Bevezetés
Ma Szent Család ünnepe van. XIII. Leó pápa szorgalmazta azzal a
nyilvánvaló céllal, hogy a 19. századi nyugati világban egyre inkább kikezdett
családeszménynek imádságos alapokat adjon.
A mai szentmise szentírási részletei olyan gondolatokat tartalmaznak,
melyek a családi közösség szeretetkapcsolatának megerősítését szolgálják.
Igyekezzünk ezeket értő füllel hallgatni, és ezeket meghallva és elfogadva, ezek
legyenek a mi családi életünk meghatározói is.
Családi életünkre tekintve, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket..
Kirié litánia
Urunk!
Bocsásd meg, hogy kevés időt fordítunk családtagjainkra. Uram, irgalmazz!
Urunk,
bocsásd meg, hogy nem teszünk meg mindent gyermekeink vallásosos neveléséért.
Krisztus, kegyelmezz!
Urunk!
Bocsásd meg, hogy nem gondoskodunk kellően idős szüleinkről. Uram, irgalmazz!
Evangélium után
Gyakran mondogatjuk: a jókívánság sose rossz! Talán hozzátehetjük:
pénzbe se kerül. Nem fukarkodunk vele. Számos alkalommal, sokszor csak
szokásból, máskor szívből fakadóan vagy udvariasságból ezzel köszöntjük
embertestvéreinket. Boldog születésnapot vagy névnapot, boldog ünnepeket, jó
egészséget kívánunk egymásnak.
Talán szokatlan és újszerű, de a mai vasárnapon, amelyet a liturgia a
családoknak szentel, ezzel a kívánsággal kezdeném beszédemet: Boldog családi
életet kívánok minden templomban jelenlévő testvéremnek, de minden honfitársamnak
is.
Ez a jókívánság azonban csak akkor ér valamit, ha a címzettek tettei is
erre irányulnak. Az igehirdető csak annyit tehet, hogy néhány szerény
gondolattal megvilágítsa az annyira kívánatos ilyen tettek útirányát.
Minden családban, - ha egészséges szellem és szeretet uralkodik - különös
öröm egy gyermek születése.
A keresztény családokban az imént említett örömet szenteli meg az
újszülött gyermek megkeresztelése. A hívő édesanyák és édesapák Szűz Mária és
Szent József nyomába lépnek, amikor elhozzák gyermeküket a templomba, hogy a
keresztség által felvételt nyerjen Isten nagy családjába.
Igaz, hogy minden ember, főleg a csecsemő nagy titok, és senki sem
tudhatja, mi rejtőzik gyermeke lelkében. Egyházunk azonban nyomatékosan kéri a
szülőket és keresztszülőket, hogy legyenek annak tudatában, hogy a gyermek
testi-lelki fejlődésének ők az első számú felelősei.
Egészen sajátos események övezték a kisded Jézus templomi bemutatását.
Isten prófétai látással ajándékozta meg az ősz Simeont és ezáltal ő lett a
Megváltó, a Messiás első előfutára. A Szentlélek által megvilágosítva
felismerte benne Isten küldöttjét, az Úr felkentjét. Úgy tekintett a Gyermekre,
mint a népek világosságára, akit Isten küldött, hogy utat mutasson mindazoknak,
akik a bűn vagy a tudatlanság sötétjében raboskodnak.
Azt sem hallgatja el, hogy Jézus útja nem lesz allelujás diadalút és
sokan ellene mondanak majd hívó szeretetének. Ennek következtében hívő vagy
hitetlen fogadtatásban részesül, és a dicsérő hozsannákat elnyomja majd a
"Keresztre vele" gyilkos kiáltása.
A mi gyermekeink bölcsője mellett nem jelentek meg prófétáló tanúságtevők,
de éppen ezért mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy felismerjük
gyermekeink fokozatosan kibontakozó képességeit, és ne feledkezzünk meg arról a
kötelességünkről, hogy a keresztségben kapott kegyelem a vallásos nevelés által
átjárja gyermekeink életét.
Tudjuk, tapasztaljuk, hogy egy olyan zűrzavaros világban élünk, ahol
egyre kevesebb a gyermek születik, ahol még ma is terhesnek mondják a várandós,
áldott állapotú anyákat. Haldokló állapotú az a világ, az a nemzet, ahol
tehernek nevezi azt, ami ajándék s ahol nem tündöklik már a gyermek szeretete,
ahol a gyermek csak vendég a háznál.
Azt is tapasztaljuk, hogy a keresztény értékrend tudatos össze-törése
folytán alapjaiban rendült meg a családok élete. Egyre kevesebb mind az egyházi,
mind polgári házasságok száma. És egyre több a válások száma. Miért? Sok házasságot
nem a szeretet tartja össze. Szent Ágostonnal valljuk, hogy az a szeretet,
amely véget ér, valójában nem is létezett. És ennek a szeretethiánynak nemcsak
a házasfelek, hanem a gyermekek is kárát látják. A válások miatt egyre
növekszik az egyszülős gyermekek száma.
És ami szomorú: Sok olyan házasság van, amelyikben lehetne, de egy
gyermek sincs. És sok olyan van, amelyikben lehetne több is, de csak egy van.
Elismerés illeti ezeket az édesanyákat is, hiszen életet továbbadó anyákká, a
Teremtő munkatársai lettek.
De, ha az ilyen testvértelen gyermekeket nézem, szánom őket. Nem
ismerik a testvér fogalmat. Nincs részük sok szép életüket gazdagító,
szocializáló élményben. Nincs játszótársuk.
A napokban találkoztam olyan 4 gyermekes családdal, akik befogadnak egy
évre egy egygyermekes játszótárs nélküli gyermeket.
Csak a legnagyobb elismeréssel adózhatunk az ilyen családoknak, és
mindazoknak, akik mindent megtesznek a családok boldogulásáért, s a gyermekek
harmonikus fejlődéséért, felnőtté válásáért.
Ha csak a természet rendjét nézem, akkor is szilárd hittel vallom, hogy
a házasság, a család intézménye örök és szent. Hogy az maradhasson, a házasság
szentségében, Isten különleges kegyelmi segítségét ad a házastársak számára.
Szentségi házasságban élők részesülnek abban az erőben, amellyel valóra
váltják mai jókívánságaimat, a házasságok megújulnak, s magyar földön újra a
boldogság szigetei lesznek. Ámen. F. F.
