Bűnbánattartás
Az első keresztény századok egyházatyái
prédikációit és a középkor szentjeinek írásait átszővi az a gondolat, hogy az
ember legnagyobb problémája a bűn. Elsősorban nem mások bűneivel foglalkoznak,
hanem személyes tapasztalatukról beszélnek, bűnösnek tartják magukat Isten
előtt. Nagy önismeret, őszinteség és alázat kell ahhoz, hogy valaki beismerje bűnösségét,
és alázat szükséges ahhoz is, hogy valaki ki tudja mondani a bocsánatkérő
szavakat. Amikor a régi idők igehirdetői a bűnt az ember legnagyobb
problémájának nevezik, akkor nem másokban akarnak bűntudatot ébreszteni, hanem
önmagukban tudatosítják a bűnt és magukat indítják bűnbánatra.
Napjainkban sok emberből hiányzik a
bűntudat. Egészen nyilvánvalóan bűnös cselekedeteket sem tartanak bűnnek vagy
saját bűneik miatt is inkább másokat hibáztatnak. Jó volna őket segíteni abban,
hogy felébredjen bennük a bűntudat és problémát jelentsen számukra a bűn.
És ha valakiben felébred a helyes
bűntudat, akkor ne essen kétségbe, hanem gondoljon Isten irgalmára! A bűnöktől
való szabadulás és a lelki megtisztulás lehetőségét Isten mindenkinek
felkínálja, örömmel bocsát meg nekünk.
Önmagunkat nem tudjuk felmenteni a bűn
alól, Isten az, aki megbocsát, azaz eltörli azt. De csak akkor, ha bűnbánatot
tartunk. Jézus kortársainak adott figyelmeztetése ma nekünk szól: „Ha nem
tartotok bűnbánatot, elvesztek ti is mindnyájan.”
H.I.S.
