Mindenszentek
ünnepe 2018
Bevezetés
Az egyházi év számos napján egy-egy szentet ünnepel az
Anyaszentegyház. Ezzel az ünnepléssel nem csupán az ő dicsőségüket akarja
szolgálni. Megadni a keresztény élet hőseinek a tiszteletet, amelyet áldozatos
életükkel vagy vértanúhalálukkal kiérdemeltek. Hanem fel akarja hívni
figyelmünket életpéldájukra is, mert oly ragyogó példát adtak ők nekünk a
krisztusi élet megvalósítására.
Mindenszentek ünnepével arra figyelmeztet bennünket az
Egyház, hogy nemcsak azok a szentek, akiket az egyház oltár magasába emelt. A
közismert szenteknél jóval nagyobb az ismeretlen, szentté nem avatott szentek
száma. János apostol meg-számlálhatatlannak nevezi seregüket. Ők valamennyien
Jézus barátai és testvéreink, akik segítenek bennünket, hogy hozzájuk hasonló
szeretettel járjuk a krisztusi élet útját.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy mennyiben
követjük mi az ő életpéldájukat, mennyiben akarunk mi is szentek, Krisztus
másai lenni e világban?
Kirié
litánia
Jézus Krisztus, Bocsásd meg, hogy oly ritkán tekintünk
menybe jutott testvéreinkre, és oly ritkán kérjük égi segítségüket. Uram,
irgalmazz!
Jézus Krisztus, Add, hogy ne csak tiszteljük őket,
hanem kövessük is példájukat. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Add, hogy kitartóan imádkozzunk azon
véreink szentté avatásáért, akik az erények magasztos példáját adták a
keresztény világnak. Uram, Irgalmazz!
Evangélium
után
Az emberiség mindig szerette a díszszemléket. Erről
tanúskodik a Rómában látható majd kétezer éves Titus-diadalív. Ezt az antik
diadalívet Titus római hadvezérnek, a későbbi császárnak emelték, aki 70-ben
véres ostrom után elfoglalta Jeruzsálemet.
A szokás máig nem szűnt meg, háborúk győztes befejezésekor,
a győztesek díszszemlével köszöntik a háborúból hazatért katonákat.
Szívet melengető az olimpiai díszszemle, amelyen, a
különböző nemzetek zászlói alatt vonulnak fel, az illető országok olimpikonjai.
A katonák és sportolók díszszemléiben közös vonás,
hogy aki részt vehet rajta, az már megdolgozott, megküzdött érte. Vagy azzal,
hogy győzött az ellenséggel szemben; vagy azzal, hogy teljesítette az olimpiai
kvótát.
Ma, mindenszentek ünnepének olvasmányában egy „mennyei
díszszemle” leírását hallottuk. Szent János apostol – a patmoszi látnok –
látomásában láttatja velünk a szentek seregét: „Akkora sereget láttam, hogy meg
sem lehetett számlálni. Minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből álltak
ott a trón és a Bárány előtt. Fehér ruhában voltak, a kezükben pálmaággal”
Mintha csak egy olimpiai díszszemlét látnánk, ahol a
résztvevők nemzetenként elkülönülve, egyenruhában és zászlóval vonulnak fel. A
látomás szerint, a szentek felvonulnak Jézus előtt, kezükben a győzelmet
jelentő pálmaággal, és a boldogságot szimbolizáló fehér ruhában. Mint
valamiféle olimpikonok vagy győztes katonák, ők is a küzdelemből jönnek: Az
Írás szavai szerint: „a nagy szorongattatásból”
A szorongattatáson elsősorban az apostol korában dúló
keresztényüldözést lehet érteni, de jelenti a keresztények minden korban meglévőküzdelmét
a hitetlen környezettel. A keresztényeknek mindig meg kellett küzdeniük azért,
hogy egykor részt vehessenek a mennyei díszszemlén.
A küzdelem teljes erőbevetést igényel, nem lehet
„félgőzzel” eljutni az életszentségre. A katona mindenét – életét – kockára
teszi a harcban, az olimpikon teljes erőből küzd már a válogató versenyeken is
az olimpiai kvótáért.
Aki nem csak egy földi díszszemlén, de a mennyei
díszszemlén is ott akar lenni a szentek társaságában, annak erős akarattal kell
küzdenie az életszentségért.
Ha egy katona felhagy a küzdelemmel, azzal kárt okoz
társainak, sőt hazájának. Ha egy olimpikon felhagy a küzdelemmel, azzal kárt
okoz csapattársainak, s honfitársainak.
Ha egy keresztény felhagy az életszentségért
folytatott küzdelemmel – és hányan megteszik ezt napjainkban! –, azzal kárt
okoz saját magának, kárt okoz hittestvéreinek, s kárt nemzetének.
A szemlék nem csak a győztesek megbecsülésére
szolgálnak, hanem arra is, hogy a szemlélőkben erősítsék az identitást, az
azonosságtudatot.
Melyik magyart nem tölti el büszkeség, amikor egy-egy olimpiai
bajnokunknak aranyérmet, néha többet is akasztanak a nyakába. Ilyenkor nagyon
jó magyarnak lenni.
A mindenszentek ünnepe, amikor lelki szemeinkkel
látjuk azt a mennyei díszszemlét, amelyről a Jelenések könyve ír, szintén jó
érzéssel tölt el, s erősíti bennünk az identitást, a keresztény öntudatot.
Pál apostol ugyanis azt írja: „Nem vagytok már
idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Istennek háza népe”
Amikor a mai napon a szentek mennyei díszszemléjét
szemléljük, mi arra gondolunk, hogy nem vagyunk hazátlan jött-mentek e világban,
hanem a szentek polgártársai, a küzdő egyház tagjai, akiknek, a földi küzdelmet
föl nem adva, végleges hazánk a mennyben lesz, részt vehetünk majd a szentek
mennyei díszszemléjén.
Ámen.
