Advent 2. vasárnapja
Bevezetés.
Szent Lukács egy új korszaknak a
kezdetéről, Jézus megváltói tevékenységének az előkészítéséről számol be a mai
evangéliumban.
A lelki út építésére szóló felszólítása
nekünk is szól. Mindnyájunkban mások a hegyek és mások a völgyek, amiket el
kell távolítanunk, hogy megérkezhessék az Úr. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket,
hogy mik is ezek, s kezdjük meg eltávolítani azokat
Kirié
litánia
Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy a Hozzád vezető
utunkon sokszor nem eltávolítottuk, hanem akaratlanul is halmoztuk az
akadályokat. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy a Hozzád vezető
utunkon sokszor inkább mélyítettük a szakadékot, mint feltöltöttük volna
azokat. Krisztus kegyelemezz!
Urunk Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem járjuk
mindig az egyenes utat. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
Lukács evangélista, aki művelt olvasóknak
szánta írását, ebben az evangéliumi szakaszban felsorolja azoknak az uralkodóknak
a nevét, akik abban az időben éltek, amikor Keresztelő Szent János, az Úr Jézus
előhírnöke, fellépett a Jordán melletti pusztaságban.
E templomba járó művelt hívők sem mehetnek
el szó nélkül a felsorolt nevek mellett. Nem ok nélkül kerültek be azok a
Szentírásba, hanem azért, hogy erősítsék Jézus történetiségének a tudatát,
hiszen oly sokszor kikezdték és kikezdik azt még ma is.
Amikor János, Zakariás fia megkapja az Úr
kinyilatkoztatását, Tiberius császár már 15 éve uralkodik a római birodalomban.
Így már időpont szerint is el tudjuk helyezni a történelemben Keresztelő Szent
János, illetve Jézus nyilvános működésének kezdetét.
Ez időszámításunk kezdete után 29-ben
történt.
A mai evangéliumi szakaszban említett
másik történelmi személy, Júdea császári helytartója Poncius Pilátus, aki
Jézust halálra ítélte. Nem sok jót mond róla a történelem. A zsidók vallásos
érzéseivel nem sokat törődött.
Az evangéliumi szakaszban említett harmadik
történelmi szereplő: Galileának, - ahol Jézus nyilvános fellépése előtti életét
töltötte -, Heródes volt a negyedes fejedelme, Nagy Heródes fia. Jézus halálra
ítélésének eseményeiben ő is szerepelt. Pilátussal egyetértett az ítéletben.
A másik két tartománynak a fejedelme - akit
itt Lukács megemlít -közvetlenül nem játszott szerepet Jézus életében. Ők is Rómától
kinevezett helytartók voltak, nem sok önállósággal.
A jeruzsálemi templomnak Kaifás volt a
főpapja, azonban az előző főpapnak, Annásnak még nagy volt a befolyása. Ezért
említi meg Lukács mind a két nevet. Mindketten döntő szerepet játszottak Jézus
halálra ítélésében.
Ebben az időben Zakariás fia, János, a
teveszőrbe öltözött próféta, a Holt-tenger környéki sivatagban, arra szólította
fel a több ezer éves, Izaiás prófétától vett szöveggel az embereket, hogy készítsék
az Úr útját.
A több ezer éves szöveg nem egy akkori –
útépítést ígérő – választási kampány-fogás része, amelyet ha a választás
megtörténik, gyorsan elfelejtenek, hanem egy jövendölés része.
E jövendölés szerint a zsidó nép megszabadul
babiloni fogságából. Úgy képzelték, hogy miként az egyiptomi rabságból való
szabaduláskor, úgy most is maga Isten fogja népét haza vezetni.
Manapság is szokás, ha egy kiemelten
fontos állami vendég érkezik az országba, akkor legalább azt az útszakaszt
rendberakják, amerre a vendég közlekedni fog. Normál országokban, a kátyúk eltüntetése
az érkező vendég iránt érzett megbecsülés és tisztelet jele. Nálunk inkább a
választás közelségének a jele.
Amikor Keresztelő Szent János felszólít,
hogy „készítsétek az Úr útját”, akkor természetesen lelki útkészítést ért
rajta, mellyel előkészülünk az Úr Jézussal való találkozásra.
A hegyek elhordását és a völgyek
feltöltését sem szabad szó szerint érteni.
Miért van szükség lelki útkészítésre?
Azért, mert egyeseknek az anyagi javak gátlástalan
megszerzése, olyan halmokat és hegyeket hozott létre, amelyek akadályozzák a
tisztánlátást, akadályozzák az Isten meglátását a teremtett világban és
életünkben. Ezeket el kell hordani.
Azért szükséges a lelki útkészítés, mert
a hitetlenség, a buta előítéletek valóságos lelki űrt, mély völgyeket,
szakadékokat vágtak az emberekben. E völgyeket (hiányokat) fel kell tölteni.
Azért szükséges a lelki útkészítés, mert
az emberi gazság olyan kanyargós utakat alakított ki, melyek megkerülik az igazságot.
Ezeket a görbe utakat ki kell egyenesíteni.
Azért szükséges a lelki útkészítés, mert
az erkölcstelen életmód olyan göröngyös utat alakított ki, melyen az erény csak
botorkálva haladhat előre. Ezeket a göröngyöket simává kell tenni.
De hogyan lehet mindezt megvalósítani?
Azzal, hogy megmozdul bennünk és
népünkben a jobbik énünk. Felébred bennünk a változni és változtatni akarás. Ennek
a felébresztéséhez hívom segítségül Juhász Gyula „Karácsony felé” című versét.
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
Ámen
