetben? Arról, hogy a keresztény ember nem gyűlölhet
senkit, még az ellenséget sem! Nem lehet olyanná, mint ők. S nem teheti
ellenségeivel és gyűlölőivel azt, amit ők tettek, vagy tesznek vele.
Az emberekkel szembeni kötelességeink teljesítésekor
nem nézhetjük azt, hogy hívő-e vagy nem hívő, hanem azt, hogy ember! Ő is Isten
teremtménye, és ha ma még nem, de holnap ő is Isten gyermeke lehet. „Mennyei
Atyátok felkelti a napot jókra és gonoszokra egyaránt.”
Aztán meg arról van szó, hogy a keresztény vallás nem
üzlet. Azzal teszek jót, aki velem is jót tesz. Annak köszönök, aki nekem is
köszön. Annak adok, aki nekem is ad.
Ha negatív diszkriminációt alkalmazok, és még egyetlen
egyszer sem tettem jót ellenségemmel, nem vagyok keresztény. Ha még egyszer sem
bocsátottam meg ellenségemnek nem vagyok keresztény, és nem töltöm be azt a
feladatomat, amit a kereszténynek, mint kovásznak be kell töltenie e világban.
Gondolkodtunk-e már azon, hogy mivé lenne e világ keresztények
nélkül? Mivé lenne Krisztus ma hallott parancsának megtevői nélkül? Mivé, ha
mindenütt, mindenki és mindig csak gyűlölni tudná az ellenségét
Mivé fajulna a világ, ha a rosszat mindig csak rosszal
tetéznénk, ha nem lenne többé megbocsátás, irgalom és szeretet? Nem látjuk-e
már be végre, hogy az emberi szívekben uralkodó bosszú és erőszak erői
változtatják az emberi történelmet véres harctérré, a társadalmat meg olyanná,
amilyen, otthonainkat békétlenné?
És nem látjuk-e be, hogy csak a megbocsátás gyakorlatával,
az ellenség szeretetével törhetünk ki az ellenségeskedés ördögi köréből? Hogy
az igazi béke csak ott lobogtatja fehér zászlóit, ahol a jóakaratú emberek kibékülnek,
nem bántják, hanem segítik egymást.
Nyújtsunk hát békejobbot egy-másnak, hogy béke legyen
családunkban, hazánkban és e világban.
Ámen
