Évközi 14. vasárnap
Bevezető
A mai evangéliumi szakaszban, Szent Lukács
hírt ad arról, hogy a tizenkettő küldése után egy nagyobb csoportnak is
küldetést ad tanításának hirdetésére, e szavakkal: menjetek! Mert az aratnivaló
sok, de a munkás kevés. E nekünk is szóló szavakat fogjuk hallani majd az
evangéliumban. Milyen visszhangra találnak bennünk e szavak? Vizsgáljuk meg
lelkiismeretünket.
Kirié
litánia
Urunk! Bocsásd meg, hogy nem úgy élünk,
mint akiket kiválasztottál. Uram irgalmazz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy nem teljesítjük
küldetésünket. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Aki mindnyájunkat szent néppé,
királyi papsággá tettél, add, hogy meg is tegyük ebbéli kötelességeinket. Uram
irgalmazz!
Evangélium
után
A mai evangélium szakaszban Szent Lukács
evangélista a misszió kezdeteiről ír Néhány teológus felhívja a figyelmet, hogy
Lukács ebben a részben hisztorizál, vagyis bizonyos később keletkezett
intézményeket visszahelyez egy korábbi korba. Ilyen a 72 tanítvány esete is,
akikre való utalást csak nála találjuk meg, és a 72-es szám is inkább csak
szimbolikus.
A Szent Lukács által említett 72 tanítvány
kiválasztásának és szétküldésének fontos mondanivalója a következő. A
Bibliában, a 72-es szám szimbolikus szám. Az ószövetségi Szentírás szerint
ugyanis a föld összes népeinek a száma 72. Lukács evangélista szerint, Jézus a
72 kiválasztásával azt akarta biztosítani, hogy üzenete a világ összes népéhez,
mind a 72-höz eljusson.
Ugyanakkor a 72 kiválasztásának van egy
másik mondanivalója is.
A természeti vallásokban a papi hivatást
általában egy személy töltötte be. Izraelben a levita papság. Jézus Egyházában
azonban más a helyzet. Itt, és amit most mondok, sokan megbotránkoznak, itt
mindenki pap.
Szent Péter az Ősegyház híveiről azt
mondta: „Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nép vagytok.” Szent
János pedig azt írja a kis-ázsiai keresztényeknek: „a Mennyei Atya az ő
papjaivá tett mindnyájatokat.”
A „hívek általános papságának” tanát az
apostoli egyház óta ismerjük. De a középkorban szinte elfeledkeztünk róla. A
II. Vatikáni Zsinat nagy vívmánya, hogy ez újból a köztudatba került.
Az Egyház az évközi 14. vasárnap
evangéliumával, a 72 tanítvány küldetésének felolvasásával akarja a világiak
papi feladatára felhívni a figyelmünket. A szolgálati papság mellett a királyi,
általános papságra.
Azt mondja az Írás: „Jézus maga előtt
küldte a 72 tanítványt azokba a városokba és falvakba, ahová menni
szándékozott.”
Ugyanez a „királyi papság” feladata is.
Előkészíteni, hangolni az embereket Jézusbefogadására. Megismertetni
hatósugarukban az Úr jóságát, szeretetét.
A mai evangéliumból kitűnik, hogy Jézus
derűlátással, ítélte meg a hithirdetés esélyeit. Szilárd magabiztossággal
jelentette ki: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés". Tanítványait a
siker biztos reményében küldte apostoli útra: "Menjetek! Úgy küldelek
benneteket, mint bárányokat a farkasok közé".
Küldötteinek szóló intelmeiből szintén
optimizmus sugárzik. Nincs szükségük tőkére, sem hosszas berendezkedésre, sem
emberi biztosítékokra, mert - amint sokszor hangsúlyozta – mert közel van az
Isten országa.
Erre a missziós küldetésre hívja fel az
egyház, papok és világiak figyelmet Lukács mai evangéliumi szakaszával. Arra,
hogy Jézus minden tanítványának meghagyta, hogy hirdessék az evangéliumot
minden teremtménynek. A megbízatás elsősorban a 12 apostolnak és a 72
tanítványnak, majd az apostol-utódoknak, s a köréjük csoportosuló
krisztushívőknek, ma nekünk. A mai 72 tanítványnak.
Korunkban azonban az emberiség jó része
nem kíváncsi az igehirdetők tanítására. Ha esküvők, keresztelések vagy
temetések alkalmával többen még el is mennek a templomba, ezt nemegyszer csak
vallásos szokásból, népszokásból vagy csupán illemből teszik.
Az elsőáldozások és gyászszer-tartások
alkalmával jobban érdekli az embereket a külsőség és az ilyenkor szokásos
divat, mint a Krisztussal való találkozás vagy az Örömhír.
Az Egyház missziós küldetésére tehát ma, a
dialógusok, s ökumenikus tendenciák korában, éppúgy szükség van, mint 2000
évvel korábban, amikor Krisztus, kijelentette: Közel van hozzátok az Isten
országa. Sokan vannak a se ide, se oda, se hideg, se meleg emberek.
Jézus, tanítványai, Isten országa hírnökei
által ma is szeretetét és békéjét küldi a világba. Ahogy ő körüljárt és jót
cselekedett, ugyanez a tanítványok feladata. Bennük, mai követőiben, saját maga
akar körüljárni a világban.
Követőinek ott a helyük a kisgyermekek
mellett a családban, hogy a katekizmust tanítsák, a távollátókat pedig a
hitoktatás felé irányítsák. Ott a helyük a válságba jutott házastársak mellett,
és tanácsaikkal hozzá kell járulniuk, hogy a családi életek felbomlásának
pusztító lavinája megálljon. Ott kell állniuk, a magatehetetlenné lett,
elhagyatott öregek és betegek mellett, hogy Jézus közelségét megérezzék azok
is, akiket az emberek már félreállítottak. Nehéz a tanítvány hivatása. Jézus
hasonlata szerint farkasok közé mennek, s nekik viszont bárányokként kell
viselkedniük. És ők mégis mennek és gyógyítanak, testi és lelki betegeket.
Velük van ugyanis az Úr, s nevük be van írva az Élet könyvében. Az ő igazi
sikerük az, ha hiteles tanúságtételük révén, minél több nevet jegyeznek be a
mennyben az Élet könyvébe.
Ámen.