Évközi
32. vasárnap. 2017
Bevezetés
„Íme, jön a vőlegény” halljuk majd a mai
evangéliumban.
Az egyházi év vége felé közeledünk. Ez az időszak a
végső dolgokat: a halált, a lélek és Isten találkozását juttatja eszünkbe. Az
imádság, a bűnbánat ébren tartja a lelket és felkészíti a döntő pillanatra. A
földi élet vége, az örök élet kezdete mindannyiunk előtt ismeretlen időpontban,
bármikor bekövetkezhet. Ezzel a tudattal éljük e mi hétköznapjainkat?
Kirié
litánia
Urunk, Jézus! Bocsásd meg, hogy oly ritkán gondolunk
az életünk végén Veled történő találkozásunkra. Uram irgalmazz
Urunk, Jézus! Bocsásd meg, hogy nem gondoskodunk
arról, hogy legyen mindig olaj a mécsesünkben. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus! Add, hogy meghalljuk a „menjetek elébe”
nekünk szóló kérést, és megtegyük a Veled való találkozáshoz szükséges
lépéseket. Uram irgalmazz!
Evangélium után
Úgy
gondolom, hogy a mai evangéliumot vegyes érzelmekkel hallgattuk. A tetszés és a
nemtetszés érzelmei egyaránt felébredhettek lelkünkben. Ha átgondoljuk az imént
elhangzott evangéliumi üzenet részleteit, találunk benne sok, érzelmi reagálás
kiváltásához alkalmas szót és jelenséget.
Vagy talán nem tűnik szívtelenségnek, hogy az
evangéliumi vőlegény elmarasztalja a késő éjszakában rá várakozó balga
szüzeket? Hiszen ők is felkészültek a vőlegény fogadására, elfogadták
meghívását a menyegzőre és vártak is rá. Csak éppen tartalék olajt nem vittek
lámpásaikhoz És ez nem figyelmen kívül hagyható tény..
Sokan teszik fel a kérdést: De szabad-e ezért őket
kizárni a lakomáról? A vőlegény kis elnézéssel bevihette volna őket a
menyegzőre. Hiszen a vőlegénynek látnia kellett, hogy ezek a balga szüzek igyekeztek
mulasztásaikat helyrehozni. Barátnőik segítségét kérték és éjszakának idején
még az olajt árusító kereskedőt is, felkeresték. Nem szívtelenség-e a késve
érkezőket kizárni a lakomáról? Vagy, ironikusan kérdezem: Meg kellett volna
őket dicsérni, hogy kockáztatták a
lakodalom megtartását?
Tény, hogy a vőlegény azért ül az okos szüzekkel a terített
asztalához, mert ők bármely pillanatban készen álltak az Úr fogadására, minden
eshetőségre felkészültek, és komolyan vették a rájuk bízott feladatokat?
Az imént említett, félrevezető következtetések távol
állnak a mai evangélium tanításától. Evangéliumi szakaszunkban az Úr Jézus
életünk sorsdöntő időpontára, állandó éberségre szeretné felhívni figyelmünket.
A mai evangéliumban említett helyzethez hasonlókkal
sokszor találkozunk mi is mindennapi életünkben. Hányszor kellett már vállalnunk
életünkben az elszalasztott pillanatok komoly következményeit?
Nem
gondolunk arra, hogy vallásos életünkben is lehetnek és vannak is olyan elszalasztott
pillanatok, amelyeknek komly következményeit vállalnunk kell?
Jézus a mai példabeszéddel örök üdvösségünk
megszerzésének határidejére irányította figyelmünket. Mintegy figyelmeztet
arra! Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.
És nem kisebb hangsúllyal figyelmeztet bennünket Jézus
arra is, amit a mai ember nem akar tudomásul venni, hogy sokak előtt bezárul
majd az örök élet, az örök menyegző kapuja. Függetlenül attól, hogy hitt-e vagy
nem az emberi lélek halhatatlanságában.
Az éberség igen fontos életünkben, de társadalmunk
életében is. Az azokra az erkölcsi értékekre történő odafigyelés, amely
életünkért, egymásért és a jövőnkért érzett konkrét felelősségben jelentkezik.
E nélkül nem élhetünk. A közvetlen önérdekek: az
önzés, a sok pénz, vagy élvezetek utáni vágy, nem a helyes irányba viszik életünket,
és ezzel felborul közösségi életünk békéje. Életünk életképtelenné válik. Az
ilyen emberi közösségnek nincs jövője. Ezért mindnyájunknak törekednie kell
arra, hogy keressük, és meg is őrizzük azokat az értékeket, amelyek kiszabadítják
az embereket az önzés, a hatalom, a kapzsiság, a minden áron való meggazdagodás
fogságából.
Ezek az erkölcsi értékek segítenek bennünket ahhoz,
hogy életünk szolgálattá alakuljon, embertest-véreink szolgálatává. A társadalomban
tehát mindnyájunknak szüksége van éberségre, ami fogékonnyá tesz minket azoknak
az értékeknek a befogadására, amelyek segítenek minket abban, hogy ki tudjunk
lépni önzésünk, vágyaink helytelenül értelmezett szabadságának börtönéből.
A keresztény éberséghez hozzátartozik, hogy segítsük
társadalmi életünket keresztény értékeink gyakorlásával Ez is az éberségnek egy
olyan formája, amellyel várjuk a vőlegénynek, Urunk Jézus Krisztusnak, a megérkezését.
Az okos szüzek szeretetlennek tűnő magatartásából is
ki olvasható egy nagyon hasznos tanulság. És ezzel az Úr Jézus arra akar
figyelmeztetni bennünket, hogy mások hite, mások szeretete nem pótolhatja a
miénket. Sokat tehetünk mások üdvössége érdekében, de a döntő lépést
kinek-kinek magának kell megtennie. Nagyszüleink, szüleink, hitvestársunk istenhite
nem elegendő ahhoz, hogy az okos szüzek seregéhez tartozzunk majd a mennyben.
A tíz szűzről szóló példabeszédet akkor értettük meg
igazán, ha tudatosodott bennünk, hogy Istentől kapott földi létünk véges
időtartamú és körültekintő gondossággal kell készülődnünk a Vele való találkozás
döntő pillanatára.
Ámen
