Szent
János evangélista
A galileai Betániából származott, apja,
Zebedeus, halász volt. János bátyjával, Jakabbal apja mesterségét folytatta.
Anyja, Szalómé, Jézus követői közé tartozott.
Keresztelő János fellépésekor a tanítványa
lett, majd a Keresztelő tanúságtétele után Andrással együtt Jézushoz
csatlakozott.
Az Úr a többi tizeneggyel együtt apostolává
választotta. Jézus Péter és Jakab mellett őt is megkülönböztetett bizalmában
részesítette. Jelen volt Jézus színeváltozásánál, az utolsó vacsoránál az Úr
mellett foglalt helyet, és az apostolok közül csak ő kísérte el Krisztust a
Golgotára. A kereszt alatt Jézus az ő gondjaira bízta édesanyját, Máriát. Jézus
feltámadását követően az asszonyok híradása nyomán Péterrel együtt futott az
üres sírhoz, hogy megbizonyosodjon a Mester feltámadásáról.
A Szentlélek eljövetele (Pünkösd) után a
hagyomány szerint Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt, s ott a környéken és
Szamáriában apostolkodott. Pál apostol Péterrel és Jakabbal az egyház oszlopai
közé sorolja.
Pál halálát követően Epheszoszban
folytatta életét. Ő tanította a második apostolnemzedék több jelentős
képviselőjét: Pápiász hierapoliszi, Polikárp szmirnai, Ignác antiókhiai
püspököt.
Domitianus császár
Pátmosz szigetére száműzte. Itt részesült azokban a látomásokban, amelyeket a
Jelenések könyvében leírt. Nerva uralkodása alatt visszatért Epheszoszba, és
már száz éves lehetett, amikor Traianus uralkodásának
