2016. szeptember 24., szombat

Évközi 26. vasárnap

26. évközi vasárnap. 2016

Bevezetés
A mai évközi 26. vasárnap a Szentírás vasárnapja. A liturgia az evangéliumban a szegény Lázárról és a dúsgazdagról szóló példabeszédet olvastatja fel.
Nem tudom, hogy a testvérek szerint ez a példabeszéd a szegény Lázárokat akarja-e vigasztalni, vagy a dúsgazdagokat figyelmeztetni? Úgy gondolom, hogy mindannyian azt válaszolnánk, hogy a dúsgazdagokat akarja figyelmeztetni.
Mivel mi nem vagyunk dúsgazdagok, akkor talán számunkra nincs is mondanivalója? De igen is van! Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy lenézzük a társadalom alacsonyabb szintjén élő szegényeket. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem segítjük a koldus szegény honfitársainkat. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem támogatjuk a távoli országok nyomorban élőit segítő karitász intézményeinket. Uram Irgalmazz!

Evangélium után
Mesterien szerkesztett példabeszédet hallottunk az imént. Lukács úgy mutatja be Jézust, mint aki a társadalmat a szegények oldaláról nézi.
A történet a gazdaggal kezdődik. Ennek az embernek nincs neve, csak annyi: „gazdag”. Pedig a gazdagoknak mindig van nevük. A szokásainak leírása sematikus. Bíborba öltözik és lakmározik. A konfliktus is sematikus. Nem ad enni a szegény Lázárnak. Pedig a zsidó vallási gyakorlat szerint legalább egy vagy két házi koldust kellett tartania a gazdagoknak.
Lázár leírása is sematikus, a neve egyébként könyörületet jelent. Az az elem, hogy a kóbor kutyák is megszánják és nyalogatják a sebeit, a hatás fokozására került a történetbe.
A történet itt színteret vált, és a halál tényének beiktatásával ennek a két ember konfliktusát Lukács közvetlenül az ítélő Isten elé helyezi. Itt ítélet születik. Kedvező Lázár számára, kedvezőtlen a gazdag számára. A halál, illetve az ítélet után megmásíthatatlan állapot áll be. Nem lehet üzenni a földre. Nem hiszik el. Még a kezükben lévő Írásoknak sem hisznek. Még ha „valaki a halálból támad fel, annak sem hisznek.” Ki más lehet ez a valaki, mint maga Urunk Jézus.
A történetben a szegénység és gazdagság nem pusztán szociális ellentétként áll szemben egymással, hanem emberi magatartás szintjén. Az emberi konfliktusok mögött nem csak eltérő pénzek, hanem eltérő magatartás, eltérő erkölcsi viselkedésmód húzódik meg. Itt a gazdag, embertelen. Nem szükségképpen az, hanem mert úgy érzi, a vagyona feljogosítja arra, hogy minden erkölcsi korláton átlépjen.
A példabeszéd eszükbe juttathatja azt a gyakran emlegetett vádat, amely szerint a vallás, a kereszténység túlvilági mesékkel vigasztalja a szegényeket. Azokat, akik nem meríthettek a bőség kosarából, mert mások mohón, s a kelleténél többet merítettek abból, s nekik már nem maradt miből meríteni.
Félreértenénk a példabeszéd értelmét, ha úgy értelmeznénk, hogy a szegény Lázárok, a szegények vigasztalására szolgál e példabeszéd. Az Úr Jézus a mennyei boldogsággal nem a szegény Lázárt vigasztalja, hanem a szívtelen gazdagot fenyegeti a kárhozattal.
Súlyosan vétkeznek, és bűnhődnek ugyanis minden korban és mindenütt azok a szívtelen gazdagok, akik kapzsiságukkal, harácsolásukkal, szegénységbe, nyomorba taszítják embertestvéreiket.
Napjainkban sok millió ember éhezik, és sok ezer ember hal éhhalált naponta.
Számomra érthetetlen, hogy amíg milliók éheznek, addig nem a föld terméséért, hanem a be nem vetéséért, nem a borért, hanem a szőlőtőkék kivágásáért, nem az állati termékekért, hanem az anyaállatok leöléséért fizetnek Napokban hallottam a hírt, hogy hazánkban is a tej csökkentésért fizetnek a termelőknek. Miért? Nem értem. A nagyobb profitért, az embargó betartásáért? Nem tudom.
Ma mégsem azon törik az illetékesek a fejüket, hogy hogyan juttassanak élelmet a megtermelt fölöslegeikből, túltermelésből adódó, eladatlan készleteikből az éhezőknek, hogy hogyan oldják meg helyben a problémákat, hanem sokkalta inkább azon, hogy a föld egyik részéről a föld másik részére, hogyan juttassanak el fegyvereket az egymás ellen kegyetlen, testvérgyilkos, és népirtó háborút folytatókhoz.
És ezzel állandósítják az emberek szülőföldjük elhagyását, hogy otthagyják a nyomorban, magatehetetlen idős szüleiket, családtagjaikat, honfitársaikat. Ugyanakkor a háttérhatalom nem biztosít számukra munkát, hanem felhasználja őket Európa elözönlésére, a nemzetállamok és a kereszténység megsemmisítésére.
Hogy miért nem lép fel ez ellen az Úr Isten? Teszi fel a kérdést sok primitív vallásos szemléletű ember? Mert mi sem lépünk fel ellene. Nem tudom, vasárnap megcselekszi-e mindenki, amit megkövetel a haza.
Egyébként: Isten malmai lassan őrölnek. A világban tapasztalható sok igazságtalanságnak, kegyetlenségnek, szenvedésnek és nyomornak, nem az Úr Isten az oka!
A kínpadot, a korbácsot, a börtönt, a rabszolgaságot, a fegyvereket, a szuronyokat, a bombákat, az atom és hidrogénbombákat, a rakéta fegyvereket, a harci drónokat az ember hozta létre, nem pedig az Isten.
Kedves jó Testvéreim! Önökkel együtt én is jól tudom, hogy e világméretű problémákat megoldani nem tudom, hogy az egész világ sebeit nem orvosolhatom, én nem etethetek minden éhezőt és koldust.

A mai evangélium azonban nem akar nyugton hagyni bennünket azt akarja, hogy keressük és segítsük emberhez méltó élethez a mi Lázárjainkat. Nyissuk ki a Szentírást, és tanuljunk belőle. Hallgassunk Mózesre és a prófétákra, legfőképpen Urunk Jézus Krisztusra, aki azért jött, hogy életünk legyen és bőségben. Ámen.