Advent 1.
vasárnapja 20018
Bevezetés
A mai vasárnappal új egyházi évet kezdünk
és belépünk az advent karácsonyra, Jézusra váró időszakába. Zöld adventi
koszorú díszíti templomunkat és rajta a gyertyák, az égő gyertya, Krisztusra, a
világ világosságára emlékeztetnek.
Az átlag keresztény számára advent profán
tartalmú lett. A várakozás és a karácsonyi előkészületek ideje. A háziasszonyok
lázasan mosnak és takarítanak. Mások bevásárlások után rohangálnak Sokan pedig
a karácsonyi szünidőre vagy távoli rokonok meglátogatására készülődnek. És mi
mire? Urunk Jézus Krisztus születésének méltó megünneplésére? Vizsgáljuk meg
lelkiismeretünket.
Kirié
litánia
Urunk! Bocsásd meg, hogy az adventet
karácsonyi ajándékok beszerzési idejének tekintjük. Uram, irgalmazz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy karácsonyt profán
tartalmú ünneppé tettük. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy nem szoktunk
gondolni arra, hogy miért is lett Szent Fiad emberré. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
A mai evangéliumi szakasz-ban a végidőről
szóló jövendölés ragadta meg a figyelmünket. Az Emberfia eljövetele előtt
meginog a világ rendje, hallhattuk a jövendölésben.
Ez a jövendölés apokaliptikus nyelvezetet
használ, amelyet mi, olvasók gyakorta félreérthetünk, idegenkedve olvassuk,
illetve hallgatjuk. Kétkedő kérdéseket teszünk fel. Nem valóságos
ábrázolásokról van szó, hanem a képzelet szülte hiperbolikus látomásokról.
A végső időnek az evangéliumban leírt képe
azonban nem csak a világvégét közvetlenül megelőző időszakra vonatkozik. A
végső idők katasztrófáiról szóló jelképes beszéd a Megváltó eljövetele utáni
egész korszakra, a mi korunkra is, napjainkra is érvényes. Krisztus
eljövetelével beteljesedett az idő, (szentírási szavak!), és az idő, végső idő
lett!
A megváltás ugyanis már megtörtént, az
üdvösség elnyerésének útja mindenkinek biztosítva van. Amikor tehát az
evangéliumban az Emberfia eljövetele sötét színekkel történő ecseteléséről
hallunk, akkor gondoljunk arra, hogy ma is vannak ilyen jelenségek.
Természeti katasztrófák. Földrengések.
Szökőárak. Járványok. Éhínségek. Háborúk. Emberiséget elpusztító vegyi,
biológiai és atomfegyverek félőrültek kezében. Ezernyi végzetes veszély
leselkedik az e földön élőkre.
És szabad nemcsak ezekre gondolnunk, hanem
arra is, amit sokszor hallani a mi világunkban: "elszabadult a pokol".
Úgyis mondhatnánk ezt, hogy az emberek pokollá teszik az életet. Ég és föld
beleremeg azokba a rettenetes és változatos eseményekbe, amelyek megkeserítik
életünket.
Már évek óta rettegésben él Európa és
benne hazánk. Micsoda embertömeg telepszik közénk. Micsoda nyílt támadás világszerte
a kereszténység ellen. Micsoda szorongás él a keresztényekben!
De hát még akkor, amikor látjuk, hogy
milyen súlyos tragédiákkal jár nem a világmindenség erőinek, hanem az erkölcsi
rend erőinek megrendülése, megbomlása, ill. semmibe vétele. Szinte fülünkbe
csengenek a próféta figyelmeztető szavai: „Jajgassatok, mert közel az Úr
napja!”
Jajgassunk! Mert van miért!
Az ember legnagyobb bűne nem az elkövetett
bűn, hiszen nagy a kisértés és gyenge az akarat. Az ember igazi bűne az, hogy
megtérhetne minden pillanatban és mégsem tér meg. Változtathatna helytelen
szokásain és mégsem teszi. Új életet kezdhetne, és mégsem kezd új életet.
Advent ennek az új élet kezdésének, a
lélek megtisztításának az ideje.
Fülünkbe csengenek még a Szentlecke
szavai:
Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból:
üdvösségünk közelebb van, mint amikor hívők lettünk. Múlóban az éjszaka, a
nappal pedig közel. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a
világosság fegyvereit. Éljünk
tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, … ne
civakodásban és versengésben. El ne nehezedjék a szívetek.”
Az elnehezedett szívű ember ugyanis lelkileg
könnyen elcsügged, elfásul. Istennel való kapcsolata is lazul. Ennek jele, hogy
egyre ritkábban járul a szentségekhez, a gyónáshoz és a szentáldozáshoz.
Elhanyagolja a vasárnapi szentmisét, az imádságot.
Ezért kéri tőlünk Jézus: „Virrasszatok és
imádkozzatok szüntelenül” (Lk 21,36).
„Virrasztani”: a szó szoros értelmében azt
jelenti, hogy valaki lemond az éjszakai alvásról, vagy azért, hogy tovább
dolgozzék, vagy, hogy az ellenség meg ne lepje. Innen ered a szó tágabb
értelme.
Virrasztani annyi, mint ébernek lenni,
küzdeni a restség és hanyagság ellen, hogy célhoz érjen az ember. A hívő
számára a cél pedig az, hogy készen álljon az Úr fogadására, amikor eljön az Ő
napja. Azért virraszt, azért éber, azért imádkozik, hogy bár éjszakában él,
mégsem az éjszaka, hanem a világosság fia legyen. S miként az adventi koszorún
a gyertya, úgy árasszon fényt, meleget – szeretetet – a körülötte élő emberek
felé.
Virrasztva és imádkozva készüljünk hát az
Úr érkezésére, Karácsonyra.
Ámen
