A
Fájdalmas Szűzanya
Ma a Fájdalmas Szűzanyát ünnepli a
Katolikus Egyház. A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepéhez kapcsolódik. Liturgikus
ünneplését először a szervita rendnek engedélyezték, majd VII. Pius pápa
terjesztette ki az egész egyházra.
Lukács evangéliumában olvassuk: Simeon
megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak romlására és
sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te
lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.”
Az egyház mindig szeretettel és
tisztelettel szemlélte a Szűzanya szenvedését – köztük a legnagyobbat: a
keresztfa alatt érzett fájdalmát.
A kultusz népszerűsítéséből mi ferencesek
is kivettük a részünket. Két kiemelkedő irodalmi mű is hozzájuk kapcsolódik:
Szent Bonaventúra zsolozsmája és Jacopone da Todi Stabat Mater című himnusza.
Mindkettő belekerült a római liturgiába, és kiapadhatatlan forrásai és mintái
lettek a szakrális népköltészetnek, a Mária-siralmaknak is.
Első magyar nyelvű versünk, az Ómagyar
Mária-siralom is ennek az áhítatnak az emléke. Ebből idézek Mária ajkára adott
gyönyörű sorokat:
Világ világa,
virágnak virága,
keserüen kinzatul,
vos szegekkel veretül!
Remélem, hogy ezek a szavak együttérzést
váltanak ki a Szűzanya iránt és növelik Iránta való szeretetünket. Ámen
