Krisztus után 245 körül (nincs pontos
adat) Kis-Ázsia-i Anatóliában, Patara városában született, egy gazdag család
gyermekeként. Mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért apja testvéréhez, Patara
érsekéhez költözött. és megszerette a kolostori életet. Iskoláinak befejeztével
a papi hivatást választotta. Életét a szegény embereknek és a gyerekek
tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Zarándokútról visszatérve
Myra városba költözött, ahol legendás körülmények között püspökké választották.
52 évig volt püspök. Évek alatt a
szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették,
hogy nem csak püspöküknek, de még vezetőjüknek is tartottak.
Esténként a városka utcáin sétált,
beszélgetett az emberekkel Odafigyelt a gondjaikra. A legenda szerint a kolostor szomszédságában
él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra
is alig jutott. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este,
hogy melyikük adja el magát, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik
férjhez tudjon menni. Ezt meghallotta az ott sétáló Miklós püspök.
Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta
az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az
időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert
lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás
öregember siet el a sötétben. Harmadik évben is megismétlődött a csoda. Sokáig
nem tudták, hogy ki ez a titokzatos ember. Végül is kiderült, hogy Miklós
püspök. Kiderült, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő
beköszöntével rendszeresen ő ajándékozza meg a gyerekeket mindenféle
édességgel.
Hosszú, békés öregkort ért meg. Ő küldi
a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást, hogy ébresszen bennünk a mai nap különös
szeretetet a gyermekek iránt és azt kéri, hogy ne csak ma, hanem az év minden
napján szeressük a gyermekeket.
Amen.