2016. július 2., szombat

Évközi 14. vasárnap

Évközi 14. vasárnap

Bevezető
A mai evangéliumi szakaszban, Szent Lukács hírt ad arról, hogy a tizenkettő küldése után egy nagyobb csoportnak is küldetést ad tanításának hirdetésére, e szavakkal: menjetek! Mert az aratnivaló sok, de a munkás kevés. E nekünk is szóló szavakat fogjuk hallani majd az evangéliumban. Milyen visszhangra találnak bennünk e szavak? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Urunk! Bocsásd meg, hogy nem úgy élünk, mint akiket kiválasztottál. Uram irgalmazz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy nem teljesítjük küldetésünket. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Aki mindnyájunkat szent néppé, királyi papsággá tettél, add, hogy meg is tegyük ebbéli kötelességeinket. Uram irgalmazz!

Evangélium után
A mai evangélium szakaszban Szent Lukács evangélista a misszió kezdeteiről ír Néhány teológus felhívja a figyelmet, hogy Lukács ebben a részben hisztorizál, vagyis bizonyos később keletkezett intézményeket visszahelyez egy korábbi korba. Ilyen a 72 tanítvány esete is, akikre való utalást csak nála találjuk meg, és a 72-es szám is inkább csak szimbolikus.
A Szent Lukács által említett 72 tanítvány kiválasztásának és szétküldésének fontos mondanivalója a következő. A Bibliában, a 72-es szám szimbolikus szám. Az ószövetségi Szentírás szerint ugyanis a föld összes népeinek a száma 72. Lukács evangélista szerint, Jézus a 72 kiválasztásával azt akarta biztosítani, hogy üzenete a világ összes népéhez, mind a 72-höz eljusson.
Ugyanakkor a 72 kiválasztásának van egy másik mondanivalója is.
A természeti vallásokban a papi hivatást általában egy személy töltötte be. Izraelben a levita papság. Jézus Egyházában azonban más a helyzet. Itt, és amit most mondok, sokan megbotránkoznak, itt mindenki pap.
Szent Péter az Ősegyház híveiről azt mondta: „Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nép vagytok.” Szent János pedig azt írja a kis-ázsiai keresztényeknek: „a Mennyei Atya az ő papjaivá tett mindnyájatokat.”
A „hívek általános papságának” tanát az apostoli egyház óta ismerjük. De a középkorban szinte elfeledkeztünk róla. A II. Vatikáni Zsinat nagy vívmánya, hogy ez újból a köztudatba került.
Az Egyház az évközi 14. vasárnap evangéliumával, a 72 tanítvány küldetésének felolvasásával akarja a világiak papi feladatára felhívni a figyelmünket. A szolgálati papság mellett a királyi, általános papságra.
Azt mondja az Írás: „Jézus maga előtt küldte a 72 tanítványt azokba a városokba és falvakba, ahová menni szándékozott.”
Ugyanez a „királyi papság” feladata is. Előkészíteni, hangolni az embereket Jézusbefogadására. Megismertetni hatósugarukban az Úr jóságát, szeretetét.
A mai evangéliumból kitűnik, hogy Jézus derűlátással, ítélte meg a hithirdetés esélyeit. Szilárd magabiztossággal jelentette ki: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés". Tanítványait a siker biztos reményében küldte apostoli útra: "Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé".
Küldötteinek szóló intelmeiből szintén optimizmus sugárzik. Nincs szükségük tőkére, sem hosszas berendezkedésre, sem emberi biztosítékokra, mert - amint sokszor hangsúlyozta – mert közel van az Isten országa.
Erre a missziós küldetésre hívja fel az egyház, papok és világiak figyelmet Lukács mai evangéliumi szakaszával. Arra, hogy Jézus minden tanítványának meghagyta, hogy hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek. A megbízatás elsősorban a 12 apostolnak és a 72 tanítványnak, majd az apostol-utódoknak, s a köréjük csoportosuló krisztushívőknek, ma nekünk. A mai 72 tanítványnak.
Korunkban azonban az emberiség jó része nem kíváncsi az igehirdetők tanítására. Ha esküvők, keresztelések vagy temetések alkalmával többen még el is mennek a templomba, ezt nemegyszer csak vallásos szokásból, népszokásból vagy csupán illemből teszik.
Az elsőáldozások és gyászszer-tartások alkalmával jobban érdekli az embereket a külsőség és az ilyenkor szokásos divat, mint a Krisztussal való találkozás vagy az Örömhír.
Az Egyház missziós küldetésére tehát ma, a dialógusok, s ökumenikus tendenciák korában, éppúgy szükség van, mint 2000 évvel korábban, amikor Krisztus, kijelentette: Közel van hozzátok az Isten országa. Sokan vannak a se ide, se oda, se hideg, se meleg emberek.
Jézus, tanítványai, Isten országa hírnökei által ma is szeretetét és békéjét küldi a világba. Ahogy ő körüljárt és jót cselekedett, ugyanez a tanítványok feladata. Bennük, mai követőiben, saját maga akar körüljárni a világban.
Követőinek ott a helyük a kisgyermekek mellett a családban, hogy a katekizmust tanítsák, a távollátókat pedig a hitoktatás felé irányítsák. Ott a helyük a válságba jutott házastársak mellett, és tanácsaikkal hozzá kell járulniuk, hogy a családi életek felbomlásának pusztító lavinája megálljon. Ott kell állniuk, a magatehetetlenné lett, elhagyatott öregek és betegek mellett, hogy Jézus közelségét megérezzék azok is, akiket az emberek már félreállítottak. Nehéz a tanítvány hivatása. Jézus hasonlata szerint farkasok közé mennek, s nekik viszont bárányokként kell viselkedniük. És ők mégis mennek és gyógyítanak, testi és lelki betegeket. Velük van ugyanis az Úr, s nevük be van írva az Élet könyvében. Az ő igazi sikerük az, ha hiteles tanúságtételük révén, minél több nevet jegyeznek be a mennyben az Élet könyvébe.

Ámen.