Újév.
Mária Istenanyaságának ünnepe. 2019
Bevezető
Újév napján vegyes érzelmekkel ébredünk. A
megilletődés, a vágyakozás és a reménykedés érzelmei vesznek erőt rajtunk.
Mindenki remél valamit. A munkanélküli állásról, a beteg egészségről, a félénk biztonságról,
a magányos társakról, a becsapottak igazságról, a hontalanok meleg otthonról
álmodoznak. Mindannyian szeretnénk nyugodtan és békében élni ebben az
esztendőben.
Egyházunk ezen a napon ünnepli a liturgiában
Jézus születésének nyolcadik napját. Ebből az alkalomból édesanyját, Máriát
állítja gyermekei elé. Teszi ezt abból a megfontolásból, hogy ő részesült
elsőként Isten megváltó emberszeretetében. Erre a kegyelemre adott válaszában,
Mária, példaképe minden kereszténynek. Mint Jézus fogadott testvérei, tehát
Mária lelki gyermekei, fogjuk meg égi édesanyánk kezét, az ő hitével induljunk
el az újesztendő sötétnek tűnő, ismeretlen országútján.
Kirié
litánia
Jézus Krisztus, Aki áldássá lettél minden
ember számára: Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki testvérünk akartál
lenni, hogy mi Isten gyermekei legyünk. Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Akinek nevében üdvösséget
talál minden ember: Uram, irgalmazz!
Evangélium
után
Életünk édesanyánkkal kezdődik. Ő az első,
akivel a létezés partján találkozunk. Éveken át nála keresünk menedéket. Ha az
élet rendje szerint "le is válunk róla," önállósuló életünk során
állandóan vissza-visszatérünk hozzá.
A virágok lehulló szirmaikat a földanyának
ajándékozzák, hiszen részben neki köszönhetik születésüket. A gyermeki szeretet
ugyanígy hajlik vissza a jó anyák szívére.
Ennek a ténynek ismeretében nem
csodálkozhatunk, ha Egyházunk az újév napján Mária anyaságát ünnepli. Jézus
emberi élete benne kezdődött, ezért is úgy illő, hogy Isten minden gyermeke
Mária nevében kezdje az újesztendőt!
Hogy mit hoz ez az újév, azt senki meg nem
mondhatja még hozzávetőleges bizonyossággal sem!
Egy biztos, hogy miként eddig minden
esztendőben, úgy ebben az esztendőben is keményen meg kell küzdenünk mindenért.
Magyar identitástudatunk megőrzésért és erősítésért, s nemzeti kultúránkért,
amelyhez az embert eltéphetetlen szálak fűzik. A haza és a kulturális örökség
semmi mással nem pótolható értékek.
A hívő ember a tervezésben Máriát
utánozza. Ő egészen biztos, hogy nem rendelkezett előjegyzési naptárral, nem
voltak sajáttervei, mert az angyali köszöntés alkalmával véglegesen igent
mondott Isten terveire, Isten akaratára. A Szentlélek által megvilágosítva a
nagyokosságú Szűz megértette, hogy Isten terve, Isten akarata nem más, mint a
mi földi boldogságunk.
Mária hívatása Isten terveiben csupán az,
hogy isteni gyermeke számára meleg otthont teremtsen és bebizonyítsa a
világnak, hogy a hívő, szerető, tiszta szív egy szolgálóleányt is királynővé
tehet.
Ki kételkedhet, hogy ebben a szerető
szolgálatban mindannyian utánozhatjuk Máriát? És ki kételkedhet abban, hogy mi
krisztushívők a világ világossága lehetünk?
Az ember értelmes természetéből
következik, hogy célokat tűz maga elé.
Ki diplomaszerzést. Ki feljebb lépést a
ranglétrán. Ki esküvőt. Ki gyermekáldást. Ki gyógyulást
Bármennyire is vakmerőnek hangzik, de ki
kell mondanunk: Minden hívőnek, ezek mögött, van egy magasztosabb feladata is,
és ez az, ami Máriáé volt. El kell hoznunk, fel kell kínálnunk a világnak,
minden embernek Jézust. Egy közönyös, egy ellenséges világban, ahol
úton-útfélen gyilkos Heródesek leselkednek, szavunkkal, életünkkel meg kell
jelenítenünk a világ Világosságát.
Isten már kezdettől fogva munkatársi
szereppel tüntette ki az embert. Érvényes ez mind a természet, mind a kegyelem
rendjében. Azon kell fáradoznunk, hogy a Földön, amelyet egy szókimondó író,
Papini disznóólnak nevezett, megjelenjen az a Jézus, Aki mint a bűnösök barátja,
szívünk istállóját templomivá változtathatja.
Bármilyen kicsik is vagyunk, szerény
körülmények között élünk, az a küldetésünk, hogy a világ világosságává legyünk!
Lehet, hogy csak kevesek számára
világítunk. Hitvesünk, szüleink, gyermekeink, szűkebb közösségünk felé azonban
áraszthatjuk a szeretet fényét és melegét. Ha mindenki ezt tenné, sokkal
fényesebb lenne sötét világunk. Ez a mindenkori keresztény feladat, amihez nem
kell sok pénz, csak szeretet.
Ezért az újévi program összeállításakor
szülessék meg szívünkben az a szent elhatározás, hogy a most elkezdődött évben
igyekszünk jobban szeretni hitvestársunkat, gyermekeinket, szüleinket,
munkatársainkat, betegeinket, orvosainkat, betegápolóinkat, tömegközlekedés
dolgozóit, a közélet szereplőit, és minden honfitársat, közülük kiemelten is
azokat, akik oly bölcsen, alázattal, s önzetlen szeretettel szolgálják népünk
szent javát.
Csak így biztosíthatjuk magunk,
szeretteink és nemzetünk számára a békés jelent, s a biztonságosabb boldogabb jövőt.
Ámen
