Szent
Vencel vértanú
SZENT VENCEL 907-ben Csehországban
született, apja Vratislav, a cseh törzsek második keresztény fejedelme volt.
Édesanyja a félig-meddig pogány Drahomira alkalmatlansága miatt nagyanyja,
Szent Ludmilla nevelte. Természetes tehát, hogy kisgyermek korában gondos
keresztény nevelésben részesült. Nagyanyját Drahomira meggyilkoltatta 921-ben.
Egy éven belül édesapja is meghalt. A tizenhatéves fiatalember 925 körül a
hercegség vezetését átvette, sok nehézséggel terjeszthette a hitet.
Állandó küzdelmet kellett vívnia a pogány
főurak ellen. Szemére vetették német-barátságát is. Ő igyekezett fegyelmezett,
adakozó, imádságos ember lenni. Tudott latinul és görögül is. A Szentírás több
részletét szó szerint tudta. Templomokat építtetett, környezetébe szerzeteseket
gyűjtött.
935-ben (egyes adatok szerint 929-ben)
cselszövés áldozata lett, Szent Kozma és Damján ünneplésére öccse várába
hívták, Ó-Bunzlau-ba. Ünnepi vacsorát rendeztek tiszteletére, másnap,
szeptember 28-án azután a templom előtt öccse, Boleszláv vezetésével megtámadták,
és a bérgyilkosok végeztek vele.
Kezdettől vértanúként tisztelték,
Csehország fővédőszentje. Az általa alapított Szent Vitus székesegyházban
temették el. Érdekesség, hogy a székesegyházat még Vencel kezdte el építeni, de
ezer évig épült, mert csak az ezeréves évfordulóra, 1929-ben fejezték be az
építését
