A jeruzsálemi templom az ószövetségi idő
jelképe volt. Nem volt egyetemes küldetése, hanem csak a zsidó nép szentélyének
számított. A nép pedig megrekedt annak értékelésében, és a Messiásnak is csak
ezt a szerepet juttatta, hogy ide vezeti a föld népeit, a pogányokat is. Jézus
ellenben megjövendölte a templom pusztulását.
A Messiás már nem köti egy helyhez Isten
tiszteletét, hanem az emberi szíveket fogja átalakítani, hogy őszinte
hódolattal forduljanak Isten felé. Ezzel egyúttal ellene szólt annak a néphitnek
is, hogy a jeruzsálemi templomnak állnia kell a világ végéig. Jézus úgy beszélt
a templom pusztulásáról, mint Isten büntetéséről, ezért érthető, a tanítványok
kérdése, hogy mikor lesz mindez. Jézus nem akar erre válaszolni, csak azt
jelenti ki, hogy a templom pusztulása még nem jelenti a világ végét.
Az ószövetségi üdvrendet felváltja az
újszövetségi egyetemes üdvrend. (Adoremusz 2004)
