Mindenszentek
ünnepe 2017
Bevezetés
Urunk, Jézus Krisztus meg-ígérte, hogy:
"Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt, mennyei Atyám
előtt"
Az apostolok korától
kezdve, oly nagy számban vallották meg vérükkel az Urat, hogy a sok névtelen szentnek
nem tudtak külön-külön ünnepnapot szentelni. Ezért a IV. századtól kezdve egy
napot szentel az Egyház arra, hogy min-den szentjéről megemlékezzék. A IX.
század óta november 1-jén. Il-lő, hogy ujjongással kezdjük a mai szentmisét, a
kezdőének eme szavaival:
Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, - üljük
meg Mindenszentek ünnepét; - ezt ünneplik örvendezve az angyalok, - és
dicsőítik az Isten Fiát.
Hogy
örvendezve ünnepelhessünk, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié Litánia
Jézus Krisztus, Bocsásd meg, hogy oly
ritkán tekintünk menybe jutott testvéreinkre, és oly ritkán kérjük égi
segítségüket. Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Add, hogy ne csak
tiszteljük őket, hanem kövessük is példájukat. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Add, hogy ki-tartóan imádkozzunk
azon véreink szentté avatásáért, akik az erények magasztos példáját adták a
keresztény világnak. Uram, Irgalmazz!
Evangélium után
Az emberiség mindig szerette a
díszszemléket. Erről tanúskodik A Rómában látható majd kétezer éves
Titus-diadalív, Ezt az antik diadal-ívet Titus római hadvezérnek a későbbi császárnak emelték, aki 70-ben véres ostrom
után elfoglalta Jeruzsálemet. A diadalív domborművein ma is látjuk a rabláncon
vezetett legyőzötteket.
A szokás máig nem szűnt meg. A háborúk
győztes befejezésekor, a győztesek díszszemlével köszöntik a háborúból hazatért
katonákat.
A katonai díszszemléken kívül ismerjük az
olimpiai díszszemlét, amelyen, a különböző nemzetek zászlói alatt vonulnak fel,
az illető országok olimpikonjai.
Ma, mindenszentek ünnepének olvasmányában
egy „mennyei díszszemle” leírását hallottuk. Szent János apostol – a patmoszi látnok
– látomásában láttatja velünk a szentek seregét: Szavaival: „Akkora sereget
láttam, hogy meg sem lehetett számlálni. Minden nemzetből és törzsből, népből
és nyelvből álltak ott a trón és a Bárány előtt. Fehér ruhában voltak, a
kezükben pálmaággal”.
Mintha csak egy olimpiai dísz-szemlét
látnánk, ahol a résztvevők nemzetenként elkülönülve, egyen-ruhában és zászlóval
vonulnak fel. A látomásban a szentek felvonulnak Jézus előtt, kezükben a győzelmet
jelentő pálmaággal, és a boldogságot szimbolizáló fehér ruhában. Mint
valamiféle olimpikonok vagy győztes katonák, ők is a küzdelemből jönnek: az
olvasmány szavaival: „a nagy szorongattatásból.
A szorongattatáson elsősorban az apostol
korában dúló keresztényüldözést lehet érteni. De jelenti a keresztények minden
korban szükséges küzdelmét a hitetlen környezettel. A keresztényeknek mindig
meg kellett küzdeniük azért, hogy egykor részt vehessenek a mennyei
díszszemlén. A katona mindenét – életét – kockára teszi a harcban. Az olimpikon
teljes erőből küzd már a válogató versenye-ken is az olimpiai kvótáért. Aki nem
csak egy földi díszszemlén, de a mennyei díszszemlén ott akar lenni a minden
szentnek a társaságában, annak erős akarattal kell küzdenie az
élet-szentségért.
A szemlék nem csak a győztesek
megbecsülésére szolgálnak, ha-nem arra is, hogy a szemlélőkben erősítsék a
győztesekhez való tartozás boldog tudatát.
Melyik magyart nem tölti el büszkeség,
amikor egy-egy olimpiai bajnokunknak aranyérmet akasztanak a nyakába. Ilyenkor
nagyon büszke és boldog érzés magyarnak lenni.
Mindenszentek ünnepén, lelki szemeinkkel
látjuk a Jelenések könyve által leírt mennyei dísz-szemlét. Miként az előbb
említetteket, úgy minket is, valami hasonló szentérzés tölt el. Hozzájuk tartozóknak
érezzük magunkat, Szent Pál apostol szerint, ugyanis mi valamennyien a szentek
polgártársai vagyunk. Ez a tudat arra kell, hogy lelkesítsen, és buzdítson
bennünket, hogy egyre hitelesebb keresztény életet éljünk. Ez biztosítja
ugyanis, hogy egyszer mi is részt vehetünk majd a szentek mennyei
díszszemléjén.
Ámen.
