Évközi 23. vasárnap

Évközi 23. vasárnap. 

Bevezetés

A mai Igeliturgia Olvasmánya mély bölcseleti gondolatokat tartalmaz. - A szentlecke egy 25 soros rövidke irat a levélírás műfajának páratlan remeke egy szökött rabszolga testvérként való visszafogadása érdekében. - Az evangélium pedig az ember örök problémájáról, a kereszthordozásról.

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy közömbösek vagyunk életünk nagy kérdéseivel szemben. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg a mai kor rabszolgáival szembeni közömbösségünket! Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy keresztjeink viseléséhez nem kérjük a segítségedet. Uram irgalmazz!

Evangélium után

„Alig sejtjük, amik a földön vannak....”

Sohasem tett az emberiség akkora lépéseket a világmindenség megismerésében, mint az utóbbi évtizedekben. A legnagyobb elmék azonban mindig érzik azt, amit a Bölcsesség könyvéből vett első olvasmányban hallottunk: "Alig sejtjük, amik a földön vannak, s csak fáradsággal jövünk rá arra, ami szemünk előtt van. Az égieket pedig, ki tudná, kifürkészni?”

Valóban. A tudomány egyre nagyobb sebességgel halad előre, de minden tudományágban, nagyon sok a még csak sejtett, de meg nem fejtett titok, de még több - végtelen -a nem is sejtett titok!

Csillagvizsgáló Intézetbe vitt fel bennünket még annak idején univerzális tudású professzorunk. Az Intézetvezetőjével arról beszéltek, hogy nem helyes a materialisták végtelenről vallott fogalma. Amit mi e világról megismertünk, és meg fogunk ismerni, az mindig véges. És végtelen, ami a megismerés számára még megismerendő. Ilyen értelemben végtelen e világ.

Gyakran invitálnak szinte nap, mint nap, hogy menjek csodát látni velünk szomszédos déli országba, ahol állítólag naponként történtek és történnek jelenések, sőt még csodák is. De mindig elhárítom. Mert, amit környezetemben látok, az számomra mind egy-egy csoda. A fűszáltól a virágig, a szemmel alig látható piciny élőlényektől a hatalmas méretűekig, a kicsiny pataktól, a bőséges vízhozamú folyókig, a vízesésektől a végtelen óceánokig, a zöldellő erdőktől az örökhó fedte hegyóriásokig, Naprendszerünk bolygóitól a Tejútrendszerekig, minden egy-egy csoda.

Pedagógusok, tapasztalják, milyen nehéz egy szavalókórust betanítani, vagy egy közös tornagyakorlatot bemutatni. Nézzük meg viszont a tájaink felett átrepülő, költöző madarakat! Nézzünk meg őszi időben egy olyan seregélycsoportot, amelybe száznál több madár verődött össze. Micsoda merész mutatványokat végeznek. Egyszerre fordulnak, kanyarodnak, emelkednek fel, vagy ereszkednek le. Pedig nincsenek vezényszavak. Nehéz is lenne kifejezni madárnyelven, hogy ilyen vagy olyan szög alatt forduljanak jobbra vagy balra, le vagy föl.

A fecskék ősszel gyülekeznek, csoportokba rendeződnek, s elbúcsúznak, s délre mennek, s a tavasz hírnökeiként visszatérnek, s mindegyik megtalálja a saját fészkét. Mire képes ez a törékeny kis madár. De valamennyi! Úgy megcsodáltam jó pár évvel ezelőtt Dél Afrikában, januárban a már idekészülő gólyákat.

Mai kifejezésekkel kérdezve: Micsoda computerrel rendelkezhetik mindenegyes élőlény, s mennyi programmal? Vajon ki készítette e computereket, vajon ki írta a bonyolult programokat az ösztönös, gépies automatikus cselekedetsorozathoz, s ki futtatja ezeket a programokat?

Az első olvasmány szavait ismételve: „alig sejtjük azokat, amik a földön vannak, csak fáradsággal jövünk rá arra, ami a szemünk előtt van, az égieket pedig ki tudná kifürkészni?”

Azután meg, épp a legkézenfekvőbb, és legfontosabb kérdésekre a természettudományok, természetüknél fogva, képtelenek válaszolni. Így nem tudnak felelni erre: Miért van ez a vi1ág? Mit keresünk mi, emberek a létben? Mi célja volt velünk Annak, Aki létrehozott? Mi tudna boldoggá tenni bennünket?

Ezeken a bölcselkedő elme is hiába gondolkozik. "Mert a romlandó test teher a léleknek, s a földi sátor lenyomja a sokat tűnődő elmét."

Sok mindent kitaláltunk, ami kényelmesebbé teszi az életünket. De kitaláltunk-e valamit is, ami valóban szebbé teszi az ember életét? Megfejtettük-e a boldogság titkát? És a szenvedését, és az elmúlásét?

A legalapvetőbb emberi problémákra, amelyek túl vannak a tudományok határain, csak az Isten adhat megoldást. Ő, aki kigondolta és létrehozta e világot, s benne az embert. Aki hittel elfogadja Őt, az biztos benne, hogy Istenünk valóban megadta az eligazítást... Biztos abban, hogy csak a kinyilatkoztatás által "lettek egyenessé a földön levők útjai

Szent Lelke megtanít bennünket az igazi bölcsességre, hogy honnét van és hová visz életünk. Hittel vallom, Istentő1 jöttem. Örök tervébe én is beletartozom. Övé vagyok. Ha a világ el is akar Tőle rabolni, engem, miként a múltban, úgy a jövőben sem fog tudni. Isten alkotása vagyok. Nem akarok befejezetlen torony, épület lenni, hanem az Úr Isten segítségével az Ő remekműve lenni! Nem akarok ellenségemmel sem harcba szállni, hanem békét kötni, s kibékülni vele.

Ne feledjük az első olvasmányban hallott szavakat: "Csak az Istentől kapott kinyilatkoztatás által lettek egyenessé a földön levők útjai!"

A miénk is, csak az isteni kinyilatkoztatásra épülő hívő élettel, a mai evangéliumban Krisztus által kért tettek teljesítésével, lesz egyenessé, örök életre vezetővé!

Ámen.