Péter székfoglalása
A IV. századtól kezdve ünneplik ezt az
ünnepet, az Egyház egységének kifejezésére. Péterre, a kősziklára épül az
Egyház, de Jézus Krisztus az, aki kősziklává tette Pétert, és aki kegyelmével
erősíti ma is Egyházát.
Tudjuk az egyház egyszerre szent és bűnös.
Ha az egyházban tapasztalható emberi
gyöngeségeket látjuk joggal felmerül bennünk a kérdés, hogy ennyi tökéletlenség
után mi tartja még fen az egyházat.
A másik oldalról, az egyházban
megnyilvánuló szentségről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Jézus Pétert, az
egyszerre bűnös és szent embert nyilvánítja kősziklának. Rá akar ébreszteni
arra, hogy a szikla nem az embertől nyeri a szilárdságát.
Sem a természetben, sem átvitt értelemben.
Péter ereje nem a világosan megfogalmazott hitvallásában rejlik, hanem abban,
hogy az Úr teszi erőssé. Ha az egyház csupán emberi intézménye lenne, már régen
nem létezne. Fennmaradását és megóvását az „pokol kapuinak az erőitől” az Úr
műveli.
