2014. december 6., szombat

Szent Miklós


Krisztus után 245 körül (nincs pontos adat) Kis-Ázsia-i Anatóliában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért apja testvéréhez, Patara érsekéhez költözött. és megszerette a kolostori életet. Iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét a szegény embereknek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Zarándokútról visszatérve Myra városba költözött, ahol legendás körülmények között püspökké választották.
52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspöküknek, de még vezetőjüknek is tartottak.
Esténként a városka utcáin sétált, beszélgetett az emberekkel Odafigyelt a gondjaikra.  A legenda szerint a kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ezt meghallotta az ott sétáló Miklós püspök. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben is megismétlődött a csoda. Sokáig nem tudták, hogy ki ez a titokzatos ember. Végül is kiderült, hogy Miklós püspök. Kiderült, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen ő ajándékozza meg a gyerekeket mindenféle édességgel.
Hosszú, békés öregkort ért meg. Ő küldi a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást, hogy ébresszen bennünk a mai nap különös szeretetet a gyermekek iránt és azt kéri, hogy ne csak ma, hanem az év minden napján szeressük a gyermekeket.

Amen.