26. évközi
vasárnap. 2016
Bevezetés
A mai évközi 26. vasárnap a Szentírás
vasárnapja. A liturgia az evangéliumban a szegény Lázárról és a dúsgazdagról
szóló példabeszédet olvastatja fel.
Nem tudom, hogy a testvérek szerint ez a
példabeszéd a szegény Lázárokat akarja-e vigasztalni, vagy a dúsgazdagokat
figyelmeztetni? Úgy gondolom, hogy mindannyian azt válaszolnánk, hogy a
dúsgazdagokat akarja figyelmeztetni.
Mivel mi nem vagyunk dúsgazdagok, akkor
talán számunkra nincs is mondanivalója? De igen is van! Vizsgáljuk meg
lelkiismeretünket.
Kirié
litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy lenézzük a
társadalom alacsonyabb szintjén élő szegényeket. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem
segítjük a koldus szegény honfitársainkat. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem
támogatjuk a távoli országok nyomorban élőit segítő karitász intézményeinket.
Uram Irgalmazz!
Evangélium
után
Mesterien szerkesztett példabeszédet
hallottunk az imént. Lukács úgy mutatja be Jézust, mint aki a társadalmat a
szegények oldaláról nézi.
A történet a gazdaggal kezdődik. Ennek az
embernek nincs neve, csak annyi: „gazdag”.
Pedig a gazdagoknak mindig van nevük. A szokásainak leírása sematikus. Bíborba
öltözik és lakmározik. A konfliktus is sematikus. Nem ad enni a szegény
Lázárnak. Pedig a zsidó vallási gyakorlat szerint legalább egy vagy két házi
koldust kellett tartania a gazdagoknak.
Lázár leírása is sematikus, a neve
egyébként könyörületet jelent. Az az
elem, hogy a kóbor kutyák is megszánják és nyalogatják a sebeit, a hatás
fokozására került a történetbe.
A történet itt színteret vált, és a halál
tényének beiktatásával ennek a két ember konfliktusát Lukács közvetlenül az
ítélő Isten elé helyezi. Itt ítélet születik. Kedvező Lázár számára,
kedvezőtlen a gazdag számára. A halál, illetve az ítélet után megmásíthatatlan
állapot áll be. Nem lehet üzenni a földre. Nem hiszik el. Még a kezükben lévő
Írásoknak sem hisznek. Még ha „valaki a halálból támad fel, annak sem hisznek.”
Ki más lehet ez a valaki, mint maga Urunk Jézus.
A történetben a szegénység és gazdagság
nem pusztán szociális ellentétként áll szemben egymással, hanem emberi
magatartás szintjén. Az emberi konfliktusok mögött nem csak eltérő pénzek,
hanem eltérő magatartás, eltérő erkölcsi viselkedésmód húzódik meg. Itt a
gazdag, embertelen. Nem szükségképpen az, hanem mert úgy érzi, a vagyona
feljogosítja arra, hogy minden erkölcsi korláton átlépjen.
A példabeszéd eszükbe juttathatja azt a
gyakran emlegetett vádat, amely szerint a vallás, a kereszténység túlvilági
mesékkel vigasztalja a szegényeket. Azokat, akik nem meríthettek a bőség
kosarából, mert mások mohón, s a kelleténél többet merítettek abból, s nekik
már nem maradt miből meríteni.
Félreértenénk a példabeszéd értelmét, ha
úgy értelmeznénk, hogy a szegény Lázárok, a szegények vigasztalására szolgál e
példabeszéd. Az Úr Jézus a mennyei boldogsággal nem a szegény Lázárt
vigasztalja, hanem a szívtelen gazdagot fenyegeti a kárhozattal.
Súlyosan vétkeznek, és bűnhődnek ugyanis minden
korban és mindenütt azok a szívtelen gazdagok, akik kapzsiságukkal, harácsolásukkal,
szegénységbe, nyomorba taszítják embertestvéreiket.
Napjainkban sok millió ember éhezik, és
sok ezer ember hal éhhalált naponta.
Számomra érthetetlen, hogy amíg milliók
éheznek, addig nem a föld terméséért, hanem a be nem vetéséért, nem a borért,
hanem a szőlőtőkék kivágásáért, nem az állati termékekért, hanem az anyaállatok
leöléséért fizetnek Napokban hallottam a hírt, hogy hazánkban is a tej
csökkentésért fizetnek a termelőknek. Miért? Nem értem. A nagyobb profitért, az
embargó betartásáért? Nem tudom.
Ma mégsem azon törik az illetékesek a
fejüket, hogy hogyan juttassanak élelmet a megtermelt fölöslegeikből, túltermelésből
adódó, eladatlan készleteikből az éhezőknek, hogy hogyan oldják meg helyben a
problémákat, hanem sokkalta inkább azon, hogy a föld egyik részéről a föld
másik részére, hogyan juttassanak el fegyvereket az egymás ellen kegyetlen,
testvérgyilkos, és népirtó háborút folytatókhoz.
És ezzel állandósítják az emberek
szülőföldjük elhagyását, hogy otthagyják a nyomorban, magatehetetlen idős
szüleiket, családtagjaikat, honfitársaikat. Ugyanakkor a háttérhatalom nem
biztosít számukra munkát, hanem felhasználja őket Európa elözönlésére, a
nemzetállamok és a kereszténység megsemmisítésére.
Hogy miért nem lép fel ez ellen az Úr
Isten? Teszi fel a kérdést sok primitív vallásos szemléletű ember? Mert mi sem
lépünk fel ellene. Nem tudom, vasárnap megcselekszi-e mindenki, amit megkövetel
a haza.
Egyébként: Isten malmai lassan őrölnek. A
világban tapasztalható sok igazságtalanságnak, kegyetlenségnek, szenvedésnek és
nyomornak, nem az Úr Isten az oka!
A kínpadot, a korbácsot, a börtönt, a
rabszolgaságot, a fegyvereket, a szuronyokat, a bombákat, az atom és
hidrogénbombákat, a rakéta fegyvereket, a harci drónokat az ember hozta létre,
nem pedig az Isten.
Kedves jó Testvéreim! Önökkel együtt én is
jól tudom, hogy e világméretű problémákat megoldani nem tudom, hogy az egész
világ sebeit nem orvosolhatom, én nem etethetek minden éhezőt és koldust.
A mai evangélium azonban nem akar nyugton
hagyni bennünket azt akarja, hogy keressük és segítsük emberhez méltó élethez a
mi Lázárjainkat. Nyissuk ki a Szentírást, és tanuljunk belőle. Hallgassunk
Mózesre és a prófétákra, legfőképpen Urunk Jézus Krisztusra, aki azért jött,
hogy életünk legyen és bőségben. Ámen.
