2016. szeptember 17., szombat

Évközi 25. vasárnap

Évközi 25. vasárnap

Bevezetés
A mai, évközi 25. vasárnap evangéliumában a hamis sáfárról szóló elbeszélést halljuk majd. Nem értjük, hogy miért dicsérte meg a gazda ezt az okirathamisító, gyengejellemű intézőt. Előre bocsátom, nem az okirathamisításért, hanem azért a leleményességéért, amellyel igyekezett jövőjét biztosítani.
Ebben a válságokkal teli világban, milyen bennünk, a saját, családunk és nemzetünk jövőjét biztosítani tudó leleményesség? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Jézusunk, bocsásd meg, hogy nem tudunk jól bánni a Tőled kapott javakkal. Uram, irgalmazz!
Jézusunk, bocsásd meg, hogy állandóan zúgolódunk anyagi körülményeink miatt. Krisztus, kegyelmezz!
Jézusunk, bocsásd meg, hogy nem tudunk a hamis mammonból barátokat szerezni. Uram, irgalmazz!

Evangélium után
A mai evangéliumi szakaszban egy különleges, nehezen értelmezhető példabeszédet hallottunk. Kérdezhetjük: ugyan melyik példabeszéd nem az? Melyiket nem gondoltuk egyszer így megfejteni, pár év múlva, úgy, később pedig egy harmadikkal megmagyarázni.
A példabeszédben egy olyan intézőről van szó, akit bevádoltak az uránál, hogy eltékozolja a vagyonát. Az úr maga elé hívatta a hűtlen intézőt és közölte vele, hogy nem maradhat tovább intéző. Ezért adjon számot az intézőségéről. A sáfár ekkor így gondolkodott magában: „kapálni nem tudok, koldulni szégyellek”. Ezért azaz ötlete támadt, hogy az ura vagyonán, ami még a kezén van, az ura adósainak javára „jótékonykodni” kezd. Úgy hogy, miután elbocsátják az intézőségből, ennek fejében a jól járt adósok majd befogadják őt a házaikba. Gyakorlatilag csalt és becstelenül járt el, tovább károsította urát, de közben jótékonykodott is. Ezért az úr megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett.
A példázat könnyen félreérthető. És mert félreérthető, félre is értik. Félreérti a példázatot az, aki azt gondolja, hogy Jézus dicsérte meg a hamis sáfárt. Hangsúlyozni kell, hogy nem Jézus dicsérte meg őt, hanem az intéző ura.
A következő probléma az, hogy ha a sáfár megkárosította urát, akkor az mégis miért dicsérte meg a történtek után?
Végül pedig miért időszerű ma is ez a példázat?
A példázat a tanítványok körében hangzott el, de Jézus szavait a farizeusok is hallották. Ezért nyugodtan mondhatjuk azt, hogy Jézus „úgy mondta el Péternek, hogy közben értse Pál is”, úgy szólt a tanítványaihoz, hogy közben megértsék a hallgatóság közt jelenlevő farizeusok és vámosok is, és okosan cselekedjenek
Jézus korában ők voltak a hamis intézők, akik az Istentől kapott javakat, az „Írások” –kat felülírták, és ezzel elviselhetetlen terheket raktak az emberek vállára. A példabeszéd egyik célja, hogy ők is csökkentsék a terheket, mielőtt elbocsájtatnak.
Ott voltak Jézus körül a vámosok is, akik közül többen ráeszmélhettek arra, hogy a Mester éppen róluk beszél. Ők vagyonos és módos embereknek számítottak, akik anyagi javaikkal segíthetnék az Isten művét. Enyhíthetnék az igazságtalanságot és a nyomort ezen a Földön. Tehát ők is tehetnének valamit azért, hogy befogadottak legyenek majd az örök hajlékokba. Jótékonykodhatnának a hamis mammonból.
Miért dicsérte meg az úr a hűtlen intézőt? Miért mondta a példázat végén: „hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. Azt mondom hát nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.”
Az ura azért dicsérte meg a hamis intézőjét, mert a jól használta az eszét. A sáfár megtanulta szorult helyzetében azt, hogy a vagyonból nemcsak saját magának tehet félre, de másoknak is juttathat, és ez a lényeg. És juttatott is. A dicséretet nem a csalásért, hanem a jótékonykodásért kapta.
A farizeusoknak, az írástudóknak, a vámosoknak, és minden akkor és ma élő embernek, intézménynek és közösségnek szól ez a történet, hogy tanuljon meg mindenki a saját érdekein túl is látni és segíteni a másik emberen abban, amiben az segítségre szorul.
E napokban látom ennek szép kibontakozását hazánkban. Tudjuk, hogy a magyar Katolikus Egyház a szülőföldjükön élő üldözött keresztény testvéreinket segíti. De, amit kormányunk tesz a Mammonnal, az példa nélküli.
Elkülönített összegből keresztényüldözés elleni államtitkárságot hoz létre. Mert, amint mondják, szükség van egy, a keresztényüldözés ellen, kormányzati felhatalmazással, hatékonyan működő helyettes államtitkárságra.
Az új hivatal a Közel-Keleten tapasztalható keresztényüldözésekkel, de kifinomultabb formában ugyan, de Európában is meglévő keresztényellenes „diszkriminációval” foglalkozik majd, és összefogja a humanitárius akciókat is.
Tudjuk, hogy ma a kereszténység a legjobban üldözött vallás. A világ 81 országában üldözik a keresztényeket, és ma mintegy 200 millió keresztény olyan térségekben él, ahol hátrányos megkülönböztetést kell elszenvednie.
Magyarország az első ország, amely keresztények üldözésével foglalkozó külön kormányzati hivatalt hoz létre.
A kommentárok közül csak egyet idézek, az Amerikai Katolikus Hírügynökség vezetőjét: „a harmadik évezredben ez a legjobb hír, amit eddig hallottam a keresztények üldözése elleni harcot illetően”.
Íme, egy példa, hogy nemcsak egyénileg, hanem közösségileg hogyan szerezhetünk magunknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor elbocsáttatunk, befogadjanak majd bennünket az örök hajlékokba.

Ámen