Zakeus
Az evangéliumi jelenet helyszíne továbbra
is Jerikó városa, ahol Jézus visszaadta a vak szemevilágát. A vak koldus tudta,
hogy rászorul Jézus segítségére, Zakeus nem érzi ennek szükségét. Ő egyszerűen
csak kíváncsi, látni szeretné Jézust. A vámosok vezetője nem is gondolja, hogy
neki bármire is szüksége lenne az Úrtól, s nem is sejti, hogy milyen változást
fog eredményezni életében a Jézussal való találkozás.
Az evangélium nem számol be ugyanis Zakeus
hitéről, s nem szól arról sem, hogy meg akarna térni vagy a koldushoz hasonlóan
hangosan kérné Jézus segítségét. Nem feltételezhetjük, hogy azzal a szándékkal
keresi Jézus közelségét, hogy ettől majd megváltozik az élete, de valamit mégis
keres. Miközben az emberek gúnyosan nevetnek rajta és ujjal mutogatnak rá, ő
csak ül csöndben a fán, s szemeivel vagy talán a szívével is az arra haladó
Jézust keresi. És Jézus vele is csodát tesz. Nem a szemét, hanem az eddig
érzéketlen és a mások előtt bezárt szívét nyitja meg. Az emberek lenézik őt, de
Jézus meglátja benne az egyetlen elveszett bárányt, akit meg kell mentenie.
Előfordulhat, hogy nem is érezzük azt,
hogy rászorulunk Jézus támogatására, s nem is tudjuk, hogy mit kérjünk tőle,
vagy nem akarjuk kényelmesen elrendezett életünket megváltoztatni.
Engedjük, hogy Jézus belépjen életünkbe és
ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy megváltoztassa azt! Keressük közelségét,
legyen bennünk a vágy, hogy lássuk őt! Fogadjuk örömmel, amikor hozzánk
közeledik és megszólít minket!
HIS
