Szent Család vasárnapja 2018

Szent Család vasárnapja. 2018

Bevezetés

Ma Szent Család ünnepe van. XIII. Leó pápa szorgalmazta azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a 19. századi nyugati világban egyre inkább kikezdett családeszménynek imádságos alapokat adjon.

A mai szentmise szentírási részletei olyan gondolatokat tartalmaznak, melyek a családi közösség szeretetkapcsolatának megerősítését szolgálják. Igyekezzünk ezeket értő füllel hallgatni, és ezeket meghallva, ezek legyenek családi életünk meghatározói is.

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy kevés időt fordítunk családtagjainkra. Uram, irgalmazz!

Urunk, bocsásd meg, hogy nem teszünk meg mindent gyermekeink vallásos neveléséért. Krisztus, kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem gondoskodunk kellően idős szüleinkről. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Hogy milyen nagy érték a szép családi élet, azt azok tudják igazán, akik részesülnek örömeiben vagy nélkülözni kényszerülnek. Itt a földön az egyetlen olyan édenkert, ahol kivirágozhat az Élet fája és megteremheti a boldogság gyümölcsét.

Ez az Édenkert abban is hasonlít a bibliai Paradicsomhoz, hogy körülötte settenkedik az ősi ellenség és megkísérti az embert. Azon mesterkedik, hogy az isteni szeretet elleni lázadással elveszítsük ezt a Paradicsomot is!

Napjainkban, hála legyen a jó Istennek, hazánkban ma már egyre több pozitív hangot lehet hallani a családról, és egyre több tettet is tesznek érte nemzetünk sorsáért felelős vezetőink. De azok részéről nem, akik nem éreznek felelősséget nemzetünk sorsáért, sőt az az érzésünk, hogy nem fennmaradásáért, hanem a történelem színpadáról való letűnéséért, de legalábbis a népek közé való jellegtelen beolvadásáért fáradoznak.

Napjainkban sok balgaságot írnak, még többet mondanak, a szexuális kapcsolatról, a férfi és nő kapcsolatáról, az egyneműek kapcsolatáról, házasságáról, ma már nem is annyira a házasságáról, mint inkább az együttéléséről.

Felelőtlen tanácsokat osztogatnak, és ennek során igyekeznek nevetségessé tenni, s maradinak nyilvánítani a házasság keresztény eszményét.

Nem tudom pontosan idézni, de az EU alapokmányában is e két mondat szerepel. Minden embernek joga van házasságot kötni. S minden embernek joga van gyermeket nevelni. Hogy mi van ebben a két mondatban, nem akarom részletezni. Hogy hová vezet hazai földön is ez a Nyugatról importált erkölcsi felfogás? Mindannyian tudjuk és tapasztaljuk. Gyümölcseikről ismeritek meg őket, mondja az Úr Jézus.

Azt mondják: a gépjármű veszélyes üzem. Az egyre növekvő balesetek is erről tanúskodnak.

Valami hasonlót állíthatunk a házasságról is. Olyan kapcsolat ez, amelyet számos veszély fenyeget, mivel földi életünk során, nemcsak hitünket, de boldogságunkat is törékeny edényben hordozzuk. Ezek a veszélyek részben a külső körülményekből erednek, de azoknak az erkölcsi elveknek a hiányából is, amelyek védettséget biztosítanának.

Sokat írnak és beszélnek napjainkban a környezetszennyezésről. Ám erkölcsi életünk elszennyezédeséről semmit sem, ami sokkalta nagyobb veszélyeket jelent az egyének, a társadalom, s a nemzet számára,

Sőt szabadon, gátlástalanul lehet folytatni az európaitól, s kereszténytől teljesen idegen életszemléletet mindenféle eszközzel terjeszteni. S olyan degenerált elveket, szemléletet előhozni a történelem lomtárából, amely már nem egyszer okozta világbirodalmak, hatalmas népek történelem színpadáról való eltűnését, s népeknek nemcsak erkölcsi, de biológiai halálát is.

Nem hallja már, de legalábbis feledi e nép, a római színben színpadra lépő Péter apostol szavait: "El fogsz pusztulni korcsult nemzedék!"

Kérdezhetné valaki: Vajon van-e még eszköz a kezünkben a házasság, a család intézményének megerősítésére? Hála legyen a jó Istennek, hazai vezetőink látják már ezeket az eszközöket és érnek is el sikereket demográfiai vonalon.

Azután, van-e egységes recept a családi életek boldogságára? Azt válaszoljuk, hogy apró részletességgel kidolgozott nincs, de a lényegest tartalmazó igenis van!

Emberhez méltó, boldog életközösséget, házas és családi életet nem lehet kialakítani egymáshoz való kölcsönös alkalmazkodás, önmérséklet, türelem, megbocsátás és egy-másért vállalt áldozatok nélkül.

Nem kétséges, hogy a családi élet boldogságát nemcsak a hitvestársak kapcsolata határozza meg, hanem a gyermekükhöz fűződő viszonyuk is.

Érdemes fölfigyelnünk arra az eseményre, amelyet az evangélium örökített meg számunkra. A tizenkét éves Jézus visszamarad a templomban, és amikor megtalálják, Mária szemrehányóan megjegyzi: "Fiam, miért cselekedtél így velünk?" „Akkor Jézus hazatért velük Názáretbe.”

Tagadhatatlan, hogy a nemzedékek között mindig van bizonyos szakadék és ez napjainkban még szélesebbre nyílott. Igen fontos ennek a ténynek a tudatosítása és az ennek megfelelő gyakorlat kialakítása.

Valaki igen bölcsen jegyezte meg: Ha arra tanítjuk a gyermekeinket a hittan órákon, hogy tiszteljék szüleiket, akkor a szószékről arra kell biztatnunk a szülőket, hogy igyekezzenek, méltók lenni gyermekeik tiszteletére.

Fölösleges lenne elmarasztalni ifjúságunkat, nemzetünk fennmaradásának zálogát, hiszen az élet irányítása a felnőttek kezében van. Ők a felelősek a családi élet kialakításáért. Tőlük is függ, hogy a család édenkertté vagy pokollá változik. Tőlük függ kiűzetésünk vagy boldogító megmaradásunk abban a közösségben, amelyet Jézus elgondolás szerint lehet és kell egyént és nemzetet boldogítóvá változtatnunk!

Ámen.