Romzsa
1911. április 14-én született a
kárpátaljai Nagybocskón Apja vasúti pályaőr volt, nagyapja, dédapja és több
felmenője görögkatolikus pap volt. A négyosztályos elemi iskola után a Huszti
Állami Reálgimnáziumban tanult, ahol 1930-ban kitűnő eredménnyel végzett.
Ezt követően a munkácsi görögkatolikus
püspök segítségével Rómába mehetett teológiát tanulni.
Romzsát 1936-ban szentelték pappá.
Hazatérte után Máramarosi vidéki falvakban szolgált. 1939-től, miután
Kárpátalja ismét magyar fennhatóság alá kerül, az ungvári szeminárium lelki
vezetője és filozófiatanára. 1943-ban XII. Piusz pápa pápai káplánná nevezte
ki.
1944. szeptember 24-én az ungvári
székesegyházban Dudás Miklós hajdúdorogi görögkatolikus püspök, aki egyben
akkor a Munkácsi egyházmegye apostoli adminisztrátora is volt, segédpüspökévé
szentelte. A szovjet hadsereg bevonulása után gyakorlatilag már ő állt az
egyházmegye élén.
Ellenálló tevékenysége miatt a legfelső
szovjetvezetők utasítására az akkori Ukrajnai Kommunista Párt elhatározta a
likvidálását.
Erre a lókai, filiális templom
felszentelése után került sor. Kísérőivel együtt hazafelé tartó püspök
lovaskocsiját a szomszéd falu közelében katonai teherautóval elgázolták, a
sebesülteket vasdorongokkal agyba-főbe verték. A főpap nem halt meg, de súlyosan
megsérült. A sebesülteket, a főpapot is, beszállították a munkácsi kórházba.
Itt a kórházi takarítónőként alkalmazott ügynök a főorvossal végzett éjszakai
orvosi ellenőrzés alatt injekcióval megmérgezte. A főpap halála 1947. november
1-jére virradó éjszaka állt be.
A püspök 1947. november 4-i temetése
gyásznap volt Kárpátalja görögkatolikusai számára. Az ungvári görögkatolikus
katedrális kriptájában temették el. 2001. június 27-én avatta boldoggá Szent
II. János pápa 28 vértanútársával Lembergben (Low)
