2016. szeptember 16., péntek

Péntek Szeptember 16

Az  újszövetségi  Szentírás  egyik  könyve,   a  Zsidókhoz  írt  levél   a   következőkkel kezdődik: „Sokszor  és sokféle módon  szólt hajdan Isten  az   atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által  szólt   hozzánk” (Zsid 1,1).
Az  idézet szerint Isten  nem néma, hanem  megszólal,   kommunikál az emberrel, megszólítja az embert és a válaszát várja. 
Minden   beszédben önmagunkat tárjuk fel a másik előtt, és minden beszélgetésben  a   másik  személyt  akarjuk  megismerni. 
Az  ószövetségi  időkben  Isten   a   küldöttei, a próféták által közvetítette  üzenetét a választott népnek,  s   ezek révén ismerték meg őt az emberek. Ez az ismeret akkor vált  teljessé,   amikor Isten az ő Fia által és Fiában, Jézusban szólt az emberiséghez.  
Amikor magunk elé képzeljük a mai evangélium jelenetét, hogy Jézus járja a   falvakat és a városokat,  tanít és hirdeti az  Isten országát, akkor  arra   gondolunk, hogy  a  tanító  Jézus  Isten szavát,  üzenetét  mondja  el  az   embereknek. Jézus szavában maga  Isten szól az  emberekhez és közli  velük   országának örömhírét,  bemutatja  azt  az  utat,  amelyen  eljuthatnak  az   üdvösségre.  
Másrészt Jézus  egész  személyében  is kimondja  Isten  önmagát,  feltárja   számunkra  szeretetét.   Nem   csak   Jézus   szavában,   kijelentéseiben,   tanításában, hanem személyében is megmutatkozik a végtelen isteni  irgalom   és szeretet.

(his)