Ady
Endre:
Karácsony
– Harang csendül...
I.
Harang
csendül,
Ének
zendül,
Messze
zsong a hálaének
Az
én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába
száll minden lélek.
Minden
ember
Szeretettel
Borul
földre imádkozni,
Az
én kedves kis falumban
A
Messiás
Boldogságot
szokott hozni.
A
templomba
Hosszú
sorba'
Indulnak
el ifjak, vének,
Az
én kedves kis falumban
Hálát
adnak
A
magasság Istenének.
Mintha
itt lenn
A
nagy Isten
Szent
kegyelme súgna, szállna,
Az
én kedves kis falumban
Minden
szívben
Csak
szeretet lakik máma.
II.
Bántja
lelkem a nagy város
Durva
zaja,
De
jó volna ünnepelni
Odahaza.
De
jó volna tiszta szívből
–
Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De
jó volna megnyugodni.
De
jó volna, mindent,
Elfeledni,
De
jó volna játszadozó
Gyermek
lenni.
Igaz
hittel, gyermek szívvel
A
világgal
Kibékülni,
Szeretetben
üdvözülni.
III.
Ha
ez a szép rege
Igaz
hitté válna,
Óh,
de nagy boldogság
Szállna
a világra.
Ez
a gyarló ember
Ember
lenne újra,
Talizmánja
lenne
A
szomorú útra.
Golgota
nem volna
Ez
a földi élet,
Egy
erő hatná át
A
nagy mindenséget.
Nem
volna más vallás,
Nem
volna csak ennyi:
Imádni
az Istent
És
egymást szeretni…
Karácsonyi
rege
Ha
valóra válna,
Igazi
boldogság
Szállna a világra
